A Szívek Királynője - A Boszorkány

29. rész

- Mi van?
Hirtelen zavarba jöttem attól amit mondott.
- Szerelmes vagy valakibe. - fonta össze karajait nevetve. - David?
- Mi? Nem... Dehogyis! Én nem vagyok szerelmes. - tiltakoztam.
- Pedig a szemed ezt mutatja. - állította határozottan.
- Hát csak tudnám ha szerelmes vagyok, nem?
- Hát te tudod. - vonta meg a vállát és egyik pillanatról a másikra már a fotelban termett.
- Hallod, te lusta vagy odáig elsétálni? - vágtam oda neki.
- Ha már egyszer megvan ez a képességem, miért ne lehetnék ott, ahol éppen akarok? - vonta fel a szemöldökét.

Vállat vonva indultam újra a hűtőhöz, majd kivettem a felvágottat és készítettem magamnak egy szendvicset.
Ezután leültem az asztalhoz és enni kezdtem. Olyan furcsa íze volt, hogy hányingerrel bámultam a kezemben lévő szendvicset. Hallottam a kocsit bejönni az udvarra. Kíváncsi vagyok Edward sikerrel járt-e.

- Indultam a választáson. - kezdte amint belépett.
- Ha Matheres jó ajánlatott tesz az embereknek, rá fognak szavazni. - jegyezte meg neki Kevin.
- Akkor én meg teszek egy sokkal jobb ajánlatot. - erősködött.
- Hajrá. - kuncogott Kevin.
- Látom, hogy te ezt mennyire könnyen veszed. Ugye tudod mi lesz ha ő fog nyerni? - csapott az asztalra.
- Hamarabb kellett volna gondolkodnod. - vágta oda neki.
- Mary néni? - kérdeztem.
- Elment Eric-hez. - mondta.

Edward ingerülten tétovázott. Bár próbálta tartani magát, de a félelem szinte sugárzott róla. Ledobta a zakóját és azonnal felrohant majd úgy becsapta a szoba ajtaját, hogy majd' leszakadt.
- Készülj. - sietett le a lépcsőn Alice.
- Mégis hová?
- Ideje kimozdulni. - bólogatott határozottan.
- Hm? De hát...
- Semmi de! - vágott a szavamba majd belém karolt és a szobámba vezetett.
- Vedd fel a legcsinibb rucit. - kivágta a szekrényem ajtaját és minden ruhadarabot kidobált az ágyra.
- Alice, nem hinném, hogy most ez jó ötlet lenne. - utaltam Edwardra, hiszen van most elég gondja.
- Mindenki magával van elfoglalva. Szerinted érdekli valakit, hogy mi elmegyünk egy buliba?
- Hová? - néztem rá kidűjedt szemmekkel.
- Jól hallottad. - azzal nekem dobott egy fekete mini ruhát, amihez kiválasztott egy fekete bőrdzsekit.
- Alice, ez túl rövid. - jóval rövidebb volt mint gondoltam. A fenekem majd' kilátszott.
- Akkor, hogy akarsz bepasizni? - röhögött.
- Én nem akarok bepasizni. - adtam a tudtára.
- Akkor tudom is én...csak menjünk már el valahová mert megőrülök a bezártságtól. - zavartan huppant le az ágyra.
Igaza van. Állandóan itthon vagyunk és kellene már egy kis kimozdulás.
- Rendben, menjünk bulizni. - bólintottam vigyorogva.
Alice egy pink színű mini ruhát viselt melyhez egyszínben passzoló bőrdzsekit viselt. Szőke haját göndören leengedve hagyta.
Szénfekete hajam hullámosan engedtem a hátamra, majd magamhoz vettem némi pénzt, és a legfontosabbat, a telefonom. Mikor leértünk a nappaliba Kevin döbbenve nézett végig rajtunk.
- Nocsak, hová- hová. - vonta fel a szemöldökét.
- Ma bepasizok! - vontam meg a vállam nevetve.
- Ó, hát akkor sok szerencsét. - vigyorgott ami baromira idegesítő volt.
- Úgy hiszed szerencse kell hozzá? - tettem csípőre egyik kezem.
- Hát majd kiderül, nemde?

Kicsit zavart, hogy csak így lelépünk. Ők keresik a megoldást, mi pedig nemhogy keresnénk, nagyívben elkerüljük. Bár már késő lett volna meggondolnom magam ugyanis, Alice olyan gyorsan hajtott a kocsival, hogy szinte percek alatt oda értünk. Egy bordó színű helység előtt álltunk meg amiben bömbölt a zene.
- Na, egyszer élünk, nemde? - vigyorgott tárt karokkal.
- De Alice, te nem is egyszer élsz. - vontam fel a szemöldököm majd elnevettem magam.
- Jó, csak úgy mondtam. - azzal belémkarolt és úgy sétáltunk be a helyiségbe ahol annyian voltak, hogy meg sem tudtam volna számolni. Egy kedvenc zeném szólt amitől felpörögtem és a pulthoz ültem Alice- el, hogy igyunk is valamit ne csak bámuljunk össze-vissza.

Egy nagy üveg piával a kezünkben asztalhoz ültünk és iszogatni kezdtünk. Az első pár felestől égett a gyomrom de a többitől már nem. Sőt, az az egy üveg ital olyan hamar elment, hogy vissza siettem a pulthoz és kértem egy másikat. Indulni is akartam, de mikor megláttam a Milka csokit, a szívem megdobbant érte. Nem is tudtam volna csoki nélkül távozni onnan, így három táblás csokival a kezemben tértem vissza az asztalhoz.
- Tessék. - adtam oda egyet neki.
- Hú, szerintem nem most kellene csokit ennünk, mert hamar a mosdóban kötünk ki. - nevetett fel majd lehámozta a csomagolást és beleharapott a csokiba.
Nos, meg kell mondjam, ez tényleg jó ötlet volt. Annyira jól éreztem magam, hogy meg is feledkeztem az elmúlt történtekről. Már a második üveg felét megittuk mikor teljesen kizökkentem magamból. Alice felugrott az asztaltól és táncra perdült. Csatlakoztam hozzá én is. Egy ideig bírtam, de utána nagyon szédültem és a mosdónak vettem az irányt, hogy megmosdjak. Kicsit maradtam még ott, aztán visszaindultam Alice-hez. Mikor átkuszáltam magam a tömegen, Eric dühös arcával találkoztam.
- Szia! Látom jól szórakoztok. - vágta hozzám.
- Én vagyok a hibás! Én rángattam ide Alice-t. - vállaltam magamra, hiszen nem akartam, hogy vitatkozzanak.
- Most azonnal induljatok kifelé. Haza viszlek titeket. - fogta meg a karját Alice-nek.
- Nem megyek sehova Eric, és te sem fogsz. Azt akarom, hogy maradj itt velem és végre érezzük magunkat jól. - ragadta meg a kabátját.
- De...
- Eric! Igaza van. - vágtam a szavába.
- Tudom...csak... - felsóhajtott.
- Eric, kérlek. - kérlelte Alice addig amíg Eric szépen beadta a derekát.
Ledobta magáról a kabátját és Alice-el együtt indult a táncparketre. Jó volt őket nevetni látni. Örülnék ha engem is szeretne valaki... visszaültem az asztalhoz és szembesültem azzal ténnyel, hogy Alice felfalta a maradék csokit. És a félüveg italt is.
- Szia, leülhetek? - kérdezte egy srác akinek zöld szemeitől szinte elolvadtam.
- Igen, persze. - bólogattam hevesen, na meg vigyorogva. Eltudom képzelni milyen fejet vághattam.
- Kérsz valamit inni? - kérdezte mosolyogva.
- Igen, kérek. - bólintottam.
- Joseph vagyok. - nyújtotta a kezét felém.
- Irina. - viszonoztam a köszönést.
Felállt az asztaltól és a pulthoz indult. Próbáltam tartani magam, de annyira szédültem, hogy az arcom az asztal kemény fájába temettem.
- Hölgyem? - szólított meg egy fiatal srác aki talán egy pincér lehetett, az egyenruhájából ítélve.
- Tessék.
- Egy férfi küldi ezt önnek, és azt üzeni üljön át hozzá, a másik asztalhoz. - elém rakott egy Milka bombont és távozott.
Kicsit kiljebb hajoltam, hogy lássam a másik asztalt, de akivel találkozott a tekinettem, attól még a hideg is futkosott a hátamon!