Sweeter than sweet

🍬10.rész🍬

Jimin pov
Hirtelen levegőt sem kaptam,amint belépett Yoongi a terembe.A fejem elkezdett fájni,hányingerem lett,és a sírás kerülgetetett.Igen,komolyan mondom,a sírás!
Felnéztem,és láttam,ahogy Yoongi engem néz.Nyeltem egy nagyot,és próbáltam elfolytani az idegességem.
Amikor Yoongi leült a székre,szintén engem kezdett bámulni,amitől egész végig zavarban voltam.Azután elkezdett beszélni a könyvéről.Hiába akartam,nem tudtam figyelni rá,mert közben a szemébe néztem,és egy idő után elvesztem a tekintetében.Eldöntöttem,hogyha vége lesz az előadásnak,akkor beszélek vele.Általában másfél órásak ezek,utána pedig mehetünk haza.Időközben elővettem az innivalóm,mert szomjas lettem.Amikor beleittam,véletlenül kifolyt a szám szélén pár csepp.Amikor ránéztem Yoongira,láttam amint egy pillanatra elakad a mondandójában és megnyalja a száját.Rögtön elpirultam,és az előadás további részében inkább csak csendben figyeltem.Amikor vége lett,összeszedtem a cuccomat,és a szememmel rögtön Yoongit kerestem.Épp az osztályfőnökünkkel beszélt.Megvártam amíg elmegy,aztán pedig odaszaladtam hozzá,és a nyakába ugrottam.
Yoongi csak kikerekedett szemekkel nézett engem,aztán pedig bizonytalanul a derekam köré fonta a karjait,mire elmosolyodtam.
-Hiányoztál-mondtam elcsukló hangon.
-Te is nekem törpe-válaszolt,majd még szorosabban húzott magához.
A könnycseppek szúrni kezdték a szememet,és alig bírtam elfolytani őket.Miután elengedtük egymást hátrébb léptem egy kicsit,hogy a szemébe nézhessek.
-Akkor miért voltál kikapcsolva?-kérdeztem meg tőle,ami már régóta a fejemben járt.
-Mert a könyvemmel voltam elfoglalva-válaszolt.
-Ohh,értem-mondtam,majd szomorúan egy másik irányba kezdtem nézni.
-De,mostmár ráérek-szólalt meg mosolyogva.
-Tényleg?-kaptam oda azonnal a fejem.
-Igen-bólogatott,mire én szélesen elmosolyodtam.
-Akkor,lehetne,hogy csináljunk valamit?-reménykedtem.
-Persze törpe-nevette el magát,mire én csak megforgattam a szemeimet.
Elgondolkodtam egy percre,majd rájöttem,hogy nekem már nem lesz több órám.Felcsillant a szemem,majd elrohantam a táskámért.Yoongi csak kérdőn nézett rám,mire visszamentem és megragadtam a karjat.A kijárat felé kezdtem húzni,mire ő csendben jött utánam.Amikor már kint voltunk,csak akkor szólaltam meg.
-Üljünk be valahova,mert ehes vagyok-közöltem vele csillogó szemekkel.Először csak furán nézett rám,majd elnevette magát.
-Tudod-lépett közelebb hozzám-amikor ilyen fejet vágsz,nagyon nehéz magam visszafogni-suttogta a fülembe,mire jól esően megborzongtam,és hihetetlenül elvörösödtem.
Nem értettem,hogy ezt most mire mondja,de nem mertem megkérdezni,ezért csak elindultam a gyors étterem felé.
Amikor odaértünk,beültünk egy asztalhoz,és rögtön az étlapot kezdtük böngészni.Miután mind a ketten eldöntöttük,hogy mit kérünk,utána rendeltünk és vártuk,hogy kihozzák.
-Nincs kedved holnap valamit csinálni?-kérdeztem meg tőle,mert nagyon szerettem volna vele lenni.
-Szeretnék,de be kell mennem a könyvtárba-mondta szomorúan.
Erre elgondolkodtam egy kicsit.
-És ha én is bemennék?-kérdeztem tőle csillogó szemekkel.
-Felőlem törpe-mondta mosolyogva,mire én is csak elmosolyodtam.Annyira örültem,hogy újra tudtam vele beszélgetni.
Ezután nem sokkal kihozták amit kértünk,majd mi nekiláttunk az elfogyasztásának.Yoongi még enni is aranyosan tud.Egyszer összekente a száját,mire én felnevettem.Kérdőn nézett a szemembe,és szólalt meg.
-Min nevetsz?-kérdezte egy szemöldökráncolás kíséretében.
Erre csak felvettem majd egy szalvétát a kezembe,majd áthajoltam az asztal fölött,és letöröltem a szószt.Miután végeztem vele,csak akkor vettem észre,hogy valójában milyen közel is vagyok hozzá.Egyenesen a szemembe nézett,és egyre közelebb hajolt hozzám.Vártam,hogy megtörténjen,hogy végre érezhessem ajkát az enyémeimen,de nem történt meg.Egy pincér érdeklődve szólt oda hozzánk.
-Befejezték az evést?-kérdezte miközben odajött hozzánk.
Ijedtünkben rögtön elhajoltunk egymástól,és visszaültünk eredeti pozíciónkba.
-Igen-szólalt meg Yoongi rekedt hangon.
Én csak vörösen bólogattam mellette,és a kezeimet néztem.Nem hiszem el,hogy már megint ez történik.Abban a pillanatban nagyon mérges voltam.Láttam Yoongin,hogy ő is fusztrált,de nem voltam biztos benne,hogy mi miatt.

A házunk előtt álltunk,és hosszasan néztünk egymás szemébe.Ez egy olyan pillanat volt,amit egyikünk se akart megtörni,de tudtuk,hogy muszaj lesz.Sóhajtottam egy aprót,majd megszólaltam.
-Alig várom a holnapot-mondtam izgatottan.
-De hát még el se mentem-válaszolt egy mosollyal az arcán.
-De már most hiányzol-szólaltam meg az eddigieknél halkabban.
Yoongi szemei hurtelen kikerekedtek,majd magához rántott és megölelt.Szorosan fontam össze karjaimat körülötte.Miutàn elbúcsúztunk egymástól felmentem a szobámba.
Az egész nap unalmasan telt.Este amikor az ágyamon feküdtem csak egyvalamire tudtam gondolni.A holnapi napra....

Sziasztok😸
Nagyon sajnálom,amiért ilyen későn hoztam ezt a részt,de nagyon sok dolgom volt.😅😢
Mindenesetre azért remélem tetszett😸😸💕💕
xKimLiNax