Bizalomból csalódás |befejezett|

15. rész

~2 hónappal később~

Az elmúlt hetekben a rémálmok ugyanúgy kísértettek, mint eddig. Nem tudtam leállni a pengék használatával, és sajnos már nem is fogok. Hozzám nőtt az az érzés, amikor kívül már jobban fáj, mint belül. Sokkal jobb a fizikai fájdalomra összpontosítani, mint a belsőre. Már nem csak a kezemen, de a lábamon is vágásokat ejtek. Tudom, hogy már nem sokáig bírom.
Elhanyagoltam a pszichológusnál töltendő órákat. Fele annyiszor járok be, mint az előtt, mondván, hogy kezdem jobban érezni magam. Holott ez egy cseppet sem igaz. Kezdek teljesen meghalni belül.
Minden reggel, a megszokott, álmatlansággal szállok ki a barátom mellől az ágyból. Napról napra egyre jobban gyötör az álmosság. Hetek óta alig aludtam. Szinte semmit. Mióta kínzom magamat, hosszú, fekete pizsamában alszok. Matthew még nem tud semmit.
Reggel is a szokásos kedvtelenségemmel vonultam be a fürdőszobába,gondosan magamra zárva az ajtót, majd elővettem a pengét. Ismét mély sebeket ejtettem a testem néhány részén. Már csak rutinosan nekiszorítottam a bőrömnek az éles tárgy élét, s mélyen, erőteljes mozdulatokkal elkezdtem csíkokat rajzolni rá. 10 perc múlva hagytam el a helyiséget.
-Mostanában elég sok időt töltesz a fürdőszobában- fogadott a barátom az ajtóban.
-Öhm, csak tovább tart elkészülni. -válaszoltam dadogva, de látszólag sikeresen, mivel a fiú csak vállat vont, s belépett a fürdőbe.
Az iskolában egyre kevesebbet beszélgetek akárkivel is, s ezért a barátaim is eltávolodtak tőlem. Szinte már a kapcsolatot sem tartjuk egymással.
Ma reggel is a megszokott, helyemen ültem, mikor odajött hozzám Inez és Liza.
-Hát te? -kérdezték szinte egyszerre, majd odajöttek a többiek is.
Kicsit kínosan éreztem magam, hogy mindenki engem figyelt, majd szűkölködve lejjebb húztam a pulóverem ujját. Talán kicsit túl feltűnően, mivel Scott eléggé felkapta a fejét a cselekedetemre, majd már nyúlt is a karom felé.
-Hát te mit relytegetsz?-kérdezte, majd erősen megszorította a csuklóm. A hirtelen mozdulattól belém hasított a fájdalom, s könnybe lábadt a szemem. Felhúzta a pulóverem, majd mindenki döbbenten nézte a sebeimet. Én hirtelen kirántottam magam a szorításából, de ez sem segített sokat.
-Nézd már. Full depi a csaj. Vagdossa magát.. -szólt Scott, majd mindenkiből kitört a nevetés. S ami a legjobban fájt, a barátaim is kinevettek. Evvel jelezték, hogy egyedül hagytak.