Már három hete rendszeresen látogatom a pszichológus irodáját, ám a rémálmok így is folyamatosan kísértenek. Utálok minden héten kétszer eljönni ide és végighallgatni újra meg újra, mindig ugyanazt a gondolatmenetet, majd éjjel szembesülni azzal a ténnyel, hogy semmit sem segít. Ezért már csak rutinosan belehuppanok a kényelmes, ám mégis a feszültségtől szorongató, fekete bőr borítású fotelbe, majd elkezdek gondolkodni. Először mindig próbálok az előttem ülő hölgy szavaira összpontosítani, de az agyam mindig máshol jár. Így történt ez ma reggel is. Leültem a megszokott helyemre, a nő szája beszédre nyílt, de közben az agyam teljesen kikapcsolt, úgyhogy inkább mit sem törődve vele,elvettem egy banános cukorkát a mellettem elhelyezett dohányzóasztalról, majd eszembe jutott a ma esti álmom.
"A nagymamám állt előttem kisírt szemekkel, sápadtan és a szárazságtól repedezett szájjal. Nem szólalt meg, nem mozdult, csak rezzenéstelen arckifejezéssel, hosszasan meredt a szemembe. Egy idő után kezdett megijeszteni, ám a tudatalattim nem engedte, hogy megszólaljak, s már a hölgy el is tűnt. Hirtelen egy szakadékban zuhantam lefelé, de mielőtt földet, vagy akár vizet, vagy akármilyen felszínt érhettem volna, falébredtem."
Matthew karjai közt izzadtan ültem az ágyon, sokkos állapotban. A pszichológus nem segít.
STAI LEGGENDO
Bizalomból csalódás |befejezett|
Narrativa generaleCsalódás csalódás után. Ez a lány sorra éli át a csalódásokat. Egyre fogynak körülötte az emberek. És a végén nem marad senkije. Aki bízik, az csalódik. Ezt egy életre megtanulta.
