Harry Potter: A gonosz árnya

I. Egy új kezdet

I.Egy új kezdet

A Roxfort Expressz zakatolva elindult. Albus a vonat folyosóján sétálva egy üres fülkét keresett, annak ellenére, hogy lett volna helye a bátyja mellett. Gondolkozni akart, nyugalomra volt szüksége, amit Jamesszel egy fülkében ülve nem találhatott volna meg. A keresés nem tartott sokáig, talált egy üres fülkét, ahova beülve elmerült a gondolataiban. Minden nyugodtnak tűnt, azonban semmi sem tart örökké. A nyugodt csendet, amelybe eddig csak a vonat zakatolása veszett bele, megzavarta egy kopogás.

Albus felpillantott, és meglátta Rose-t, intett neki a fejével:

– Gyere csak be.

– Miért tűntél el?

– James nem szállt le rólam, úgyhogy eljöttem kicsit össze akartam szedni a gondolataimat.

– Min jár az eszed? Csak nem veszed komolyan a bátyád piszkálódását?

– Van rá esély, hogy a Mardekárba kerüljek.

– Ne aggódj, nem illik a személyiségedhez, nem fogsz odakerülni.

– De...

Albus nem tudta befejezni a mondatot, mert megint kopogtak a fülke ajtaján. Egy szőke hajú fiú állt az ajtóban.

– Ne haragudjatok, bejöhetek? Minden fülke foglalt.

– Hát persze – felelte Albus.

– Egyébként a nevem Scorpius. Scorpius Malfoy – mutatkozott be. Albus eddig jóindulatú tekintete kissé elsötétült.

– Albus Potter.

– Rose Weasley.

– Amúgy mit keresel itt? Miért nem mész a kis aranyvérű barátaidhoz? – kérdezte Rose, kissé rosszmájúan.

– Mert unalmasak – felelte tömören a fiú.

– Azt hittem, hogy neked nem szabadna a magunkfajta vérárulókkal szóba állni – mondta a lány, rosszindulattal a hangjában.

– Tudhatnád, hogy apa megváltozott. Azt hittem, a szüleitek elmesélték.

– Igen, persze – felelte Rose –de apa szerint ettől még mindig elég öntelt és fennhéjázó. Noha hajlamos túlzásokba esni, ez esetben igaza lehet. Nem véletlen, hogy több mint tizenegy éve nem beszéltek egymással.

– Ez nem alaptalan, elismerem. De hagyjátok, hogy bebizonyítsam, ez nem igaz! Apára sem, de rám meg végképp nem. Igaz, hogy büszke és fennhéjázó volt diákkorában, de azóta megváltozott. Nagy volt a szája, de soha nem akarta Voldemort hatalomra kerülését!

– Belépett a halálfalók közé – vágott vissza Rose – és éveken át piszkálta apáékat, amikor csak tudta.

– Nem azt mondom, hogy tökéletes volt, és soha semmi rosszat nem csinált, de ezt ő maga sem tagadja. De hadd emlékeztesselek rá, hogy kényszerből állt be a halálfalók közé, megzsarolták a családjával. Voldemort azt mondta, megöli őt és a szüleit is, ha nem engedelmeskedik, ha nem öli meg Dumbledore-t. Nem csak magáért tette, hanem sokkal inkább a szüleiért, mert csak ők voltak, akik őszintén szerették, a hideg és arisztokratikus légkör ellenére, amit a név megkövetelt! És azt sem szabad elfelejteni, hogy meg akarta menteni Harryt.

– Igazad van, Scorpius, sajnáljuk – mondta Albus, és kezet nyújtott a fiúnak, miközben nem kis elismeréssel nyugtázta, hogy azok közé tartozik, akik ki merik mondani Voldemort nevét, mert még mindig kevesen voltak ilyenek. Rose kissé feszengve ült, mert érezte, hogy nem volt igazságos Scorpiusszal. Rápillantott a fiúra, de úgy tűnt, hogy az nem vette magára.