Harry Potter: A gonosz árnya

V. Borús karácsony

Harry és barátai a peronon várták a Roxfort Expresszt. Kíváncsi volt, hogy milyen volt Albus első féléve az iskolában. Azt már tudta, hogy Jamessel egyenesbe jöttek, így legalább emiatt nem kellett aggódnia.

Albus barátaival együtt felszállt a Roxfort Expresszre és előrébb furakodtak, hogy együtt tudjanak ülni.

– Micsoda egy félév – sóhajtott Rose – Úgy látszik nekünk soha nem lesz nyugtunk ebben az iskolában.

– Nomen est omen – mondta Bella mosolyogva.

– Parancsolsz? – nézett rá meredt szemmel négy barátja.

– Ez egy latin mondás, és azt jelenti, hogy a ti esetetekben például a Potter, illetve a Weasley név soha nem jelent egyet a nyugodt tanévvel – magyarázta Bella, immár széles mosollyal.

Az öt fiatal útja gondtalanul telt, nevettek beszélgettek, mindaddig, amíg Bella fel nem állt és el nem indult vécére. Amikor ugyanis visszafele jött, telibe találta egy megkötöző átok, és rögtön utána egy Capitulatus, úgyhogy még védekezni sem maradt ideje.

– Na gyere te kis sárvérű! Most elbeszélgetünk! – mondta John Baddock.

– Mi a fenét akarsz már megint?

– Csak egy újabb leckét, hogy mi jár annak, aki nem tiszteli a Mardekár nemes hagyományait, mert úgy tűnik az eddigiekből nem tanultál

– Úgy érted a lenézést és a fennhéjázást?

– Úgy értem, azt a elvet és tényt, hogy a tisztavérűek felsőbbrendűek a félvéreknél, a sárvérűekről és a muglikról nem is beszélve. Jobbak vagyunk a sportokban erősebbek a mágiában, mint akármelyikőtök. Te is egy vagy közülük, de volt olyan szerencséd, hogy a Mardekárba osztott a Süveg, így lemoshatnád magadról a gyalázatot, ahelyett, hogy mélyebbre süllyedsz benne és a mugliimádó Potterékkel barátkozol.

Bella nem szólt egy szót se, tudta, hogy fölösleges lenne.

– Na, erre nem mondasz semmit? Válaszolj mocskos sárv...

– Capitulatus!! – Harsogta James

Az átok ereje a falnak lökte a mardekáros fiút.

– Jól vagy, Bella?

– Igen, köszönöm.

– Mit akart?

– Áh, semmit, nem érdekes. Megint meg akart győzni, hogy a tisztavérűek felsőbbrendűek, és hogy nem kéne szóba állnom veletek. – A lány könnyed hangját ellensúlyozta sápadtsága.

– Mit történt? – kérdezte Albus, amint beléptek a kabinba.

– Baddock – felelte James tömören.

– Bella! – Albus odarohant a lányhoz és megölelte – Hogy vagy?

– Most, hogy itt vagyok veletek, sokkal jobban – mondta Bella, Albus szemébe nézve.

– Mit meg nem adnék egy nyugis tanévért – sóhajtott Rose.

– Tanév? – visszhangozta gúnyosan James. – Mit meg nem adnék egy nyugis hétért a Roxfortban!

– Na látjátok, erről beszéltem – mondta erőtlenül mosolyogva Izabella – Potterék mellett nem unalmas az élet.

– Bella, ez nem vicces, komolyabban is megsérülhettél volna.

– De nem történt semmi baj, jól vagyok. És ki merem jelenteni, hogy jobb ez így, mintha csak uncsi mardekáros haverjaim lennének, és nem történt volna velem semmi egész félévben.