Harry Potter: A gonosz árnya

IV. Egy igazi Weasley tréfa

IV.Egy igazi Weasley tréfa

Jó pár hét eltelt a Griffendél Hollóhát elleni meccse óta, és Albus Potter boldogabb volt, mint valaha. Nem volt oka panaszra. Igaz, az asztronómia tanár még mindig szúrós szemmel nézte őket, de ez volt a legkisebb baja. Ő Scorpius, Rose, James, és Bella együtt töltötték az időt amikor lehetett. Albus pedig kezdett rájönni, hogy mennyi közös van benne és mardekáros barátaiban, főleg Bellában.

Azonban egyikük sem tudott John Baddock-nak arról a szándékáról, hogy „meggyőzi" Bellát, tévedett a griffendélesekkel kapcsolatban. Kétségbe akarta ejteni a lányt, hogy majd hozzá jöjjön megbocsátásért könyörögni, mivel „neki volt igaza".

A terv első lépéseként szerzett egy griffendéles talárt, elváltoztatta az arcát, és rendszeresen rátámadt a lányra, általában akkor, amikor egyedül volt, és mindig elejtett egy-egy utalást, hogy Bella egy griffendéles barátja kérte meg az akcióra. Ennek eredményeképp Bella kissé elhidegült a barátaitól, ami persze nekik is feltűnt.

– Szerintetek mi baja lehet? – kérdezte Albus egyik este a könyvtárban, miután Bella elrohant a klubhelyiségbe, mondván, hogy egyedül akar tanulni, azon a héten immár harmadszor.

– Nem tudom, Al, velem se nagyon beszél. Csak a leckével kapcsolatban kérdez néha valamit. – felelte Rose.

– Ötletem nincs – csatlakozott Scorpius – hozzám egyáltalán nem szólt már öt–hat napja.

Bella eközben a Mardekár klubhelyiségben ült, és a könnyeivel küszködött. Igaza lenne Baddocknak? Ezt még mindig nem tudta elhinni, annak ellenére, hogy a támadások ellene már rendszeresek voltak, és amikor megfenyegette a fiút, hogy feljelenti, az diadalmasan azt válaszolta, hogy nem lenne értelme, mert simán mondhatná, hogy túlreagálja, ráadásul nem tudja bebizonyítani. Bella pedig belátta, hogy sajnos igaza van. Albusékkal sem mert beszélni, mert félt, hogy tényleg ők szervezték meg a támadásokat, azt pedig nem bírta volna elviselni.

Azonban Baddock itt nem állt meg. Megkérte egy háztársát, hogy változtassa át az arcát és a hangját Albuséra. Mivel pedig Kitty Harper is nagyon utálta a griffendéles bandát, nem kérdezősködött.

Baddock megvárta, amíg Bella megint egyedül sétál a folyosón, és hátulról megtámadta. A lány erre már szinte számított, így félreugrott, majd szembefordult a támadójával, és elsápadt. Albus állt előtte.

– Olyan ostoba kis liba vagy, Rider. Csak nem hitted, hogy egy Potter összebarátkozik egy mardekáros féreggel?

– És mi van Scorpiussal?

– Ő is megkapja majd, ne félj! De még szükségem van rá. Tudom, hogy fontos neked, így még nagyobb lesz a fájdalmad!

Bella elvesztette az önuralmát, és felkiáltott „Albusra" szegezve a pálcáját:

– Capitulatus! – a fiú azonban félreugrott, és szintén egy lefegyverző bűbájjal felelt, ami elől Bella már nem tudott félreugrani, ráadásul az átok még hátra is taszította, így a földre esett.

– Ez volt az első lecke, de lesz még sok, ne aggódj.

Aznap, amikor Albus megpróbált beszélni Bellával, hogy megtudja mi baja, a lány pálcát rántott.

– Mi van veled Bella?

– Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád te görény – mondta Bella dühösen. – Felteszem, ezzel is csak engem akarsz még jobban megalázni, de befejezheted a színjátékot, vettem az adást.