II.Kviddics és ármány
A roxforti napok kellemesen teltek, annak ellenére, hogy még mindig sokan nézték rossz szemmel az öt barátot, mindkét házból. Azonban ezek az emberek meglehetősen halvány árnyékot vetettek a barátok boldogságára, mert csak rosszindulatú megjegyzéseket kaptak tőlük.
Az igazi probléma John Baddock egy hetedikes mardekáros volt, a kviddicscsapat kapitánya, aki megátalkodott aranyvérmániás volt, akárcsak a szülei, és folyamatosan piszkálta Scorpiust a barátai miatt, sokkal durvább sértéseket vágott a fejéhez, mint a társai.
– Tisztában vagy vele, hogy a Malfoy név hírnevét veszélyezteted, amikor ilyen alakokkal szűröd össze a levet?
– Igen, sőt örülök neki, mert nem akarom, hogy a Malfoy névnek megmaradjon a régi híre.
– Valóban?? Én viszont garantálom, hogy meg fogod magad gondolni – mondta, és elviharzott.
Két hét múlva derült ki mire gondolt, amikor a meghirdették a kviddics-válogatásokat, és az elsős jelentkezők képességfelmérését – Malfoy, Rider ne lássalak itt titeket – mondta Baddock az első ilyen alkalommal
– Miért is? – feleselt Scorpius.
– Mert nem vagytok méltóak a mardekáros címerre, a ház szégyenei vagytok, így nem engedem meg, hogy a csapattal eddzetek, és nem is fogtok bekerülni a csapatba, azt garantálom!
– Majd jövőre bekerülünk, amikor normálisabb kapitány lesz, aki nem ilyen elvakult. Láttál minket azokon a repülésórákon, ahol már nem csak röpködni kellett, hanem már gyakoroltuk magát a játékot, itt a pályán, tudod, hogy mindketten hihetetlenül tehetségesek vagyunk – mondta Bella büszkén.
– Erre ne vegyél mérget, Rider. Akármelyik igazi mardekáros kirak a csapatból, amint megtudja, hogy kikkel barátkozol.
– Ez tévedés. Ha lesz egy normális csapatkapitányunk, akkor rendes csapat lesz, és talán egyszer tisztességes meccsen kihívást jelenthetnünk a Griffendélnek, sőt le is győzhetjük őket. De ez a csapat szörnyen béna, beleértve téged is Baddock. Nagy gorillák vannak, akik csak a testsúlyukban és az erejükben bíznak – feleselt Bella – mint eddig mindig, már nem is tudom mióta. Egyáltalán nem csoda, hogy nem nyert soha meccset a csapat a Griffendél ellen!
„Ezt még megbánod Rider! Könyörögni fogsz nekem, hogy bocsássak meg neked, amiért tévedtél", gondolta a mardekáros fiú, de hangosan csak annyit mondott:
– Rendben van, egyelőre maradhattok.
Albus hasonló problémával találta szembe magát. Peter McLaggen, a Griffendél hatodikos őrzője és kapitánya személyében, aki rendkívüli módon hasonlított az édesapjára.
– Azt hiszed, hagyom, hogy majd bekerülj a csapatba, amikor az ellenséggel barátkozol, csak mert Potter vagy? Engem nem érdekel hány embert mentett meg az apád, rossz kapitány volt, és a barátait ültette a csapatba a jók helyett.
– Ez aljas rágalom! – mondta Albus halkan, de a hangja remegett a felháborodástól
– Igaza van, Pete, ezt most túlzásba vitted – szólt közbe Kim White, az egyik hajtó.
– Te csak hallgass White, mert kiteszlek a csapatból! Nem hagyom, hogy kémek kerüljenek a csapatba, és senkit nem tűrök, aki támogatja őket!
– Pete, hagyd már abba, ennek semmi értelme! – szólt közbe Roxanne Weasley, George Weasley és Angelina Johnson lánya, a csapat másik hajtója.
YOU ARE READING
Harry Potter: A gonosz árnya
FanfictionAlbus Perselus Potter az első évére készül a Roxfortban, és őszintén reméli, hogy nem lesznek olyan eseménydúsak az iskolaévei,mint a szüleinek és barátainak. Sem ő sem Harryék nem sejtik, hogy az immár 19 éve fennálló béke menyire törékeny.... M...