Harry Potter: A gonosz árnya

VII. A váratlan levél

Harry fáradtan érkezett haza a minisztériumból. Hiába volt már béke, még mindig gyakran érkeztek jelentések kegyetlen bűnözőkről. Mivel parancsnok volt, nem kellett folyton a helyszínre mennie, de a beosztottaitól kapott rengeteg jelentést el kellett olvasnia, és olykor a nyomozásba, és az elemzésbe is beszállt.

Az asztalán egy neki címzett levelet talált. Felemelte, és megdermedt a meglepetéstől. Villámgyorsan feltépte és elolvasta:

Kedves Harry!

Azért írok neked, mert kissé aggódom a lányom, Petunia miatt. Egyre furább dolgok történnek körülötte. Például levert egy vázát, de amikor bementem megnézni, hogy mit csinált, semmi baja nem volt, sőt fenn volt az asztalon. Ezenkívül elég durva dolgokat úszik meg (és úszott meg már kiskorában is) karcolás nélkül.

Ez talán az, amire gondolok? Ha igen, akkor tudnál pár tanácsot adni, hogy ilyenkor mi a teendő? Esetleg be tudnál ugrani, hogy megbeszéljük a dolgokat. Tuny hamarosan (június 31-én) hazajön az iskolából, és pár nappal később meglátogatjuk apáékat. Esetleg csatlakoznál, hogy megbeszéljük a dolgokat?

Üdv:Dudley

UI: Apát már jó tíz éve bevették a Grunnings igazgatótanácsába, tekintélyes részesedést kapott, és mivel pár éve nyugdíjba ment én örököltem, és rád is hagyott 10 százalékot a részesedéséből. Utólagos engedelmeddel nyitottam egy bankszámlát, azon gyűlik a pénz.

Harry megbabonázva meredt a papírra. Nem tudta, hogy mi döbbenti meg jobban: hogy Dudley lánya boszorkány, vagy hogy tekintélyes mugli vagyona van, vagy a stílus, amelyben Dudley írt, aki gyökeresen eltért, attól akit ő ismert.

– Drágám, megjöttem – hallatszott lentről Ginny hangja.

– Fel tudnál jönni egy percre? – kérdezte Harry elhaló hangon, s Ginny egy perccel később be is ijedt arccal be is rontott a szobájába.

– Mi baj, Harry?

– Ezt nézd meg – mondta Harry és felesége kezébe nyomta a levelet.

Ginny is csak tátogni tudott a megdöbbenéstől.

– Mit fogsz neki válaszolni? – kérdezte, amikor szóhoz jutott.

– Nem tudom, még abban sem vagyok biztos, hogy válaszoljak-e.

– Ne csináld már! Végül is az unokaöcséd, és úgy tűnik, rendes ember lett. Ráadásul a lány, ha jól tudom, idén lesz 11 éves, vagyis roxfortos korú.

– Igen...

– Vagyis akkor valakinek el kell menni beszélnie vele, és átadni a levelet. És szerintem, ahogy a nagynénédéket ismerem, minél előbb tudják meg annál jobb.

– Ebben van valami. Szólok Hermionénak, hogy jöjjön velem. Ő is mugli születésű boszorkány, talán ő jobban el tudja magyarázni nekik a dolgokat. És szerintem te is gyere. Ha már találkozunk, akkor ideje, hogy bemutassalak nekik.

– Hát rendben. De ugye tudod, hogy akkor apáékhoz kell vinni a srácokat?

– Természetesen.

Harry még aznap este megmutatta a vacsorára érkező Ronnak és Hermionénak a levelet, és mindkettejüknek elállt a szava a döbbenettől.

– Hermione, velem kéne jönnöd.

– De minek, Harry?

– Mert te is ugyanúgy mugli születésű boszorkány vagy, mint a lányuk, és tudsz nekik segíteni, vagy válaszolni a kérdéseikre, ha felmerülnek ilyenek.