A Színfalak Mögött

A film

Alycia egyszerűen nem volt képes elhagyni az öltözőjét. Miután megunta a padlón való ücsörgést felfeküdt a kanapéjára, és elaludt.

-Al...ébredj...Al!

A lány lassan kinyitotta a szemét. Luce nézett rá vissza mosolyogva.

-Jóestét hétalvó...

-Luce...mit csinálsz itt?

A nő elsimított egy kósza hajtincset a lány arcából, és betűrte a füle mögé.

-Hamarosan záróra van, és senki sem mert bejönni hozzád, ezért gondoltam én szólok...

Alycia elkapta a másik nő kezét, és elkezdett játszani az ujjaival.

-Al...mennünk kell...

A lány bociszemekkel felnézett rá, miközben összekulcsolta az ujjaikat.

-Kérlek, ne menj el...

Luce megrázta a fejét.

-Nem maradhatunk itt éjszakára.

-Ezt ki mondta?

-Nos senki, de bezárják az épületet, senki sem maradhat benn.

Alycia felhúzta a szemöldökét, elengedte a nő kezét, gyorsan felpattant, az ajtóhoz ment, és kulcsra zárta. A kulcsot pedig berakta a farmerja zsebébe.

-Oh jaj ne! Valaki ránk zárta az ajtót!

Luce mérgesen nézett rá.

-Ez nem vicces Al... Joe teljesen ki fog akadni.

-Úgy nézek én ki, mint akit érdekel a véleménye? Az igaz, hogy odakinn nem mutatkozhatok veled, de senki nem mondta, hogy idebenn nem lehetünk egy helyiségben.

-Ó valóban?

-Ó valóban.

Idegesen bámulták egymást, végül Luce megunta, és a mellkasa előtt összekulcsolván a kezét leült a kanapéra. Duzzogott. Jó ha ezt akarja, legyen így. Alycia megfogta az első DVD-t, amit megtalált az asztalán, a TV-hez ment, majd beindította rajta a filmet. Lehuppant a kanapé másik végére. A képernyőre a film címe úszott be: 10 dolog, amit utálok benned. Komolyan? Alycia egyszerűen nem hitte el, hogy pont erre a filmre nyúlt rá. Luce továbbra is mérgesen bámulta a képernyőt. Elkezdődött a film. Mindketten figyelemmel kísérték, ahogy a főszereplő lány szerelembe esik a suli rossz fiújával. Időközben Alycia kicsit közelebb csúszott a nőhöz. A végén már a lábait is átdobta az ölébe, a fejét pedig a nyakhajlatába fúrta, de úgy, hogy még lássa a filmet. Luce továbbra sem mozdult meg. Az a rész következett, melyben főhősnőnk versben szavalta el miket utál a szerelmében. Alycia nagy meglepetésére Luce elhúzódott tőle, belenézett a szemébe és suttogni kezdte a verset.

-Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel,
Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel,
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,
Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm, gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem,
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek egy cseppet sem,
Szemernyit sem, nem gyűlöllek én.

Alycia szeme megtelt könnyel. Szorosan magához ölelte a nőt.

-Sajnálom...-motyogta Luce pólójába.

-Nem kell semmit sem mondanod Al. Csak élvezzük ki a pillanatot, amíg lehet...rendben?

A lány bólintott. Luce lejjebb csúszott a kanapén, így Alycia rá tudott feküdni. A filmnek vége lett, így csend borult rájuk. Luce kezdett elálmosodni. A szemhéja egyre nehezebb lett. Alycia a másik nő szívverését hallgatta. Olyan megnyugtató volt. Sóhajtott egy nagyot. Luce mosolyogva figyelte.

-Hé Al...

A lány felnézett rá.

-Igen?

-Tudod hogy hogy betűzik azt, hogy szeretet?

Alycia elmosolyodott.

-Azt nem betűzik...azt érzik.

Luce vigyorgott.

-Nézzenek oda, a kis Micimackó fan.

A lány megcsókolta.

-Fogd be. Több mindent tudok mint hinnéd.

-Ez bejön...

-Tudom...

Luce elnevette magát. Alycia újból belefúrta a fejét a nő nyakhajlatába, majd átkarolta. Aztán hirtelen felkapta a fejét, és felugrott. Luce értetlenül nézte. A lány megfogta a kezét, magával húzta egyenesen az ajtóhoz. Kihalászta a zsebéből a kulcsot.

-Al...mit csinálunk?

Alycia kinyitotta az ajtó, és kivezette a nőt a sötét folyosóra.

-Majd meglátod.-közölte, azzal elindult a folyosó vége felé.

Luce végképp nem értett semmit, de követte a lányt. Kéz a kézben mentek végig a kihalt folyosókon, mígnem elértek az egyik végén egy létrához. Alycia elengedte a nő kezét, és elkezdett felmászni.

-Al, mi az isten ez az egész?

A lány lepillantott rá.

-Bízol bennem?

Luce nyelt egyet.

-Igen...

Alycia elmosolyodott, majd tovább ment.

-Akkor kövess.

A nőnek fogalma se volt, hogy ez az egész hova vezet majd. A sötétben nem sokat látott, így amikor Alycia a fejük felett kinyitott egy csapóajtót eléggé meglepődött. A lány kimászott a szabadba, Luce követte. A tetőn voltak. Az éjszakai szél gyengéden meglobogtatta a hajukat. Alycia Luce-t bámulta, majd megszólalt.

-Nézz fel!

A nő tekintetét az éjszakai égboltra szegezte. Még soha életében nem látott ennyi csillagot. Gyönyörűek voltak. Mindegyik gyémántként ragyogott az égen. Mire visszanézett a lányra, az már egy pléden fekve figyelte. Lassan elindult felé.

-Ez valóban gyönyörű Al.

-Elvileg innen nyílik a legjobb kilátás az égre esténként.

Luce Alycia mellé feküdt.

-Ezek szerint te már sokszor jártál itt.

-Ha kell egy kis magány ide jövök. Ez a saját kis világom...

A nő összekulcsolta az ujjaikat.

-Köszönöm, hogy beengedsz a világodba.

-Választottam neked egy csillagot...

-Melyik az?

Alycia felmutatott egy teljesen halovány, jelentéktelennek tűnő kis csillagra.

-Az ott, mivel előbb fog kialudni az a csillag, minthogy elfelejtselek téged.

Luce szemeibe könnyek szöktek. A lány mosolyogva ránézett, és megölelte. A nő örökre így akart maradni. Fenn a tetőn. Egy egyszerűnek tűnő éjszakában. Alycia karjainak az ölelésében.