Forever & Always

Prológus

(Sziasztok! :) Ez az első blogom,úgyhogy próbálom a legtöbbet és a legjobbat kihozni belőle,hiszen én is imádom ezeket olvasni. Remélem tetszeni fog nektek,és megpróbálom majd rendszeresen hozni a részeket. Addig is,jó szórakozást! :) Ha tetszett,kérlek jelezd!)

Louis szemszöge:
Reggel,mint szokásomhoz híven,nyolc után keltem,talán már fél kilenc is lehetett. Egy bokszert felkaptam magamra,majd lementem a konyhába reggelit csinálni. Egy rántotta mellett döntöttem,melyet kávé előtt meg is ettem. Egyik rossz szokásom,hogy gyakran kávézom. Tudom,nagyon is jól tudom,hogy ez nem tesz jót az egészségemnek,de képtelen vagyok anélkül elindítani a napom. Miután a mosogatással is végeztem,felvettem egy csíkos hosszúujjút,majd egy kényelmesebb nadrágot,és a szokásos reggeli sétám útjára indultam. Hazafele eszembe jutott,hogy otthon semmi pékáru nincs,így beugrottam a helyi pékségbe,ahol már szinte törzsvendég vagyok. Egy nálam kicsivel fiatalabb,bongyor hajú fiú állt a pultnál. Gondoltam új,hiszen még sosem láttam. Odasétáltam a göndörhöz,aki egy kedves mosollyal üdvözölt,melyet egyből viszonoztam. Kis idő után sikerült mindent kiválasztanom,amit szerettem volna,de nem állhattam meg,hogy megszólítsam:
-Szia,Louis vagyok. Te új vagy itt?-kérdeztem,próbáltam nem tolakodó lenni.
-Jó napot,Harry vagyok. Válaszolva a kérdésére,igen,új vagyok. Tegnap kezdtem-ajándékozott meg egy mosollyal,és csak most vettem észre,hogy szája szélén kis gödröcskék jelennek meg. Igazán aranyos volt,márha mondhatom ezt egy srácra,heteró létemre.
-Az remek-mosolyogtam-És milyen munkába állni? Gondolom nincs még tapasztalatod,hisz elég fiatalnak nézel ki-bókoltam,bár nem szándékosan.
-Ahmm..köszönöm-sütötte le szemeit elpirulva-igen,ez az első munkahelyem,mivel 16 éves vagyok. Viszont emellett a sulit se hanyagolom el,természetesen-ajándékozott meg pillantásával. Egy gyors szemvillanással ránéztem a fali órára,ami ott csüngött a rengeteg pékáru felett. A fejemhez kaptam:
-Ne haragudj,Harry,de muszáj mennem. Így is késésben vagyok. Viszlát!-vetettem rá egy utolsó pillantást,aztán csak az integető kezét láttam. Hazafele rájöttem,hogy mennyire is szeretem a pékárut,tehát arra az elhatározásra jutottam,hogy többször is meglátogatom a boltot egy héten. Mikor hazaértem gyorsan lepakoltam a konyhába,majd összeszedve az edzős cuccomat,már pattantam is be a kocsimba,mellyel egyből a focipályára mentem. Az öltözőben átöltöztem,s rohantam is a csapazomhoz,akik,mint mindig,örömmel üdvözöltek. Szoros a kapcsolat köztem és a győzteseim között,hiszen úgy vélem,így sokkal jobb dolgozni. Kezdésnek a csapatra parancsoltam 5 kör futást,majd bemelegítést,aztán kezdődhetett is a játék. A fiúk most is versengtek egymással,amin néha-néha felnevettem,hiszen elég vicces látványt nyújtott,amint egymásnak esnek és gyerekes (egyáltalán nem erőszakos) verekedésben kötnek ki,ha valamelyik fellöki a másikat,míg a többiek csak tovább játszanak. Szeretem a munkám,mert mindig boldogsággal tölt el,hogy azt csinálhatom,amit igazán akarok. Persze a valódi álmom,az,hogy énekes lehessek,de ennek sajnos kevés esélye van,így megelégszem a mostani nem is munkám,inkább foglalkozásommal. A meccs után elbúcsúztam a fiúktól,majd hazaindultam. A délutánt sorozatok és filmek nézésével töltöttem,majd az estét egy forró fürdővel. Felvettem egy fehér TopMan boxert,majd fáradtan az ágyba dőltem. Megjelent előttem a pékárus srác képe. Melegséggel árasztott el,ami számomra bizarrnak bizonyult,mert a lányokhoz vonzódóm. Mély gondolkodásom csak az álom nyomta el.