16. Fejezet

213 22 0
                                    

(Köszönöm az 1K megtekintést!♡ Szuperek vagytok!😊)

Louis szemszöge:

Kezd minden reményem odaveszni. Harryt 2 hete próbálom elérni,sikertelenül. Azt hiszem,ennyi volt. Pedig olyan jó barátok voltunk. Talán nem is Niall,hanem Hazza volt a legjobb barátom. Bár ezt már sose fogom megtudni. Semmi sem lesz olyan,mint régen. Minden megváltozott. Megcsaltam? Igen. Hibáztam? De még mekkorát. Viszont mindenki megérdemel egy második esélyt. Én miért nem kapom meg?! Részeg voltam,és csak el akartam kussoltatni a ribancot. Tudom,hogy másképp is lehet,a részegség meg nem kifogás,de Harry ezt igazán megérthetné. Biztosan volt már ő is bulizni,legalább egyszer. Tudhatná,hogy milyen az ember,amikor nincs teljesen magánál/aligha áll a lábán. De nem,ő besértődik,hisztizik,ráadásul esélyt se ad,hogy megmagyarázzam neki ezt az egészet. Próbálok vele nem törődni,de egyszerűen nem megy. Folyamatosan ő jár a fejemben. Reggel Ő az első gondolatom,este az utolsó. A nap 24 órájában azon tanakodom,hogy vajon most éppen mit csinálhat. Lehet,hogy már rég van egy új hapsija? Vagy még ő se tette túl magát rajtam? Mi van,ha még mindig szeret? Vagy mi van,ha már végképp megutált? Utána kell járnom. Én ezt már nem bírom tovább,képtelen vagyok itthon ülni,azt várva,hogy majd belép a szőke herceg fehér lovon. Aki számomra barna,göndör tincsekkel. Plusz még a fehér ló helyett inkább péklapát van.

Körbe kérdeztem minden ismerősét,barátját,osztálytársát telefonon,de mindegyik azt mondta,hogy rég nem látta,vagy hogy már nem is beszél vele. Aggódni kezdtem,mi van ha történt vele valami?! Úristen,azt sose bocsátanám meg magamnak! A második ötletem pedig az,hogy egyszerűen nem beszél. Hallgat,depressziós. Egy lehetőségem maradt hátra,Anne. Szerintem Edward anyja kedvel,bááár..a mostani helyzetet nézve..Hát,lehet enyhült az a nagy szeretete irántam. Viszont ha ő nem segít,marad a C terv hátra,ami meglehetősen a legrosszabb és legmerészebb dolog,amit valaha is csinálnom kell majd az életben,ha egyáltalán kell.
Mikor már lelkileg felkészültem a halálommal megegyező tervemre,felhívtam Annet. Csöngött,csöngött. Kajak tiszta anyja ez a gyerek. Miközben a szomszéd anyját kezdtem szidni,elég rendesen,hirtelen beleszólt a lágy,nőies hang,amely minden alkalommal olyan érzéssel tölt el,mintha Harry édesanyja lenne az enyém is. Jó,oké,tegyük félre a testvériséget,meg a vérfertőzést kérlek.
-Szia,Louis. Már gondoltam rá,hogy felhívlak,mostanában nem igazán hallok rólad.Hogy vagy?-na,de jó. Ez aztán adott ám önbizalmat.
-Szia,Anne. Nos,nem igazán jól. Figyelj,tudnánk beszélni? Nem zavarlak?-kérdeztem meg kissé remegő hangon. Na igen,a felnőtt,bátor,férfias Louis Tomlinson. Most elbújt.
-Nem,dehogyis. Jézusom,Lou,minden rendben? Olyan ijedt vagy..Nem akarsz átjönni inkább?-ez igazán kedves volt tőle. Mit mondjak? Ha átmegyek,egyszer biztos látom Hazzt,meg biztos zavarom is. Ha nem megyek át,nem zavarom,de nem is látom. Ahjj..Na jó,egyszer élünk. Toljuk YOLO-ba.
-Átmehetek?-csillant fel a szemem-Ez nagyszerű! Köszönöm. Nem fogok zavarni?-tettem fel újabb kérdésem kétségbeséssel.
-Neeeem,fiam. Dehogyis. Sose zavarsz Tommo,gyere csak. Élőben sokkal jobb az ilyeneket megbeszélni. Várunk,puszi!-köszönt el,majd le is tette. Yey! Egyből rohantam is fel a szobámba,hogy valami normális ruhát vegyek fel,mikor sikerült felfognom,mit is mondott. "Várunk." Véletlen? Vagy komolyan gondolta? Harold is vár rám? Jézusom,akkor hiányzom neki! Oh,te jó ég!..Várjunk..Lehet,hogy csak kedves akart lenni,mert az milyen már,hogy "várlak". Ahjjj,istenem! A picsába már! Faszomat ebbe a bizonytalanságba,elegem van már belőle! Jobb is,hogy belementem ebbe,legalább most van esélyem elmondani,hogy mit-miért csináltam. Mondjuk nem hinném,hogy Harryt ez felettébb érdekelné,azok után,ahogy elrohant. Sebaj! A remény hal meg utoljára,ahogy tartja a mondás....vagy szólás. Tökmindegy!

Összekapva magam,már indultam is szerelmem házához. Milyen rég jártam itt. Jó,mondjuk nem volt iszonyatosan,marha régen,számomra mégis annyinak tűnik. Olyan sok minden történt az elmúlt pár hétben. Szereztem egy barátot,akibe szerelmes lettem,miközben volt barátnőm. Aki amúgy szintén csak egy havernak indult,amíg meg nem tudtam,hogy az apja a főnököm. Ja,egyébként azóta kirúgtak. HálaIsten,rohadt jól fizető állás volt,így még biztos az anyagi helyzetem,de minél előbb szeretnék egy munkahelyet találni. Mhh,mondjuk valami pékségben. Azt hiszem,a sarki boltban pont pénztárost keresnek. Hát,nem egy álom meló,egynek megteszi. Annyi boldogít,hogy ha felvennének,akkor legalább folyamatosan Harry közelében lehetnék. Így azért máris sokkal több kedvem van hozzá. Bár gondolom,ezt mondanom sem kell.
Eltelhettem kb. 20 perc,míg ezt a sok cselekményt végig átagyaltam,hiszen már a Styles család háza előtt álltam meg új sportkocsimmal. Lassan a házam számláit nem tudom kifizetni,de veszek egy autót. Jól van,Tomlinson. Nem is te lennél. Gondolatban megveregettem a vállam,majd az ajtóhóz lépve becsöngettem. Izzad a tenyerem,homlokom,a hasam úgy görcsben van,mint még soha sem. Gyerünk,múljon el ez a sok szar. Semmi kedvem még ezekkel is törődni,van elég problémám,többet nem kérek,köszönöm. A telefonomat elővéve az előllapi kamerába nézve még kicsit rendeztem a hajamon,majd mikor hallottam a lépteket közeledni az ajtóhóz,gyorsan visszacsúsztattam a zsebembe az Iphonet. Még utoljára megköszörültem a torkom,úgy éreztem,felkészültem. Nem számítottam arra,ami fogadott. Az ajtó kinyílt,és az én édes kis Cicám fogadott,kisírt szemekkel,egy jó nagy adag fagyi kíséretében,amit egy kanállal evett. Hogy nem fagynak le a fogai? Ja igen,el is felejtettem,hogy csak én lehetek akkora idióta,hogy olyan érzékenyek a fogaim,mint egy babának.
-Hel..looo..-nyújtottam meg a köszönésem,miközben ő egy nagy adag fagyit tolt le. Olyan édes,istenem.
-Anya! Itt van Louis!-ordította torka szakadtából,mire befogtam a füleim. Sose hallottam még ilyen hangosnak. Tartogassa inkább arra az időre,mikor már megbocsájtott,és ketten vagyunk otthon.
Tovább néztünk egymásra,mint két idióta. Én élveztem,és ahogy észrevettem,őt sem zavarta nagyon. Ami tény,az tény. Régen láttuk egymást,sajnos. Most viszont olyan,mintha egy örökké valóságba csöppentünk volna. Harry elvileg haragszik rám,viszont ha már itt tartunk; szerény véleményem szerint csak idő kellett neki,nélkülem.
Az anyukája beengedett,majd felváltva rám-Hazzára nézett.
-Minden rendben?-emelte fel a szemöldökét. Nem szólaltunk meg,mindketten arra várva,hogy a másik majd mondd valamit.
-Mi történt?-kérdezett egy újabb kérdést. Kellett neki.
Harry olyan dühös arcra vágott,mint mikor a kávézóban lecseszett. Szuper..
Otthon kellett volna maradnom.

Forever & AlwaysWhere stories live. Discover now