Forever & Always

2. Fejezet

(Sziasztok! :) Gondolkodtam,és arra jutottam,hogy amíg iskola idő van,a részeket pénteken,szombaton és vasárnap hozom. Ezt próbálom betartani! :) Jó olvasást!)

Louis szemszöge:
Próbáltam megállítani Harryt,de nem sikerült. Nem tudom mi van vele,hisz csak Eleanorral találkoztam. Vele interneten ismerkedtem meg. Igen,Tinderen. Most mondhatjátok azt,hogy interneten nem lehet teljesen megismerni az embert,s sok veszéllyel jár. Nos,én ebben egyet is értek,de könyörgöm. 21.században élünk,itt melyik fiatalnak nincs valamilyen közösségi oldala? Amúgy is,El-el elkezdtünk Skype-on is beszélni,igazán aranyos volt,mikor elpirult,ahogyan bókoltam neki. Pár hónapig beszéltünk,aztán lebeszéltem vele egy randit. Ezt a randit. Mindent beszerveztem,hogy tökéletes esténk legyen. Erre mi van? A göndör elrontja. Haragudnom kéne rá,de egyszerűen nem. Olyan ártatlan,biztos vagyok benne,hogy nem direkt akarta megzavarni a randink,hiszen nem is tudott róla. De akkor meg miért futott el? Lehet csak nem akart zavarni? Viszont a megszólításomra megállhatott volna. Ahj,nem értem mi van vele.
Ezen az apró kis "hibán" kívűl,az esténk a gyönyörű hercegnővel remekül alakult. Elmentünk vacsorázni,aztán hazavittem. Búcsúcsókot adtam neki,melyet lágyan,de szenvedélyesen viszonzott. Elvarázsolt tökéletességével,így miközben a haza fele utat ródtam,a gondolataimba Ő férkőzött be. Alig vártam az újabb találkozást,hiszen nagyszerű lány. Úgy érzem,őt az Isten küldte le nekem,hogy a pocséknak és unalmasnak gondolt életemet feldobja. Nos,ha annak a valakinek,aki fentről figyel rám,ez volt a terve,sikerült. Nagyon is.
A kocsimmal leparkoltam a házam előtt,majd bementem az épületbe. Fel kellene hívnom Harryt. És ha nem akar velem beszélni? "Ne legyél beszari,Tomlinson!"-suttogta egy hang belülről. Igazat adtam neki,felnőtt férfi vagyok,ha majd nem akar beszélni velem,akkor átmegyek hozzá. Ezt a barátságot nem hagyhatom veszni egy ilyen kis incidens miatt. Előkerestem a névjegyzékből a fiú nevét,majd a hívás gombra nyomtam. Kicsöng,ez már jót jelent. Kellett várnom pár percet,mire végre felvette.
-Szia Hazza,ugye nem zavarok? Bocsánat,hogy ilyen későn hívlak,csak most értem haza-szóltam bele a kagylóba lágy hangon,hátha valamennyire megenyhül,ha esetleg mérges rám.
-Csá. Nem-hallottam a flegma és rövid választ. Remek,szóval haragszik rám.
-Figyelj,csak annyit szerettem volna kérdezni,hogy miért rohantál úgy el a parkból? Nem zavartál volna-tettem fel neki kérdésem.
-Szerinted miért? Úgy mégis. Nem voltál képes egy kicseszett üzenetet írni,hogy "jajj,bocs,nem érek rá,éppen randizom"?!-kapta fel hirtelen a vizet. Igaza volt,még erre sem méltóztattam.
-Sajnálom,Harry,oké? Sajnálom. De én is egy ember vagyok,hibázhatok. Elfelejtettem írni. Ne haragudj rám,ez amúgy sem nagy ügy-próbáltam lenyugtatni.
-Nem,dehogyis,nem nagy ügy-morgott a készülékbe-gondoltam,hogy az a kis ri..csaj,majd elteri a gondolataidat-mondta gúnyosan,majd le is csapta.
Ezt nem hiszem el! Mit képzel?! Nem elég,hogy hisztizik,mint egy kis gyerek,még le is rakja. Rendben,nem érdekel. Megvárom,míg lenyugszik. Aztán talán újra képes lesz normális hangnemben beszélni velem. Leültem a kanapéra TV-t nézni,egy hideg zuhany után,hogy ki tudjak kapcsolódni. Sikerült is,mert reggel a kanapén ébredtem. Kissé hűvös volt,mert egész éjjel nyitva volt az ablak,így mielőtt a konyhába indultam,becsuktam azt. Forró vizet öntöttem a kedvenc poharamba,majd beleszórtam a kávéport és hozzátettem még tejet,cukor nélkül,pont úgy,ahogy szeretem. A szendvicsemmel a kezemben ültem le az étkezőbe. Nem sokkal később rezgett az Iphone-om,ami azt jelenti,hogy valaki írt. Reménykedtem,hogy El az,egyeztetni egy újabb időpontot. De nem,a bongyor volt:

"Ne haragudj a tegnap estéért,rossz napom volt. Esetleg valamivel ki tudnám egesztelni,Mr. Tomlinson? H."

Érdekes volt,hogy így nevezett. Nem tagadhattam le tetszésem,mivel arcomon pír virított. Elgondolkoztam,mi is lenne a megfelelő dolog...Mhh,mondjuk egy pezsgő fürdő? Ott csak ketten vagyunk,meg is tudjuk beszélni a dolgokat,ráadásul még élvezzük is a helyzetet. Végre valami ügyes terv,Louis. Vissza is írtam,reménykedve,hogy neki is tetszik majd az ötlet:

"Egy pezsgő fürdőben benne vagyok. Én állom a helyszínt is. Írj,ha megfelel. (Egyébként,nem tudnék rád haragudni,mégha akarnék se.) L."

Kb. 2 percre rá,már jött is az időpont. Végre. Ha találkozni akar velem,az félsiker. Másnap reggel már össze is pakoltam a holmim a hétvégéhez. Úgy döntöttünk azt a 2 napot egymásénak szenteljük. Őszintén? Féltem. Nem is. Rettegtem,hogy azzal a félistennel egy ágyba fogok aludni,akkor is,ha egy nagy francia ágyról van szó.De mindennél jobban akartam,hiszen elképzeltem mennyire jó lesz mellette ébredni,mellette lefeküdni,vele tölteni 24-ből 24 órát. Büszke voltam magamra,hogy kitaláltam ezt az ötletet. 10 után nem sokkal már a fiú házánál voltam. Ahhoz képest,hogy ketten élnek együtt,elég nagy az otthonuk. Bekopogtam a csokibarna ajtón. Aligha kellett várnom,már hallottam is a léptekel,s az ajtó kitárult. Harry kissé kómás tekintetével találkoztam. Elragadó volt,még így is. A kocsiban vártam,míg elbúcsúzik édesanyjától,majd amint beült,már indítottam is a motort. Az út halkan telt,csak a rádióból szóló dallamok zavarták meg a csendet. Hozzá akartam szólni. Meg akartam érinteni. Érezni akartam,de nem tehettem. Barátok Tomlinson,emlékezz. Amikor odaértünk,szinte egy palota várt bennünket. A panzió a szüleim barátjáé volt,régebben többször is megszálltunk itt,de nem emlékeztem arra,hogy ekkora volt. Miután odaadták a kulcsot,megfogtam az összes bőröndöt,igen,még Hazzáét is. Kicsit nehézkesen,de sikerült eljutni a szobánkig,mely a legfelső emeleten volt,egy hatalmas terasszal. Direkt a bongyi kedvéért választottam,hiszen a lakosztály gyönyörű volt,ahogy a látvány is a teraszról. Meg is értem,miért került ennyibe. Harryvel ma csak egy "szia"-t váltottunk,így gondoltam beszélhetnénk egy kicsit.
-Hazz,nem tudom,hogy most haragszol-e rám,vagy tényleg rossz napod volt,de hiányzol. Nem akarlak elveszíteni. Nagyon sajnálom ami történt. Megígérem,hogy ha még egyszer bármi közbe jön,azzonal küldök SMS-t,rendben?-néztem rá angyali tekintettel. Be is vált,hiszen gödröcskés mosolya előbújt.
-Jajj,Lou. Tudod,hogy nem haragszom. Na gyere ide-tárta szét karját,amibe egyből bele is bújtam. Nyakába fúrtam fejem,és így álltunk pár percig. Megnyugtató volt,jól esett. Ennek a filmbe illő jelenetnek a telefonom csörgése vetett véget. A képernyőn El neve villogott. Francba,ő is jókor hív. Nem vettem fel,csak tovább öleltem Harryt,aki szorosan tartott magához. Nem sokkal később már rezgett is a készülékem.

"Gondoltam megleplek,egy kis aprósággal,így foglaltam lakosztályt London legjobb wellness szállodájában."

Lejjebb görgettem,majd a fényképen,amit küldött,ez a szálloda volt. Pont ez.
Nem,nem,nem és nem! NEM! Bírom Elt,de ha ő idejön,annak csak rossz vége lehet. Valamit ki kellene találnom. Gondolkodásomból göndör barátom ébresztett fel:
-Lou,van egy kis gond..-nézett rám aggódó tekintettel,amint meglátta telefonom képernyőjét.
Nem Harold,ez nem kis gond. Ez baszott nagy gond.