Forever & Always

4. Fejezet

(Hazza is értem,babák. Remélem tetszeni fog!♡)

Louis szemszöge:
Az este folyamán még sikerült lemondanom a találkát,így csak Harryre koncentráltam. Igaz,együtt aludtunk,de nem történt semmi. Szerintem amúgy is szűz. Mármint,16 éves,nem hinném,hogy olyan sokszor volt már fiúval. És túl gyengéd. Általában a munkám miatt nem igazán tudok másra is időt szánni,nem hogy kapcsolatotokra,de sokszor volt már részem..várjunk..A munkám. Basszameg!-sziszegtem a kelleténél kicsit hangosabban,mivel a bongyi felébredt mellettem.
-Lou,minden rendben?-bámult rám álmos szemeivel. Olyan édes volt,ígyhát meg is pusziltam.
-Persze,szerelmem-mosolyogtam halványan.
-Szerelmem?-vigyorodott el,kivillantva fehér fogait.
-Igen. Talán zavar?-húztam fel szemöldököm-Mert hívhatlak pisisnek is-vigyorogtam,de rosszul tettem. Elvette mellőlem a párnát és arcomnak dobta. Felnevetve párnacsatázni kezdtünk. Az ilyen pillanatokat hiányoltam az életemből. Olyan ritkán jött el hozzám,Ni,az egyetlen igazi haverom. Vele pedig a kajáról,csajokról,videójátékokról,kajáról,sportról,ja és igen,a kajáról lehet beszélni. Szerintem ő egy taco-t fog elvenni,nem pedig egy lányt. Gondolatomra méginkább felnevettem,s hirtelen Harold az ágyra döntött,majd csípőmre ült.
-Szóval,mi is van?-fogta meg kezeimet,ujjainkat összefűztem.
-Nincs semmi különös-sóhajtottam-csak a munkám. Elfelejtettem szabadságot kérni. A főnököm vagy ki fog rúgni,vagy leharapja a fejem-bigyesztettem le ajkaimat.
-Ahj,öreg Louis-borzolt bele hajamba,ezzel egy mosolyt csalva arcomra-hívd fel most,talán annyira nem fog kiakadni,ha egyszer nem mész el-adta kezembe a telefonom-addig csinálok valami reggelit-pattant ki az ágyból és már rohant is a konyhába. Mondanám,hogy akartam szólni,hogy van lent a hallban reggeli,de hazudnék. Kíváncsi voltam,milyen a konyhai tehetsége,ha már egyszer pék. Felhívtam a főnököm,igaz,kaptam telefonon át lecseszést,de legalább nem rúgtak ki. Ahogy a négerek mondták a fekete 50 árnyalatában;"Aki a kicsit nem becsüli,az a nagyot nem érdemli". Mondjuk,ők nem igazán erre a helyzetre értették,de ez is valami. Felhúztam egy alsót,amit random találtam a bőröndömben,azután pedig halkan Harry mögé osontam. Mikor átöleltem derekát,ijedtében felugrott,de amint rátettem fejem vállára meg is nyugodt. Hogy fogom én ezt elmondani Niallnek? Vagy Eleanornak? Hiszen megcsaltam. Annyira őnzö voltam. Tök édes lány,én meg itt szerelmeskedek egy másik sráccal. Ahj,istenem,Tomlinson! Annak a veszélye viszont fenáll,hogyha elmondom Elnek mi is a helyzet,zaklatni kezdi a pasimat,amit nagyon nem ajánlok neki,mert akkor velem húz ujjat. Jó hát végülis amiről ő nem tud,az neki nem fáj. De a lelkiismeretemre kell hallgatnom. Nem kellene előle elhallgatnom ezt,de nem is menne sokáig. Az őszinteséget pedig igenis megérdemli. Talán majd egy kis idő múlva megfelel.
Finom illatok ragadták meg orrom. Lenéztem Harry elé,s egy tál rántotta hevert a tányéron. Ennyire elkalandozhattam volna? Leültem a kis étkezőasztalhoz,mire Hazza már le is tette elém az immáron kész reggelimet. Csak bámultam az ételre,nem voltam képes enni. Egész végig El járt az eszembe,meg persze szőke barátom.
-Lou,minden rendben? Olyan üveges tekintettel nézel a kajára. Talán nem tetszik?-kérdezte kicsit kétségbeesett hanggal. Nem válaszoltam.-Oh,bakker. Tudhattam volna. Csinálok másikat,legalább az..-itt félbeszakítottam,mert nem hagyhattam annyiban.
-Harry,nincs semmi gond-vettem fel egy áll mosolyt-Ébredés után nem vagyok igazán éhes,de a kedvedért megkóstolom,rendben?-húztam ölembe és csak reménykedni tudtam,hogy be is veszi. Kibaszottul nem akartam neki hazudni,de azt se mondhattam,hogy "jajj,bocsi csak éppen veled csalom a barátnőm,a haverom meg szerintem azt hiszi halott vagyok". Nem díjazta volna,úgy érzem.
Megízleltem a rántottát. Harold nem igazán szokott főzni/sütni otthon,mint azt már megtudhattam,de ahhoz képest ez egy remekmű lett. Egy csókot nyomtam ajkaira,majd kibújva alóla,visszamentem a szobába felöltözni. Ő is ezt tette,mindezek után pedig sétálni indultunk a városba. Eleanor biztosan nem fog meglátni,mostanság ezernyi dolga van,mivel felkérték modellkedni. Amilyen vékony,nem is csodálom.
A göndörrel leültünk egy tó melletti padra,s míg ő a fagyijával volt elfoglalva,én az üzeneteket nézegettem. Lehet megírom Elnek,így könnyebben megúszhatnám. De SMS-ben szakítani? Áh,az nem én vagyok. Valahogy rá kellene vezetnem,hogy feltűnjön neki,már nem érdekel. Akkor meg lehet,jobban hajtana értem. Más terv kell.....Aha! Megutáltatom magam vele. Azt könnyű teljesíteni és nem is cseszhetem el. Végre valami pozitívum is a napban! Bongyor barátom egész halkan ült mellettem. Megszoktam már,hiszen ilyen a természete,viszont imádtam hallani mély hangját.  Fiatalabb nálam,mégis férfiasabb hanggal rendelkezik. És ha ez nem lenne elég,már most akkora mint én. Felnőtt korában tuti omlani fognak utána a csajok,vagy akár a pasik is. De most az enyém,úgyhogy ennek kell örülnöm. Átkaroltam vállát,mire ő hozzám bújt,s egy lágy puszit nyomtam fejére.
-Szeretlek,Hazz-suttogtam göndör tincsei közé.
-Én is szeretlek,Lou-viszonozta.
Olyan mázlista voltam vele. Nem is értem,miért egy ilyen vén ember kell neki,mint én. Jó,tudom,még én is fiatal vagyok,de akkor sem az ő korához képest. Töprengésemből kiesve kaptam a telefonomhoz,ami éppen csörgött. El volt az,kihangosítottam:
-Szia-szóltam bele-mizu?
-Hello szerelmem-nem láttam,de éreztem hangjából ítélve,hogy mosolyog-nem akarsz egy kicsit átjönni? Nézhetnénk filmet,vagy segíthetnél a háziban...-mondta kéjes hangon. Még sulis,bár ez a trükk már rég lejárt. Hirtelen arra lettem figyelmes,hogy Harry kikapja a kezemből a telefont,nem éppen nyugodt állapotban.
-Hazza,te mit csinálsz?!-szóltam rá idegeskedve. Féltem,hogy kitálal neki.
-Szia ribi,itt Harold. Hagyd békén Louist,míg szépen mondom-hangja sokkalta durvább volt,kezei ökölbe szórítva lógtak teste mellett. Íriszei most a legsötétebb  zöld színbe váltottak,hangja magassága pedig a padlót súrolta. Lerakta a kagylót,majd visszaadta nekem. Megdöbbenve néztem rá,egész testem megfeszült.
-Ez mégis mi a franc volt?!-szegeztem neki a kérdést hitetlenkedve. De komolyan,hogy volt erre képes? Az én ártatlan,édes kis Hazzám csak álca?
-Szerinted?-forgatott szemet. És még flegma is?
-Jó,oké. Az tény,hogy nem bírod,de Harold! Ez azért több volt a soknál!-az utolsó mondatot akaratlanul is hangosabbra vettem. Hirtelen kitörni készült belőlem a sok idegeskedés. Nem akarom mindezt Harryre ráordítani,de ha nem hagy más választást...
-Mi?! Az,hogy megmondtam neki,hogy hagyjon?! Most ez miért zavar téged? Nem velem csalod?! Már ne is haragudj-szólt flegmán,s felállt a padról. Tettét én is követtem.
-De,igen,igazad van. Viszont kedvesebben is megmondhattad volna neki-fújtam ki a gőzt. Talán úgy nézhettem ki,mint egy fújtató sárkány.
-Jó bazdmeg,akkor legközelebb nem is szólok egy szót sem! Na csá!-morgolódott,aztán otthagyott. Egyszerűen csak elment. Minek kapja így fel a vizet? Jézusom,látszik,hogy tini-forgattam szemet,majd visszaindultam a szállodába.