Forever & Always

15. Fejezet

(Sziasztok! Ne haragudjatok,hogy ilyen késő este rakom ki,de nem volt sok időm ma. :/ Ez egy rövidebb rész,mivel meglepi. Azért remélem tetszeni fog! Sok puszi!❤)

Harry szemszöge:

Ahogy mondta az idegen,20 perc múlva már a kávézóban ültem. Igaz,kicsit furán nézett rám a pincér,mikor nem kértem semmit,de elintéztem annyival,hogy egy barátomat várom. Nem hazudtam nagyot,tényleg vártam valakit,csak éppen egy idegent. Letekintettém a telefonomra,s sajnos az várt,amit elképzeltem. Semmi SMS,vagy hívás Louistól. Csak tudnám,mit vétettem. Ennyire nagy baj nem lehet,hogy nem mentem el vele bulizni. De akkor meg miért nem ír? Annyira aggódom miatta. Bízom benne,hisz már nagy fiú,csak nem esik semmi baja..remélhetőleg.
Kb. 5 perc múlva meg is jelent a titokzatos férfi,nem akartam hinni a szememnek. Biztos vagyok benne,hogy modell. A járásából és a külsejéből ítélve,legalábbis annak tűnik. Szépen komótosan közelített hozzám,féltem,hogy nem ismer rám,így intettem egyet kezemmel. Leült velem szembe,és átnyújtotta jobbját az asztal fölött.
-Max-mondta röviden. Hát kössz,ezzel sokra megyek.
-Harry-ismételtem meg cselekedetét. Nem tudom miért nem árulja el a teljes nevét,ez kicsit rám hozza a szívfaszt.
-Szóval,mielőtt belekezdenénk,szeretnék pár dolgot elmondani,szeretném,vagyis nagyon ajánlom,hogy tartsd be őket-nézett rám komoly tekintettel. Egyre rosszabb és rémisztőbb ez az egész. Istenem,minek is mentem én ebbe bele?!
-M..Mi lenne az?-bukott ki belőlem,nem éppen határozottan. Sőt! Így aztán biztos azt hiszi majd,hogy micsoda magabiztos,talpra esett fiú vagyok. Ja,nem.
-Első és legfontosabb;NEM mondod el senkinek,hogy kitől tudod-hangsúlyozta a tiltó szót. Bólintottam egyet.
-Második,nem terjeszted senkinek sem-folytatta,mire ismét bólintottam.
-Harmadik és utolsó pedig,hogy ha kérdezik,nem ismerjük egymást-szemeit enyémekre szegezte,mire egy hatalmasat nyeltem. Szerintem még a szomszéd város is meghallotta. Megéreztem homlokom az izzadtság pár cseppjét,így gyorsan le is töröltem azt. Ne legyél már ennyire beszari,Harry! Lassan felnőtt férfivé válsz,bátorság!-suttogta a belső hangom. Igaza van,össze kell kapnom magam.
-Rendben,de mi is az?-sietettem az előttem ülő Maxet,aki nem nézte jó szemmel cselekvésem. Mondanom sem kell,mennyire beszartam ott. Persze,nem szószerint. (Mondjuk ahhoz sem kellett sok,rettentően féltem.)
-Szóval...Eleanor legjobb fiú haverja vagyok,és Louissal meg a haverjával,nem tudom,ismered-e,Niallel buliztam..-itt minden összeállt. Louis róla beszélt a telefonba. Ő az a srác,akit melegnek hitt. Fasza,én meg itt kávézgatok vele. Tényleg,bele se ittam még az előttem lévő italba.
-Figyelsz?-rázott ki elmélkesédésemből Max.
-Igen-bólintottam ismét. Olyan vagyok,mint egy bologató figura,amik a kocsikban szoktak lenni. Vagyis legalábbis nálunk,azaz anyukám kocsijában mindig is volt,tudja,hogy imádom az ilyeneket. Ezért is hagyta bent.
-Nos,olyat láttam,amit szerintem nem kellett volna..-húzta el a száját. Ha eddig nem aggódtam halálra magam,akkor most mit szóljak?
-M..Miért? Mit láttál?-harapta be a szám idegesen.
-Louis és El..szóval..elég közel kerültek egymáshoz-ennél a mondatánál rosszabbnál-rosszabb ötletek jutottak eszembe. De neeem,biztosan nem. Boo Bear szeret,sose csalna meg. Megígérte,hogy vigyázni fog rám. A lelki állapotom pedig szintén a részem. Wow,köszönjük,Harold!
-Jó,oké csak kimondom. Tehát..Eleanour visszatért. Csókolóztak,és a te kis szerelmed kezdeményezett. Elég vadul csinálták..-húzta fel szemöldökét,undort mutatva arcán.
Nem akartam hinni a fülemnek. Louis komolyan megcsalt volna? Ennyit érek neki? Ennyit jelent a szava?
-Nem hiszek neked!-álltam fel és éreztem,hogy egy könnycsepp végig gurul (?) az arcomon. Ennyi kellett,megtörtem.
-Nem hiszel?-nevetett fel és ő is felállt,majd miután felvette bőrdzsekijét,megmutatott egy képet,ahol Louis és Eleanor szinte falják egymást egy szórakozóhelyen. Nem akartam hinni a szememnek. Igaza volt...Louis Tomlinson megcsalt.
Éppen rohantam volna ki,mikor az ajtóban nekiütköztem egy mellkhasnak. Egyből felnéztem,s kegyetlen düh öntötte be testem,mire a szemem színe a legsötétebb zöldre váltott át.
-TE FASZFEJ!-kiabáltam torkom szakadtából,így az egész kávézó ránk nézett.
-Hazza,én..-félbeszakítottam,mivel a hangját se voltam képes elviselni.
-Ne hívj Hazzának! Nem vagyok senkid sem.-mondtam már nyugodt,mély hangomon,majd félretolva őt az útból,kiviharzottam.
Egész hazafele tartó útomon egy kérdést szaladgált a fejemben:
Miért?