Forever & Always

7. Fejezet

(Üdv,újra,babák!♡ Fhu,nem is tudom,hol kezdjem. Először is,elértük a több,mint 300 megtekintést és 60 vote-ot,amiért rettentő hálás vagyok nektek! Köszönöm szépen!♡ Másodszor,lehet,hogy a következő hetekben kevesebb rész lesz,hisz tudjátok,itt az évvége,a sulimba pedig sokat kell tanulnom.
Mégegyszer nagyon,nagyon köszönöm a támogatást!
A vote-okat és hozzászólásokat ne felejtsétek! ;) ♡)

Harry szemszöge:

Nagy nehezen sikerült összeszednem magam,olyan hajnalban indultam haza. Hazaérve vettem egy forró fürdőt,s az ágyamba zuhantam. Gondolkoznom kell. Hogy tudjam magam mellett Louist?
Kezdjék az elején,mindenek előtt itthon kell maradnia. De mégis hogyan? Gondolkodj,Harold!
Mhh,valami program kéne neki. Velem. Együtt. Eltartott egy ideig,mire rájöttem,hogy a szünet után,ami sajnos mindjárt véget ér, lesz egy bál,ahova bárkit elhívhatunk. A sulimba szinte mindenki tudja,hogy meleg vagyok. Vagyis,aki ismeri a nevem,az tudja. És nekem még nincs párom. Pontosan,még! Elmosolyodva aludtam el,hiszen már félálomban voltam.
Reggel lementem a konyhába és csináltam magamnak reggelit. Időközben előkaptam a telefonom. Nem tudom mit kezdjek Louval....Tényleg akarom én ezt? Na jó,ez nem kérdés. Viszont..Louis akarja? Biztosan. Akkor csak nem könyörgött volna. Sóhajtottam. Gyerünk! Most,vagy soha! Miután befejeztem a reggelim,előkerestem Tommo számát a névjegyzékben és megcsörgettem.  Csak csörgött,csörgött,csörgött. Már azon voltam,hogy leteszem,mire végre felvette.
-Szia,Harry-ejtette ki a nevem,mire szívembe melegség fúrta be magát. Annyira szeretem,mikor ő mondja ki. Hangján sejteni lehetett,hogy nem most van a legjobb állapotában,de nekem mindenhogy gyönyörű. Ha arca szőrös,haja kócos,szeme karikás,nekem akkor is Ő a mindenem.
-Szia,Lou. Sajnálom,hogy tegnap úgy kiakadtam. Tudnánk beszélni? Kérlek,fontos lenne-reménykedtem benne,hogy ha tudunk beszélni,belemegy a tervembe.
-Igen,persze. Gyere át,nyugodtan. Egyedül vagyok-ez miért is volt olyan fontos? Mármint,oké,gondolom tudatnj akarta,hogy El nincs ott,de furcsán jött ki.
-Rendben,10 perc és ott vagyok-mondtam,majd köszönés előtt le is tettem. Minél előbb ott akartam lenni.
Mikor megérkeztem hozzá,egyet kellett kopognom,s már nyílt is az ajtó. A látvány letaglózott. Nem is azért,mert kócos volt és borostás,hisz erre számítottam. Hanem ahogy fel volt öltözve. Vagyis,inkább le. Egyszál boxer és poló csüngött rajta,pedig tudta jól,hogy jövök. Nem tudom,talán így érzi kényelmesen magát. Hát,ő tudja,csak meg ne fázzon. Mondjuk tőle szivesen elkapnám még azt is.
-Szia Hazza-húzodott mosolyra szája-gyere be-állt félre az ajtóból.
-Köszönöm-pirultam el,azzal együtt pedig be is léptem a házba. Régen jártam itt,talán 1-2szer. Körbenéztem,valamivel tágasabb lett. Minden tiszta volt és rendezett. Férfi,mégis hogy csinálja ezt?
-Szóval..kérsz valamit?-ment be a konyhába. Utána lépdeltem. Téged-gondoltam elmémben.
-Ahm,nem-ráztam meg a fejem. Felültem a pultra,de így is egy kicsivel magasabb volt,mint én.
-És..miről szeretnél beszélni?-lépett elém. Istenem,megöl a tökéletességével.
-Tudom,hogy nem a legszebben viselkedtem a boltban-sóhajtottam megbánóan.
-Oh,felejtsük el,Hazza-puszilta meg arcom. Na igen,itt váltott paradicsom vörösbe arcom.
-Lehetne egy kérésem?-néztem kékségeibe,amik minden alkalommal magukkal ragadnak.
-Akár több is-nevetett halkan.
-Lesz a suliban egy bál..bárkit el lehet vinni..és ahm...tudod,én arra gondoltam..hogy..-baszottul zavarba jöttem.
-Hooogy?-fúrta édes arcát lehajtott fejemhez.
-Eljönnél velem és lennél a párom? Persze,nem muszáj,ha nem akarod-nyeltem nagyot.-Legfeljebb megkérek majd mást-vakartam meg zavartan a tarkóm. Kérlek,Lou,kérlek.
-Mikor lesz?-távolodott el. Most jön a nehezebb része. Hogy mondom el neki,mikor akkor Ellel kellene lennie? Na mindegy,ha már egyszer elkezdtük,fejezzük is be.
-Jövőhéten-harapta be a szám. Kíváncsian fürkésztem arcát,amiből nem sok érzelmet tudtam levonni.
-Ahj,Harry..-sóhajtott. Márcsak azt kéne,hogy haragudjon rám.-Tudod...akkor Eleanorral van programom..-simította meg kézfejem. Legalább nem közömbös.
-Jó,hagyjuk. Felejtsük el-húztam el a kezem,majd felpattantam-Majd akkor keresek mást-néztem Louisra.
-Inkább lemondom-jelentette ki magabiztosan. Micsoda?!
-Mi? Miért?-értetlenkedtem. Közelebb jött,s átkarolta derekam. Szívem majd kiugrott helyéről. Szemeim egyszer szemeire,egyszer ajkára tévedt.
-Mert ilyen bál csak egyszer van az életben-nyaltam meg ajkait-Vagy nem szeretnéd?..-simított végig kezével mellkhasomon. Éreztem,hogy pulzusom az egekben jár már. Harry,nyugodj le,le kell nyugodnod! De mégis hogyan,ha ezt teszi velem?!
-D..De..igen..-motyogtam halkan. Szemeivel számat figyelte,mire végignyaltam azokat. Csak csókoljon meg!

Louis szemszöge:

A francba,nem fogom Elt újra megcsalni! De Harry olyan csábító. Fiatal,ártatlan és a szemei szebben csillognak,mint a csillagok. Most mit tegyek? Bár ha belegondolok,az előző esetet se mondta el Elnek,ezt miért mondaná? Megbízom benne,ennyit megérdemel. Hajába túrva közelebb húztam magamhoz,s hevesen kezdtem csókolni. Tettem azonnal viszonozta,így falni kezdtük egymást. Ölembe kaptam és felültettem a pultra. Ott folytattuk cselekedeinket. Basszameg,annyira hiányzott! A göndör tincsei,a zöld íriszei,a telt,rózsaszin ajka,a gödröcskés nevetése,az illata. Ő maga. Hiányzott,Harold. Egészen belemerültünk a csókba,mikor kattant a zár. Úgy szétváltunk,mintha az életünk múlna rajta. Természetes,Miss Pénzéhes lépett be rajta. Komolyan,én kezdem rühellni. De nem dobhatom ki,mivel kiderült,hogy az apja a főnököm. Szerintem mondanom sem kell,mennyire kínos volt a kis "családi" ebéd a szüleivel. Nem mondom,jó fejek,csak na. Azért mégis csak a főnököm egyetlen lányával járok. Ledobta magassarkúit,majd belépett a konyhába. Addigra Harry leszállt a pultról és a poharát nézegette,amibe vizet öntött.
-Szia életem-köszöntött egy rövid csókkal. Itt én éreztem magam szarul. Bele se merek gondolni,Harry mit érezhetek. Szegényem. Pedig tudja,hogy csak őt szeretem. Legalábbis,nagyon remélem.
-Hát te meg?-nézett Harryre,aki lehajtott fejjel állt.
-Neked is szia-köpte a szavakat gúnyosan-Csak átjöttem Louval beszélni,mert unatkozott-rázta meg a vállát. Egyszerűen imádom. Az egyszer biztos: ő jobb színész,mint én valaha is leszek.
-Aha,értem-bólintott a leányzó-Szóval Tommo,bepakoltál már?-fordult felém.
-Nem,miért? Kellett volna?-húztam össze szemöldököm. Nem emlékeztem semmi ilyesmire. Vagyis..amikor Harry eljött,konkrétan semmire nem emlékeztem.
-Jahj baby,holnap indul a repülőnk-kuncogott.
-Már bocsi,de "Tommo","baby"? Normálisabb becenevet nem tudnál neki adni? Például,hogy Boo Bear?-vágott közbe Harry. Lesül róla,hogy féltékeny és dühös és/vagy utálja Eleanort. Egyetértek vele,a helyébe én is ezt tenném.
-Boo Bear? Ilyen idióta nevekkel inkább hanyagolj,úgyse a te dolgod-na,ez hangzott igazán picsásan.
Nem tudtam bírni magammal,rögtön elővettem az Iphone-om és írtam egy SMS-t Haroldnak:

"Nekem tetszik,Hazz ;) "

Miután elküldtem az üzenetet Harryre pillantottam,akin megláttam egy huncut mosolyt.
-El,az a helyzet,hogy..-gondolkodtam valami hazugságon,de nem kellett sok idő,mert cicus segített.
-Mr.Tomlinsonnak más dolga van. Pontosabban bajnokságra megy a csapata jövőhéten-szólalt meg szerelmem.
-Ja igen,de besegít pár edző is. Sajnálom baby,majd talán máskor-simogattam meg Eleanor szomorú arcát,majd elhúztam kezem.
-Vagyis Harrynek a báljába megyek-húztam ki magam büszkén. Hazz szája tárva nyitva maradt,ahogy a barátnőmé is.
-Jól hallottad,most pedig elmehetsz-néztem Calderre.
-Tessék? Szakítasz?-folytak le könnyei.
-Igen,már mást szeretek. Sajnálom,na pá-mentem az ajtóhoz,majd udvariasan ki is nyitottam neki. A csaj zokogva ment ki,majd bezártam. Visszaballagtam Harryhez,aki egyből nyakamba ugrott.
-Szeretlek-fúrta nyakamba arcát.
-Én is szeretlek-nyugtáztam mosolyogva.