Forever & Always

10. Fejezet (+16)

(Hello újra,babák! El se hiszem! Elértük a több,mint 500 megtekintést és a 100 vote-ot! *--* Köszönöm! Csak így tovább,drágáim! ♡
Visszajelzéseket ne felejtsétek! (; )

Harry szemszöge:

Gyanús volt Tommo. Miután beült a kocsiba,idegesen fogta a kormányt,szinte már hófehérek lettek ujjai az erős szorítás miatt. Nem mertem megkérdezni,hogy mi történt,mert bevallom,féltem tőle. Lehet,hogy szeret,s soha nem bántana,de mégis csak 20 éves. Bármikor megüthet,ha önszántából nem is,a feszültség miatt. Így inkább halkan ültem mellette,mintha semmi sem történt volna. Elterveztem,hogy ha hazaérünk csinálok neki egy kis meglepit. Hátha attól kicsit megnyugszik,aztán kinyögi,mi a baja. Végülis,rosszul nem jöhetek ki belőle,legfeljebb elutasít. Akkor meg ott van a következő nap. Nem fogom hagyni,hogy titkolózzon. Én is mindent elmondok neki őszintén,akkor ezt tőle is elvárom.
Hazaérve gyorsan előre rohantam,hogy minél előbb elkészítsem Lou kedvencét. Spagetti,mint a romantikus filmekben. Csak ott éppen fiú-lány páros van,de a miénk éppen ettől különleges. És ha Louis nem is,én büszke vagyok rá. Más vagyok,mint a többi és ez tökre feldob. Miközben próbáltam valami finomat összehozni,szerelmem telefonált a nappaliban,nem éppen halkan. Szószerint,mindent hallottam. Nem tud csendes lenni,mondjuk ez nem is baj,legalább tudom,miről maradok le.
-Ahj,faszomat! Hogy lehetsz ekkora balfasz?!-hallottam meg a konyhából ideges hangját. Ajjaj,szar van a biliben.
-Igen?! Mert szerinted az óvatos volt?!-kezdett üvöltözni. Közelebb mentem,éppen úgy,hogy ne hallja meg.
-Aha,és mikor?-fújtatott-Jó jó,oké. De ha nem lesz meg..-morgolódott,mire léptem egyet,de amilyen balfasz vagyok,mint mindig,most is hoztam a formám és elbotlottam.
-Figyelj,majd beszélünk,most leteszem. Szia!-rakta le,majd a telefont az ágyra dobta.
-Kész a vacsi,ha gondolod,ehetünk-motyogtam halkan.
-Szuper,köszi édes-mosolyodott el,aztán megpuszilt.Persze,mintha nem most kúrta volna fel az agyát valaki. Leült az étkezőasztalhoz,én pedig a szépen megterített,rózsával díszített bútorra raktam a két tányért. A poharakba szintén a kedvencét,fehért bort öntöttem. Csendesen eszegettünk,egymásra pillantva és néha-néha csókot lopva egymástól. Olyan meghitt,csodás volt minden. Úgy érzem,már kicsit lenyugodott. Viszont nem kellene akkor felhoznom a témát,mert csak felidegesítené magát,megint. Azt pedig nem akarom. De azt se,hogy titkolózzon. Ahj,már Tomlinson! A fene vigyen el! Hozzám,természetesen.
-Lou,kérdezhetek valamit?..-szólaltam meg egy idő után,még mindig félve. Ne legyél már ennyire beszari,Harold!
-Persze,Hazza,bármit-mosolygott édesdeden,mint egy kis angyal. Mondtam már,hogy imádom?!
-Szóval...Van egy sejtésem,amit erősen kétlek,mert ugyebár full őszinték vagyunk egymáshoz,de titkolsz előlem valamit?-néztem szemeibe. Ahogy kimondtam az utolsó szavakat,hirtelen ökölbe szorult kezeket láttam meg. És ezek mellett ne szarjam össze magam?!
-Nyilván,hogy nem,Harry! Nem is értem,honnan hordasz ilyeneket össze-idegesnek hallatszódott hangja,amit szerintem ő is észrevett,így nyugodtabb hangnemben folytatta-Ha lenne valami,elmondanám neked,édes. Tudod jól-simogatta meg a kézfejem. Érintése lágy,de szemeiben felfedeztem a düh apró kis jeleit,amik nem jót sugaltak.
-Tudom,csak...-hajtottam le a fejem.
-Csak mi?-kérdezte kíváncsian. Jó,egyszerűen megkérdezem:
-Kivel beszéltél az előbb?-tekintetem komoly volt. Egy percre se vettem le az előttem ülő fiúról,aki próbált valamit kieszelni. De a-a! Nekem nem tud hazudni,bármennyire is akar. Vagy muszáj neki...
-Csak egy haverom volt..-sóhajtott.
-Aha..és miért lettél olyan ideges? Mármint,gondolom,ha csak egy "haver",nem húznád fel magad olyan apróságokon.
-Milyen apróságokra gondolsz?-állt fel,és bevitte a tányérját a konyhába. Wow! Ő az a "tipikus fiú",sose pakol el maga után,most viszont mégis. Érdekes.
-Mint például,hogy ellopott tőled egy huszast,vagy ilyesmi-rántottam meg flegmán a vállam.
-Tudod,én hirtelen felkapom a vizet-nevetett kínjába és megvakarta a tarkóját. Hazudik. És még szarul is.
-Rosszul hazudsz,Tomlinson-mióta együtt vagyunk,sose hívtam így,most mégis kicsúszott. Ha ő flegmázik,én is.
-Nem hazudok-morogta. Ja persze,ő soha. Biztos vagyok benne,hogy nem egy barátjával beszélt.
-Jó,oké. Te tudod,hogy mit mondasz el nekem,meg mit nem. De,ha majd én se leszek őszinte veled,ne lepődj meg-mentem ki a helyiségből. Halk lépteket hallottam meg magam mögött,mire megfordultam.
-Van valami mondani valód,vagy esetleg hazugságod?-tettem zsebre kezeimet.
-Hazza,én....-sóhajtott ismételten-nem mondhatom el-hajtotta le a fejét,most ő.
-Mit? Hogy geci nagy szarban vagy?!-erősítettem hangomon-Vagy hogy drogdiller vagy?!-itt elkerekedett szemekkel bámult rám. Azonnal szám elé kaptam a kezem,és realizáltam,hogy mit is ejtettem ki a számon az imént.
-Lou,ne haragudj... Én nem úgy gondoltam..nyílván nem feltételezem ezt rólad..én csak..-teltek meg könnyekkel szemeim. Közelebb akartam lépni hozzá,de ő távolodott tőlem. Na fasza,ezt megcsináltad,Harry!
-Te komolyan azt hiszed,hogy én kábítószerezek?-húzta fel a szemöldökeit és magára mutatott,ezzel nyomatékosítva,mit is feltételezek róla.
-Nem! Dehogy! Én..-nem hagytam,hogy végigmondjam,mert közbevágott.
-Tudod mit? Nem is érdekel!-vágta le magát a kanapéra-ma este itt alszom-mormogta,nem is nekem,inkább csak magának.
-Oké,Tommo-mosolyogtam,majd felmentem a hálóba. Itt az idő! Now or never! Felvettem a fehérnemümet,majd megnéztem magam a tükörben. Egész szép látvány mosolygott rám vissza:

Kecsesen leléptettem a lépcsőn,miközben Lou tekintét éreztem magamon. Tudom,hogy bármennyire is mérges,így levehetem a lábáról. Próbáltam a legszexibb mozdulatokat bevetni,bár nem volt rá igazán szükség,hiszen Tommo végig követett szemeivel. Bekapcsoltam egy lassú számot,majd elkezdtem lassan rázni csípőm,hogy még egy kicsit izgassam,így növelne dudorát a gatyáján.
-Nagyon dögös vagy,cicus!-nyalta meg éhesen száját,miközben testem minden egyes kis porcikáját aprólékosan megfigyelte.
-Akarod,hogy ma estére csak a tiéd legyek?..-búgtam mély hangomon és ahogy leültem ölébe,erősen derekamra markolt.
-Ez nem kérdés!-csókólta nedvesen nyakam. Torkom kéjes nyögések hagyták el,s előre-hátra ringatóztam szerelmem ölében. Éreztem,hogy alig bírja az anyag,így elkezdtem kikapcsolni övét és lehúzni cipzárját. Sötét íriszeim,szinte fekete,éhes tekintetével találkoztak,miközben fölnéztem rá. Tudtam,hogy kell ezt csinálni,mivel már rengetszer próbáltam,úgyhogy sima pálya lesz. A paradicsomunkat a telefon csörgése zavarta meg. Louis kikapta,majd füléhez emelte a készüléket:
-Igen?-szólt bele,rekedtes hangján,ami kibaszott szexi volt.
-Hogy mi?!-engedte el derekam,mire egy nyűszítés szerű hangot adtam ki-Azonnal megyek!-rakta le az Iphone-t és kicsúsztatott öléből.-Sajnálom Harold,de mennem kell-állt fel,majd a hálóba sietett. Azonnal utána mentem.
-Mégis hova mész?-kérdeztem ijedten,mire végre felkaptam egy polót. Ő már készen állt,csak a pénztárcáját kereste.
-El kell mennem-ragadta meg az említett dolgot és már rohant is le,én meg követtem.
-Jó,de hova? És mikor jössz?-kérdezgettem. Egyre jobban kezdtem félni. Kabátja is rajta volt már ekkor.
-Bocsi Harry,de majd befejezzük-nyomott egy csókot homlokomra,majd el is ment. Itt hagyott. Pont most.
Mégis hova ment és kivel?! Utána kell járnom!
Mikor már én is készen voltam,kinyitottam az ajtót,viszont egy váratlan vendégbe botlottam. Nem volt más,mint...