Patience》S.M.《 {{✓Befejezett❤️}}

#2

Egy hete,hogy volt a szakításunk. Hazudnék ha azt mondanám,hogy nem hiányzik,hogy nem vagyok szomorú és csalódott...de még akkor is hazudnék ha azt mondanám jobb így. Mert nem jó. Se neki. Se nekem. Tudom mert minden nap hív de nem veszem fel. Azt akarom,hogy végleg kiszálljon az életemből...
Az utolsó hetem a suli előtt úgy töltöm,hogy életem legszebb időszakát gyászolom. Mikor boldog párkapcsolatban éltem...éltünk...
Egy valami vígasztal. A zene. Két fajta ember van. Aki sírós zenét hallgat ilyenkor és aki kemény rockot. Én inkább a kettő közti vagyok. És nekem ez így jó.
Kínkeservesen teltek a napok.Shawn kétszer átjött de nem engedtem be. Nem akartam látni. De mikor azt mondta,hogy elindulnak reggel a turnéra...felszakadt a seb a szívemen. Minden amiatt a rohadt turné miatt van! Annyira volt erőm,hogy pár szót a fejéhez vágjak.
-Kurvára szeretlek Mendes! Csak tűnj innen...
-Én is szeretlek Tessa.-ezzel elment és én újra elsírtam magam.

-1 évvel később-

-Tessa itt van Sebastian!
-Megyek!- megigazítottam a ruhám és felkaptam a táskám. Kecsesen letipegtem a nappaliba ahol szmokingban ült életem párja.
-Tessa...gyönyörű vagy!-odajött hozzám és megcsókolt.
-Köszönöm. Te se nézel ki rosszul.- elmosolyodtunk és a szemébe néztem. Azok a csoki barna szemek. Imádom...
-Mehetünk?
-Persze. Majd jövök anya szia.-kimentünk a kocsijához és kinyitotta az anyósülés felőli ajtót. Beültem és miután vissza csukta átkocogott a vezető oldalra és beült. Végig nézett rajtam és ismét megcsókolt.
-Szeretlek Tessám!
-Én is szeretlek Seb!-elindította a kocsit és elindultunk a végzősök báljára.