Patience》S.M.《 {{✓Befejezett❤️}}

#24

-Tess...valamit el kell mondanom...
-Ne Shawn...ne rontsd el a pillanatot.
-Rendben.-a karjaiban ismét átéltem azt a sok emléket és érzést amik elfogtak ezelőtt is sok-sok évvel. Újra gimisnek éreztem magam. De most olyan abszurd, hogy itt állok és Shawn Peter Raul Mendes a karjai közt tart egy osztályteremben. Viszont ezt az idilli pillanatot a csengő megszakította.
-Gyere...mennem kell. Lesz még órád?
-Nem. A tiéd vagyok.
Elmentünk a kocsijához és boldogan hajtottunk haza. Nem szólalt meg senki mégis élveztem ezt a fajta csendet. Megálltunk egy piros lámpánál és Shawn felém nézett.
-Van valami amit tényleg tudnod kell...
-Féljek?...-nem szólalt meg-Kezdek megijedni...
-Anyámék... Nem örülnek, hogy ennyit drámázunk...és a kiadó sem... És így arra jutottak...hogy...
-Shawn bökdt már ki!-ordítottam könnyes szemekkel.
-Eljegyeztettek.
-Hogy mi? Ez csak egy rossz vicc igaz?
-Nem,nem az.
-De ha tudtad akkor miért akartad, hogy visszamenjek hozzád?
-Tudnod kellett.
-Én azt hittem kellek neked! Azt hittem azért jössz, hogy újra minden olyan legyen mint régen! Akkor mégis miért vagyok itt? Miért hazudtál?! Miért teszel tönkre minden alkalommal! Boldogan éltem. Megtanultam nélküled élni és te felbukkansz! Mindig felbukkansz! Bárcsak ne mentél volna el akkor a bálba...-kiszálltam a kocsiból és hívtam Tamarát miközben próbáltam minél távolabb kerülni Shawn Kibaszott Mendestől.
Tamara nem vette fel így felhagytam a zaklatásával. Shawn persze hívogatott...sokszor. Miért voltam ilyen hülye? Miért hittem, hogy fontos vagyok? Azt se tudom miért reménykedek... És ekkor megfogalmazódott bennem az amit igazán akarok. Elköltözök Torontóból és csak a kis csöppségemre fókuszálok majd. Se fiúk, se balhék. Jól hangzik...lehet időközben skizofrén lettem?(igen az lettél😂) ja nem...
Ekkor eszembe jutott Shawn,amit mondott...szürke város, szürke emberek, szürke hétköznapok.
De igaza van. Én más vagyok. És élni fogok ezzel a kiváltsággal.
Miközben gondolkoztam hazaértem.. az egyszemélyes garzonlakásomba.
Ezer meg ezer gondolat cikázott a fejemben és mind egy dolog köré fonódott... Shawn köré. Aki sok mindenre megtanított, többek között arra, hogy ne bízzak meg egy hírességben.
Gondolkodásomból a telefonom zökkentett ki. Megkönnyebbülés volt látni a kijelzőn Tamara nevét. Felvettem és arra kértem, hogy jöjjön át. Azt mondta, hogy pár perc és itt lesz. Úgy gondoltam csinálok addig teát.
Az a röpke tíz perc hamar eltelt és zokogva borultam barátnőm karjaiba. Leültünk a kanapéra és belekezdtem a mesélnivalómnak.
-Szóval...Shawn bejött a gimibe. Beszélgettünk. Azt mondta, hogy visszaakar kapni...
-Ez tök jó!-mosolygott de mikor látta, hogy én nem aggódni kezdett-Mi történt utána?
-A kocsiban voltunk és azt mondta, hogy a szülei eljegyeztették őt és, hogy nem folytathatjuk tovább. Erre én mindent hozzávágtam és kiszálltam az autóból.
-Hogy mi?...
-Én is ezt kérdeztem tőle...
Beleszürcsöltünk a teánkba és próbáltunk kitalálni valami megoldást amitől minél hamarabb helyre jövök...