Patience》S.M.《 {{✓Befejezett❤️}}

#16

Beindítottam a szárítót és lementem Kyle-hoz pizzát enni.
-Miért nincs itthon a vőlegénye?
-Mert dolgozik...
-Péntek este is bent marad sokáig? És maga nem magányos?
-Ez nem a te dolgod!
-Megtudja adni amit én megtudnék adni önnek most?
-Kyle! Fejezd be! Szeretem a vőlegényem! Soha nem csalnám meg! Főleg nem egy kiskorúval mint te aki még a tanítványom is!-mély levegőt vettem és próbáltam nyugodt maradni-Zárjuk le ezt a témát... Inkább mesélja családodról.
-A hugommal ketten vagyunk...
-Dehát az előbb felhívtam az anyukádat.
-Ő a törvényes gyámunk...de külön élünk tőlük egy éve...
-Mi történt?
-Anyánk drogos volt...azaz még mindig az. Apám alkoholista. Elváltak és lemondtak rólunk. Azt se tudjuk hol vannak most.
-Ez...-a zárban fordult a kulcs és kinyílt a bejárati ajtó. Bár ne nyílt volna ki.-Ez szörnyű. Kérlek itt maradnál? Megnézem ki jött.-felállok és az ajtóhoz megyek. Gondolom végül elkérte magát valahogy.
-Szia szépségem!
-Szia. Hogyhogy haza jöttél? Nem úgy volt hogy bent maradsz?
-Már nem is örülsz Tessám hogy hazajöttem?
-De örülök. Csak van egy kis gond... Az egyik tanítványom megázott nagyon és behívtam...most is épp a nappaliban ül.-megfogta arcom és gyors csókot nyomott a számra.
-Fiú vagy lány?
-Fiú...
-Oké... Megoldjuk. Nyugi.-visszamentem a nappaliba és hagytam,hogy a puha kanapé magához ragadjon.
-Ki volt az?
-Csak a vőlegényem hazajött...fölment átöltözni.
-Értem...biztos nem zavarok?
-Nem. Maradj csak. Hol tartottunk?
-A szüleimnél...-mondta elhaló hangon. Teljes komolysággal.
-Várj...azt mondtad, hogy a hugoddal ketten éltek. Ha te itt vagy,hol van a hugod?
-Az egyik barátommal, nála lakunk.