Patience》S.M.《 {{✓Befejezett❤️}}

#29

Elhatározásom miatt és azért mert szeretem ezt a kis csöppséget a szívem alatt, felkerestem egy nőgyógyászt. Egy kedves fiatal, élet vidám nő. Teszem hozzá anyuka.

-Ez kicsit hűvös lesz.-mondta majd rám mosolygott. Ott feküdtem a kivizsgáló székben, felhúzott pólóval. Visszamosolyogtam és elkente az álátszó folyadékot. Ezután elkezdte végighúzni azt a "fém botot" a hasamon. A kijelzőn rögtön felvillant egy kép a babáról és azt is lehetett hallani ahogy aprókat dobban a szive.
-Szeretné tudni a nemét?
-Természetesen.-nagyon boldog voltam hiszen hamarosan a kezemben foghatom majd.
-Kislány. Egy gyönyörű kislány...
-És mikorra fog...
-Mivel még csak a 16. hétnél jár ezért megtudom mondani a nemét. Viszont még változhat az, hogy mikor kerüljön sor a szülésre. Szedjen vitaminokat, kalcium erősítőt és egyen rendesen akkor semmi baj nem lehet. Kinyomtassam a képet a kicsiről?
-Igen kérem...és akkor két hét múlva ismét jövünk.
-Nyugodtan hozhatja a férjét is.
-Nincs...nincs senkim...-elvettem a képet és csak néztem.
-Ömm... Sajnálom.
-Nem kell.-mosolyogva ránéztem és talán meg is könnyeztem.-Megölelhetem?
-Nyugodtan.-szorosan megöleltem majd elköszöntünk és én elindultam haza.
Fülhallgatómat bedugtam a fülembe makd elindítottam Sia-tól a Heliumot. Próbáltam gondtalanul, kitisztult fejjel csak sétálni de nem ment. Ha az ember szeret valakit, úgy istenigazán mindenhol őt látja. Na igen az én helyzetem nehezebb egy picivel mivel minden kivan plakátolva az Ő arcával. Elfogott az az érzés, ami akkor tör rám mikor vele vagyok. De most ez csak méginkább megerősítette azt, hogy nincs itt. Nincs mellettem. Nem fogja kezem. Ajkai nem érintik gyengéden enyéim.
Sajnos az érzés csak fájdalmat szült lelkemben így próbáltam elhesegetni Róla a gondolataim.
Befordultam a háztömbömhöz és elkezdtem szedni a lépcsőfokokat. Igaz volt lift de nekem most kellett egy kis mozgás. Na meg csak a harmadikon laktam. Mikor felértem az ajtóm előtt ott várt Beck. A falapnak dőlt és lecsúszott a földre. Arcát tenyereibe temette és észre sem vett.
-Hey...-Felkapta fejét. Felállt és lassan közelebb jött majd megölelt. Zavartan bámultam majd viszonoztam az ölelést. Ezt bátorításnak vette és mégszorosabban karolt. Eltoltam magamtól és ránéztem.-Mit csinálsz itt?
-Nem hagyott nyugodni a tegnap este. Mondd el mit szurtam el. Mondd el mit hibáztam. Kérlek.-térdre rogyott és átölelte a derekam. Érintése enyhén perzselt. Bevallom jól esett az ölelése...és az érintése is. Felállítottam és beinvitáltam egy teára.
-Figyelj Beck...tudom nem normális ha elmondom neked ami nyomaszt de szeretnék őszinte lenni veled. Tudod volt az a barátom akitől van a baba. Az a helyzet, hogy még nem tudtam elengedni. Pedig próbálok beletörődni.-dehogy próbálsz. Folyton Ő jár a fejedben. Nem akarod elengedni...-És lehet megkellene próbálni, hogy működne ez közöttünk vagy sem. De tegnap is azért állítottalak le mert...-Mert nem kellesz. Nem téged akarlak, hanem valaki mást.-gyors volt a tempó és ez így hirtelen megijesztett.
-Megértelek. Abban a tempóban haladunk, amiben csak szeretnél. Nem akarom, hogy kellemetlen legyen neked.-mondta majd tekintetét belefurta az enyémbe. A kezét kinyujtotta az asztalon én pedig megfogtam azt és egymásra mosolyogtunk.