Patience》S.M.《 {{✓Befejezett❤️}}

#26

Megérkeztem Ausztráliába és a költöztetők is hamar meghozták a cuccaimat is.
Beszéltem anyámmal és nagy sajnálja, hogy ez történt így hát úgy gondolta besegít a házzal kapcsolatban. Aliyah-val nem beszéltem. Nem akarom még hallani azt tőle, hogy "de hát Shawn szeret"...ha szeretett volna nem hagyott volna el. De ez már a mult! Megtanultam nélküle élni. Boldog vagyok hamarosan szülni fogok. Anya vett többek között baba holmikat is amikért nagyon hálás vagyok.

Emlékeztek Tamara pasijára? Igen aki a tetoválószalonban dolgozik. Kiderült, hogy ő innen származik és, hogy a családja itt él. Azaz az anyukája, az apja, egy bátyja, egy nővére, egy öccse és egy huga. Megbeszéltem a T-vel, hogy a közel jövőben eljönnek és majd együtt vacsorázunk.

A nap eltelt és elkezdtem berendezkedni az új otthonomba. Rendeltem pizzát és sorra haladtam a dobozok kipakolásával.
A nappalival végeztem és csengettek. Magamhoz vettem némi kézpénzt és kinyitottam az ajtót.
-Szia. Te rendeltél egy sonkás kukoricás pizzát?-egy szőke, enyhén hosszú hajú, barna szemű, a huszas éveinek végén járó srác szólalt meg recés hangján. Végig néztem rajta és megállapítottam, hogy irtó helyes és kigyúrt.
-Szia...igen én rendeltem...mennyi lesz?-kérdeztem zavartan. A fülem mögé gyűrtem egy tincset és elpirulva, mosollyal az arcomon a tárcámba néztem.
-Négy dollár ötvenkilenc cent.-rá néztem és egy győztes vigyor terült szét az arcán, alsó ajkát megnyalta miközben végig mért. Oda nyújtottam a pénzt de elterelte a figyelmét a melleim amik valjuk be nem nagyok...
-Jó a kilátás?
-Tökéletes. Várj egy kicsit.-elvette a pénzt elfordult és a pizzával együtt egy telefonszámot is kaptam.-Hívj bátran.-és a mondat végét egy kacsintással koronázta meg.
-De hát a nevedet se tudom.-Nevettem fel majd a szemeibe néztem.
-A nevem Beck. Az ikrek anyukáját, hogy hívják?
-Tessa vagyok.
-Biztos, hogy terhesen ilyen szemetet kellene enned?
-Biztos, hogy nem. De mint látod, most költöztem ide és még pakolok.
-Lejárt a műszakom, ha gondolod visszajöhetek segíteni.-Kivettem egy szelet pizzát.
-Várlak vissza.-rákacsintottam és beleharaptam a húsos tésztába majd becsuktam az ajtót.
Mosolyogva ültem le enni az egyik bárszékre és befaltam három szeletet.

》Shawn szemszöge《

Nincs semmi mentségem. Elrontottam. Vége. Nem bocsájt meg. Talán igazuk van anyáéknak. Ez már nem volt több barátságnál. Igaz nem kellett volna eljegyeztetniük a szomszéd csajjal de...ez már Tessával egy elcsépelt kapcsolat volt...
Miket beszélek?? Nem! Nem volt elcsépelt. Szerettük egymást és boldogok voltunk...
Akkor fogtam fel igazán, hogy vége van mikor a reptéren hátra sem nézett. Tudom, hogy hallott. Tudom, hogy van még remény...érzem, hogy van...
-Shawn kész vagy?
-Persze Kev. Kezdhetjük.- a kezembe nyomtak egy mikrofont és kiküldtek a színpadra.

-Say it’s not too close to here
Tell them not to waste my time
But this was never up to me
But if it was I wouldn’t mind
An I’m trying to ignore you
And try to go on with my day
But I still pick up the phone yeah
And get lost in what you say