Patience》S.M.《 {{✓Befejezett❤️}}

#28

Beck közel hajolt és ajkai elnyíltak egymástól. Szemei a számat nézték és nyelvével megnyalta finoman sajátjait. Fejemben ezer meg ezer gondolat cikázott.
Ez még korai. Nem akarom ezt. Bárcsak Shawn lenne itt. Bárcsak nem akarna megcsókolni. A hideg kirázott és talán még egy kis undor is társult az érzéshez. Nem azért mert nem lett volna iszonyatisan sexy, hanem azért mert ő nem Shawn volt...
Ajkai vészesen közel voltak mikor elfordítottam a fejem és próbáltam máshova nézni.
-Jobb lenne ha most elmennél.-hangom nyers volt. Biztos azt akartam, hogy elmenjen? Ezt akartam én? Egyedül lenni? Igen abszolút.
-Valamit rosszul csináltam?-kérdezte félve. Szívem szerint csak kiküldtem volna lakásból.
-Nem csak...kérlek menj el.-egy szó nélkül felvette a kabátját majd fujtatva kiment az ajtón hangosan becsapva maga után azt.

Jól cselekedtem. De ha így van miért van hiányérzetem? Miért érzem azt, hogy elrontottam? Hogy már nem lehetek boldog. Shawnnal vége mégis ragaszkodok hozzá. Vágyok rá pedig tudom,hogy vége és, hogy hamarosan megnősül. Könnyeim megállás nélkül folyni kezdtek. Zokogtam.

A szívemben egyre nagyobb lett az űr mint a kupac, amit az elhasznált papírzsebkendőkből kreáltam.
Utáltam ezt az érzést. Hiány és bánat keveréke. Nem akartam bevallani de szükségem volt rá.
Akartam őt.
A haját.
Az illatát.
A csoki barna szemeit.
A dús rózsaszín ajkait.
Az alkarját, ahol az a gitár alakú tetkója van.
A másik karját ahol egy villanykörtébe zárt virág ékeskedik.
A mellkasát.
A hasát.
A lábait.
Azt akartam, hogy tartson.
A karjai szorítsanak miközben mélyen beszívom az illatát.

Ábrándozásom a könnyeim törték meg, amik zavartalanul hullottak alá nadrágomra.
-Hogy lehettem ekkora idióta?-üvöltöttem. Nem érdekelt, hogy a szomszédok meghalljáke. Itt csak az érdekelt volna ha Ő hallja meg...

Másnap reggel éreztem, hogy ez a nap más lesz. Eltakarítottam a tegnap esti szemetet és úgy döntöttem, hogy keresek egy nő gyógyászt a kicsikém miatt...