Patience》S.M.《 {{✓Befejezett❤️}}

#9

Reggel mikor felkeltem már nem volt mellettem Jake. Kikeltem az ágyból a és a konyha felé igyekeztem. A konyhapultnak támaszkodott nekem háttal és kávét iszogatott.
-Jó reggelt.
-'Reggelt!-megfordult és nyelt egy nagyot. Végig nézett rajtam majd kortyolt még egyet a kávéjába és vissza fordult. Lehet meghökkentette az,hogy a pólójában vagyok de én nem zavartattam magam.
-Csinálsz nekem is egy kávét?
-Persze.-visszamentem a hálóba és felvettem tegnapi ruháim. Kimentem a konyhába és leültünk a kanapéra majd megittuk a kávénk.
-Nagyon jól éreztem magam.
-Ennek örülök. Én is jól éreztem magam.
-Viszont nekem mennem kell.
-Haza kísérjelek?
-Nem szükséges.-elköszöntünk majd haza mentem.
Visszaérek az albérletbe és lezuhanyozok. Magamra engedem a meleg vizet és abban a pillanatban semmi sem számít.
Sem az,hogy ki vagyok. Sem az,hogy Shawn Mendes exbarátnője voltam. Vagy az sem,hogy Tamara már a huszadik fiút vitte föl magához ebben a hóbapban.
Mikor ezt a folyamatot megelégeltem felvettem egy bő pulcsit ami Shawn-né volt és egy melegítő alsót.
Mikor együtt voltunk egyik este sétáltunk és én fáztam. Levette ezt a pulcsiát és rámadta. Azóta nem akartam vissza adni neki. Akartam,hogy valami emlékesztessen rá. Arra,hogy milyen volt vele.
Befeküdtem az ágyba és olvastam.
Este tíz óra tájékán megrezzent a telefonom és ettől én is megugrottam egy kicsit. Megnéztem,hogy miért zörgött.

Shawn:Szia.

Nem tudok rajta kiigazodni. Szeret elmondása szerint majd elhagy. Felhívom berág rám. Számomra mindig is egy réjtély maradsz Shawn Mendes.