Maffia rabja |Malik| Befejezett

hetedik

Pár perccel később megálltunk az erdő közepe táján, ahol állt egy fakunyhó. Zayn kiszállt az autóból és becsapta az ajtaját, majd elindult a bejárat fele, engem hátrahagyva.

-Gyere már!-mondta feszülten, aztán belépett a picike viskóba.

Nem volt nagy, épp annyira volt tágas, hogy legyen benne szoba, konyha és fürdő. Ledobta magát az ágyra, s agyalni kezdett valamin.

-Angyalkám itt kell töltenünk pár napot.

-Mi? Miért?

-Nem mehetsz haza, hacsak nem akarod apád mellett végezni.-mondta lekezelően.

Összeszedtem a bátorságomat, s megkérdeztem azt, ami már egy napja gyötör.

-Miért vagy ilyen?-kérdeztem, hisz tényleg nem értettem. Kis korunkban vidám gyerek volt, színes ruhába járkált..most meg? Erőszakos, bunkó, fekete párti. Tudom, egyszer találkoztunk csak, meg néha láttam az utcában kóborolni, de nem tűnt boldogtalannak. Az apja viselkedése ellenére sem.

-Milyen angyalkám?-emelte rám barna íriszeit.

-Ilyen..bunkó...velem. Hisz semmit se tettem.-fordultam el tőle.

-Ez nem ellened szól, mindenkivel flegma vagyok. Ilyen a modorom-rántotta meg a vállait.-Na, de mint látod, egy hálószoba van, és nincsen kanapé..szóval egymás mellett kell aludni.-mondta, majd felpattant és vetkőzni kezdett.

-Most mit csinálsz?-nem mintha nem tetszett volna a ruhátlan felsőteste...

-Pucéran szoktam aludni.-kacagott, majd lehúzta a nadrágját.

Te Szent isten..