Maffia rabja |Malik| Befejezett

Epilógus

Akkora barom vagyok...megöltem a babát aki még a világra se jött. Hirtelen haragomba elgázoltam a nőt, ezzel megölve a babánkat...Jobbat érdemel nálam..olyat aki az elejétől megbecsüli és szereti. Nem úgy mint én, aki mindig beletiport a törékeny lelkébe.

Nem vagyok hozzá méltó. Vér tapad a kezemhez, férfié, nőé....gyermeké. A bosszú éltet, veszélybe is lenne miattam. Bármennyire is szeretném hinni, hogy ez működhet sehogy se megy. El kell,hogy engedjem. Erre pedig  legjobb alkalom a mai nap. Amíg kórházba van. 

-----

Utoljára láthatom gyönyörű arcát. Még mindig elképesztően szép, még így is , hogy hegek, véraláfutások tarkítják orcáját, testét. Azt a rózsaszín duzzadt ajkat ami bármelyik percben levesz a lábamról.

Annyira bánt, hogy csak most jöttem rá mennyire csúnyán bántam vele és, hogy beleszerettem.

Utoljára csókoltam meg, utoljára érezhettem bőre simaságát, utoljára érezhettem illatát.

Itt a vége.

Így lesz neki a legjobb. Bár menyire nem akarom...

SUMMER

Éles fájdalom hullám söpört végig testembe mikor megakartam mozdulni. Szemhéjaimat fájdalmas nyögések közepette bírtam kinyitni, s eközben észre vettem az ismeretlen fehér szobát ahol fekszem.

Hol a francba vagyok? Hol van Zayn?

Nagy gyötrődés közepette nyúltam a fejem felett lévő nővér hívó gombhoz, amit megnyomtam, s pár perc alatt már itt is termedt a nővér, később pedig a főorvos.

-Hol van a fiú aki itt volt velem?

-Elment hölgyem. Kérte, hogy adjam át ezt a levelet.-adott át egy borítékot azt követően pedig kimentek. Nehéz szívvel nyitottam ki, hisz tudtam, hogy semmi jót nem ígér ez a koperta.

Könnyek közt olvastam a sorokat...

"Kedves Summer!

Bocsáss meg azokért a gyötrődéssel eltöltött percekért amiket okoztam neked! Nem is tudod mennyire fontos vagy még mindig nekem. Ám látva, hogy mellettem csupa szenvedés az életet, veszély...meg kellett tennem. El kellett,hogy  menjek. Pont mikor rájöttem, valójában mennyire is szeretlek. Szeretem a nevetésed, a bőröd illatát, azt a jó szívedet amivel mindig újabb reményt adtál . Nem is tudod mennyire pokolian hiányozni fogsz! Minden perc nélküled egy kín szenvedés!Felemészt a bánat, hogy magadra kell hagynom. A csókod, a szemed reménységbe úszó kékje, hogy megfogjam a kezedet...minden olyan lesz ezek nélkül mintha a tüzes pokol bugyra emésztene fel. Tapogatózóm fényed nélkül a sötétben, reménytelenül kiutat keresve a gyötrődés lángjaiból,ami szép lassacskán maga alá gyűr. Tudd angyalkám nem feledlek soha. Éld az életed úgy, mintha az lenne az utolsó perced. S ne szomorkodj miattam.

Kibaszottul szeretlek.

Zayn"

Zokogva dobtam el a levelet...mérhetetlen nagy űr keletkezett bennem. Vége lett az egésznek...elment...örökre.