Maffia rabja |Malik| Befejezett

Tizennegyedik

•ZAYN•

-Ez nem igaz! Ürügyet talàlsz ki, csak azért, hogy megüss. -ordította a képembe.-hogyan mondhatnák egy ilyen különleges, békés szót te neked?-köpte felém sértően s Nevetett, közbe pedig tépkedte a haját. -Te neked aki elmebeteg. Egy szörnyeteg. Egy gyilkos!

Ennyi kellett, s kezem lendült arca felé. Felsikított, s könnyezni kezdett.
Ne...
-Égj el a pokolba Malik!-zokogta, majd bezárkozott a kisfaházba.

Nem kellett volna megütni, de ha olyanokat vág a képembe ami annyira sértő...
Áh..
Nem fogom tudni végig csinálni.
Érzek iránta valamit...
És nem tudok ellene mit tenni.
Nem tudom nem szeretni.

Most mit csináljak? Adjam fel a bosszúmat, keressek egy állást, s váljak normális emberré? Család, barátok, kutya...

Nem. Nem fogom feladni amit elkezdtem. Majd azután miután apám megbűnhődik, a jó férfivá válás elkezdődhet, addig nem.

Felkaptam a pisztolyomat, össze szedtem a cuccainkat, betettem az autóba majd a faházhoz mentem.
-Nyisd ki!-kopogtam be, mire kattant a zár, s feltárta a házban lapuló monoklis lányt.-Gyere, megyünk. Túl akarok lenni ezen az egészen.
-Min?-érdeklődte, s tükröződött arcán a félelem.
-Ne kérdezz, csak szállj be.-nyitottam ki az ajtót, majd beszálltam a kocsiba.
Követte a példámat, s elindultunk ki az erdő fogságából.
-Mi ez az egész? Miért kell ilyen hirtelen elmenni onnét?
-Előre hoztam a feladatodat. Pont kapóra jön az a sok monokli.

•••••

-Elkell játszanod, hogy megvertek.
-Nem lesz nehéz-motyogta, miközben bennem a bűntudat pokla égett.
De azért teszem, hogy mihamarabb vége legyen, s elmondhassam neki, hogy szeretem.
-Kuss. -szóltam oda erélyesen, majd oda nyúltam pólójához s elkezdtem tépkedni. Ugyanígy a nadrágjával is ezt tettem. A cipőjét levettem, a haját a copfból kibontottam, s össze kócóltam.
-Egy öltönyös pasi lesz, akinek haja olyan fehér mint a hó. Egy tetkó lesz a nyakán, valamint jobb keze újjain. Játszd el a szegény agyonvert lànyt. Majd ha haza visz tereld el a figyelmét. Aztán megyek s megölöm. Értve vagyok?
-Igen..-sóhajtotta, majd könny szökött le arcán. Letöröltem újjam hegyével, majd ajkaira tapadtam. Nehezen, de feladta az ellenálást, s vissza csókólt. Hajamba túrt, majd meghúzta azt...
Elváltam tőle, megsímogattam arcát, s megcsókóltam orcájàt.
-Itt az idő. Menned kell.-mondtam, mire bólintott, s kiszállt az aútóból. Elsétált a másik oldalra, mikoris oda futott apámhoz sírva, majd ő pár másodpercel pedig megölelte, majd megpuszilta arcát a lànynak.
Mi a franc?!