A gyermekkorom szörnyű volt.
Félelmetes, és őrült.Olyanokat éltem át, amit egy tizenegy éves nem szeretne.
••
Volt idő, amikor semmi rossz nem történt a háború kivételével.
Rettegtek az emberek, de próbálták felvidítani egymást, elhessegetni félelmüket.
A gyermekek játszottak, nevettek.
Úriemberek voltak akkoriban. Barátságosan köszöntötték egymást, beszélgettek.
Most viszont, csak arról szólnak a hírek, hogy ki kit rabolt el, ő csempészett drogot, vagy éppenséggel a legnagyobb szenzáció a Red Maffia volt.
Nőket rabolnak el, s vagy maguknál tartják cselédként, és háziprostit csinálnak belőlük, avagy eladják szexrabszolgának.
S Ez mind itt Seattle-be történik.
••••••••
Munkából haza felé tartottam késő este. Nem féltem, hisz felesleges volt.
Ha akarnak elkapnak, s ezáltal nem véd meg a félelem.
Beletörődtem.De arra azért nem számítottam, hogy a lámpák fényei miatt árnyékom láthatóvá válik, s felfedi a mögöttem settenkedő rémisztő alakot.
Picit berezeltem...
Na jó, nagyon.Én is olyan lány vagyok aki a gondolataiban "hű, de bátor vagyok, nem félek semmitől" éles helyzetben pedig gyászolja a testnevelés órát mikor futás helyett inkább sétált.
Belenyúltam a táskámba észrevétlenül, kivettem a Bors spray-t, aztán hirtelen megfordultam, s fújtam volna arra a hátam mögött lévő idegenre, de......de eltűnt?!
Képzelődöm...
Vissza raktam a retikülömbe, majd megfordultam, s egy oltári nagyot sikítottam volna, ha a férfi nem jelenik meg, és tesz az arcomhoz egy kendőt.
Mocorogtam, nyavalyogtam, de kezdtem erőtlenné válni..
Homályosan láttam, aztán minden elsötétült.
------
Vakító fény zavarta szemeimet.
Nehézkesen, de felnyitottam szemhéjaimat.
Hol vagyok?-tette fel gondolat alattim a kérdést.
Kezem, lábam székhez volt kötözve, egy szobában voltam, melyben semmilyen bútor sem volt.-Segítség.-kiabáltam, de mintha meg sem szólaltam volna, nem jött senki a megmentésemre.
Párszor még megismételtem, aztán hirtelen berontott egy férfi G&G Xtreme 45 silver pisztollyal a kezében.
-O, felébredtél, angyalom?
-Ki maga? Eresszen el vagy különben megbánja!
-Ne fenyegess kislány, ha jót akarsz magadnak csendben várod, míg meg nem érkezik a nagyfőnök. Akkor talán nem esik bántódása a gyönyörű arcocskádnak.-simított végig orcámon, mire én leköptem őt.
A férfi azon nyomban rám szegezte a fegyvert, és meghúzta azt.
A golyó a lábamba fúródott, gyötrelmemben pedig felsikítottam.
-Smith, mi a fenét műveltél?! -jött az ajtó felől egy dühös hang.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Maffia rabja |Malik| Befejezett
Fanfic#2016-2017 |Jogok védik! |Saját elmém szüleménye|