Maffia rabja |Malik| Befejezett

ötödik

Órákat tölthettem a földön fekve éhezve, míg bejött a rosszindulatú férfi ki padlóra küldött, egy tálcával a kezében, rajta sok-sok étellel.
Felállította a széket, s egy szót sem szólva, elkezdett etetni. Tiltakoztam volna, de gyomrom minden második percben fájdalmasan korgott egyet.
-Miért pont én?-kérdeztem hirtelen, ezzel meglepve őt.
A tálba helyezte a kanalat, majd azt letette a közeli asztalra.
Jajj ne, csak az ételt ne tedd le...
-Jól hallgass meg angyalkám. Meg kell tanulnod a jó modort! Meg a szabályokat. Kezdhetjük?-
-Igen.
- •első szabály; nem szólhatsz hozzám míg nem adok engedélyt rá!
•második szabály: ha elkezdesz fenyegetőzni, kiabálni, köpködni, felhatalmaztak arra, hogy megneveljelek.
-És ha eljön az idő az átadásra tiltakozás nélkül átadunk a célszemélynek. Ahhoz, hogy megfelelj az elvárásoknak tanulnod kell. Szóval ma elkezdjük. Minden olyan dolgot megtanítok amivel hozzád csalogathatjuk a kiszemeltet. Kérdés?
-Ki a célszemély?
-Az apám. -mondta, majd felállt és kiment.

Az apja...?

•emlék•

A kis szandálomba bele ment a homok. Kiszedném, de nem érem el.
A hasam útban van.
Hangokat hallok.
Veszekedést.
-Menj te rühes kölyök innét!-kiabálta egy bácsi, és kiráncigált egy kisfiút az ajtón, majd bezárta azt.
A kisfiú félve nézett körbe míg megpillantott engem.
Ide jött.
Játszottunk.
Kedves.
Aranyos.
Fekete haja bele lóg a barna szemébe.
Zayn a neve, a szomszédom.
Nagyon okos.
Elmesélte, hogy az oviban ő a legügyesebb.
Aztán kijött az apja még mindig dühösen.
-Kotródj befele te fattyú!-üvöltötte torka szakattából.
-Szia angyalkám.-Zayn megpuszilta búcsúzóul a homlokomat aztán bement.
Azóta nem láttam őt egyszer sem..

•emlék vége•

-Zayn..-suttogtam.
-Csak rájöttél angyalkám.-mondta valaki az ajtóból, majd a tekintetem a barna szempárba meredt.

-Azt hittem barátok vagyunk...-mondtam idegesen, és dühösen mozgatni kezdtem a csuklómat, remélve megszabadulok a kötéltől mi össze fogja őket.

-Egyszer találkoztunk, akkor is hat évesek voltunk-kacagott. -De én figyeltelek. Tizenöt éves korom óta a bosszúmat szövöm, és te vagy a főszereplő benne. Néztem a bámulatos átalakulásodat..Alacsony, duci, szemüveges lányból, magas, karcsú, bombanővé válásod..-miközben beszélt körbe járta a széket, s szemét fel alá futtatta testemen.-Miután figyeltelek évekig, rádöbbentem, hogy te vagy aki kell a bosszúm végrehajtásához. Apám mindig is szerette a fiatal bigéket, akik kérdés nélkül rámennek. Ezt kell majd neked is tenned.

-Mi van? Te megőrültél, eressz el!-toporzékoltam.

-Mitől félsz? Szűz nem vagy, barátod nincs, ahogy családod sem...-mondta lekezelően, majd nálam ez a mondat volt az, mely szíven ütött, s levegő vételem szabálytalanná kezdett válni.

A pánikrohamom kezdett felüluralkodni magamon, rángani kezdtem, s szememből megállás nélkül folytak a könnycseppek.

-Hé, Summer...jól vagy?-vált aggódóvá hangja.

Oda jött és rázogatni kezdett. Majd hirtelen karjai közé zárt. Furcsa érzés kerített hatalmába,de közben megnyugtatott. Pár perccel később elapadtak a könnyeim, és Zayn is elengedett már.

-Apukád miatt sírsz?

-Igen, valaki megölte, és aki ezt tette, megbűnhődik tettéért. Erre megesküszöm!.-beszéltem ijesztően halkan, nyugodtan.

-Azt kétlem, hogy te megbüntesd azt a személyt ki apádat a pokolra juttatta.-röhögött, s vissza tért a goromba fele.

-Mi az , hogy pokolra?

-Apád szar ember volt.-vigyorgott.

-Ez nem igaz! Jó lélek volt! Jótékonykodott, szegény gyerekeknek adományozott.

-Jaj, apuci nem mesélt a piszkos ügyeiről?

-Milyen piszkos ügy?

-Hát, hol is kezdjem, anyádat csalta anyámmal. A családom nagy részét az ő bandája nyírta ki, valamint meg se lehetne számolni, hány ember vére tapad a kezéhez..

-Hazugság..Hazudsz!-üvöltöttem sírva.

-Miért nem kérdezed kiölte meg?-folytatta tovább.

-Miért, te tudod?-néztem fel könnyes szememmel.

-Persze,hogy tudom-kacarászott...

-Hát akkor mond már!-harsogtam.

-Hát én.-mosolygott szemérmetlenül..