Maffia rabja |Malik| Befejezett

Tizedik

-Ne, nem kellett volna. Neharagudj.-húzodott el tőlem, majd becsapta maga után az ajtót.

Mi van?! Megcsókol, erre ezt teszi.
Nyakamat rá, hogy élvezte.

Felvettem a szekrényből egy melegítő nadrágját s kimentem hozzá.
-Zayn..-kezdtem, majd megláttam ahogyan az udvaron beszél egy nővel. Szép, harmincas évei közepén álló nővel, kinek szőke haja megcsillant a nap fényében.
Aztán ledobta a táskát és egymásnak estek.
Zayn csókolta a nyakát míg ő a hátát s fenekét tapogatta.
Könnyeztem, s éreztem, hogy elkell innét mennem.

Kimásztam az ablakon, és bebicegtem az erdőbe. Kiutat akartam találni. Kiutat a bánatból.
Kiutat a pokolból.
Csak mentem mígnem sötétedni kezdett. Még mindig nem láttam főutat.
Csak fákat, bokrokat.
Aztán hirtelen, valaki hátulról megragadott, befogta a számat. Meglendítettem a könyökömet ami találkozott az alhasával. Fàjdalmasan fel kiáltott s megláttam, Zayn volt az az ember. Mintha egy bérgyilkos elől menekülnék szaladtam árkon bokron át.
-Állj màr meg!-ordîtotta dühösen. Futni kezdett utánam, majd megfogta a markába a hajamat, s megráncigált.
-Kurvára nagy bajban van.-sziszegte össze szorított foggal, majd vissza vezetett a kunyhóhoz.
Belökött az ajtón úgy, hogy a fejem a földre csapódott. Iszonyatosan fájt, vérzett. Oda jött és arcon csapott. De nem lágyan hanem mintha egy férfit verne...
Már nem tudom hány ütès érte az arcomat, de màr homályosan láttam. Aztán hirtelen sötétbe borult minden.

Zayn, miért tetted velem?!