We Don't Talk Anymore || Oh Sehun.

1

Troye Sivan - Youth

  My youth
My youth is yours
The truth so loud you can't ignore  

Első nap

Ez is csak egy átlagos napnak indult. Felkeltem az ágyból, meglocsoltam a növényeim, táncoltam a bizonyos dalokra, amit a telefonomból szóltak, bementem az egyetemre, ettem, ittam, felkészültem az esti semmittevésre- ez volt a definícióm a péntek estére. Szingli huszonnégy évesként valamelyik szórakozóhelyen lett volna a helyem, de másfél, szép lassan két évnyi egyedüllét után az embernek elmegy a kedve az ismerkedéstől.

Kettő. Te jó ég.

Szóval ez volt a terv. Egyedüli emberként ülni a kanapén a pizsamámban, bekapcsolni valamelyik Netflixes sorozatot, egyetlen kompániaként a macska, Kormos, fehér dög, elég fura névvel, de hát istenem, a négy éves unokahúgomnak nem volt túl sok ráció gondolkodásában mikor elnevezte eme nemes állatot. Aztán csak nem csinálhattam meg azt, hogy hol Kormos, hol Falfehér, vagy még jobb, Hógolyó, szerencsétlen még bele is őrült volna. Azt kívántam bárcsak Baekhyun is úgy törődött volna bele egyedüllétembe, ahogy én tettem a macska nevével kapcsolatban. Akkor lehet minden teljesen másképp történt volna.

- Nyisd ki az ajtót! – dörömbölt az ajtón hatalmas hanggal – Látod, hogy benn vagy, nem bújhatsz el.

- Jézusom, megyek már – löktem le a már említett Kormost az ölemből, miközben leállítottam a tv-t – Csak hagyd egészben az ajtómat.

Amikor kivettem a lakást, azt mondták fullos. Hangszigetelés, a francokat.

- Végre – lépett be mielőtt beinvitálhattam volna – Hát te meg hogy nézel ki?

- Öh, örülök, hogy látlak? Mi a helyzet, velem semmi, és...

- Jó, igen, bocsi – nevette el magát, miközben lehajolt, hogy megölelhessen – De azért valljuk be nem vagy a legjobb kinézetedben.

Smink nélkül, laza kontyban a hajam, Baekhyun régi pólója, ami kellően eleget takart ahhoz, hogy ne kelljen nadrágot húznom. Hát mi tagadás, tényleg nem néztem ki a legjobban.

- Nem számítottam rá, hogy majd betöröd az ajtómat – sóhajtottam – szóval, miért is vagy itt? Azt hittem mész éjszakai életet élni.

- Pontosan, és úgy döntöttem kirángatlak fényes önsajnálatodból, kikupállak kicsit, és elviszlek, hogy holnap más ágyában ébredj. Rád férne már.

- Esélytelen, hogy elhagyjam a kanapém ölelését – közöltem, és hogy súlyt is adjak mondandómnak, ledobtam magam az említett bútorra, és azzal a lendülettel el is indítottam a tv-t – Kiengeded magad?

Teljes önsajnáltatásban éltem minden péntek, és általában szombat estéimet. Nem szerettem eljárni, szerettem a megszokott társaságom, velük néha, elég volt nekem pár barát, az a rengeteg ismerős. Én szerettem esténként pizzát majszolva sorozatokat nézni, könyvet olvasni, teljes magányban.

Baekhyun nagyot sóhajtott, már majdnem akkorát mint én előtte, majd fogta magát, és feneke az enyém mellett landolt. Már készen vártam a világmegváltó beszédét, hogy mitől vonom meg a világot, ha nem megyek el vele, hogy milyen borzalmas lesz neki egyedül, én segíthetnék neki csajt találni, lehetnénk egymás szárnysegédjei- de végül teljesen mást kaptam.