The Chainsmokers ft. Halsey - Closer
So, baby, pull me close
In the back seat of your Rover
Harmadik nap
- Szóval, még mindig nem hívott?
- Nem.
Otthon voltam, nyilván, hol máshol, Baekhyun szokásához híven előrejelzés nélkül csörtetett el a környékre, ahol laktam, majd feküdt rá a csengőmre. Beengedtem, megetettem, ahogy annak lennie kell, majd visszaültem a kupac papírlap fölé, amiket meg kellett tanulnom- utolsó éves egyetemistaként már nyakamon voltak a vizsgáim, minél melegebb volt az időjárás, engem annál inkább emlékeztetett a nem várt időpontokra. Persze egyértelmű, dolgoztam az egyetem mellett, nem volt nagy dolog, de arra, hogy apró családi segítséggel tudja finanszírozni azt az egyszobás kis lakást tökéletes volt.
Szóval tanultam- mondjuk inkább, hogy próbáltam.
- Lehet nem is baj – harapott bele almájába, miközben leült az egyik fotelba – Meséltem neked valaha is róla?
- Nem épp – tettem le tollamat; esélytelen volt, hogy Baekhyunnal a nyakamban tudjak készülni, feladtam hát – hallottam már a középiskolás gangről, de sose merültél bele túlságosan.
Ballagás után egy hónappal találkoztunk- addigra már aligha tartotta pár emberrel a kapcsolatot. Így ment ez, tisztán emlékeztem, hogy az osztályom tagjai közül egy személlyel találkoztam ballagás után; és az Seoyun volt, akivel azóta is remek barátságot ápoltam, de túl sokszor vele se találkozta- ismét hálát adtam az internet generációjának.
- Tudod, elég nagy játékos volt. Szerintem több barátnője volt egy évben, mint nekem a középiskolás éveim alatt összesen; pedig mindketten tudjuk, elég jól néztem ki egy középiskoláshoz képest.
- Persze – nevettem fel – és te komolyan képes voltál rábízni a srácra, miközben így tudtad, hogy játszadozik a lányokkal? Megerőszakolhatott volna.
- Hé, az évekkel ezelőtt volt, lehet megváltozott – védekezett – És egyébként is, azt mondtam játékos volt, nem megerőszakoló. Ez sértő tudod, azért ilyeneket sosem csinált. Csak összetörte néhány lány szívét.
- Remek – sóhajtottam – Ezt mondhattad volna hamarabb.
- Miért, akkor nem adtad volna meg neki a számod?
Nem? Tényleg nem adtam volna meg neki?
- De, minden bizonnyal megtettem volna.
- Nem fogom megmondani neked mit csinálj, de azért a helyedbe vigyáznék vele. Jó fej, meg minden, rendes, meg egyébként nem strigulázta a csajait, nem olyan rossz, mint ahogy első hangzott, de- attól még nem biztos, hogy jók lennétek együtt.
Nem reagáltam, igazából nem tudtam volna nagyon mit mondani. Mindketten tudtuk, hogy Baekhyun évekkel ezelőtt ismerte, megvolt az esélye, hogy megváltozott, de annak is megvolt az esélye, hogy összetöri a már alapjáraton gáz szívemet-a kérdés az volt, hogy megéri-e nekem megpróbálni. Még fel sem hívott, de Ő már le akart beszélni róla, én pedig kerestem a kibúvókat; el akartam hinni, hogy egy szemét alak, hogy nem kéne megismerkednem vele.
De őszintén? Ha meg akart volna húzni, már aznap éjszaka megtette volna- mindketten tudtuk, ha bekéredzkedett volna, ellenkezés nélkül belementem volna. De nem tette.
YOU ARE READING
We Don't Talk Anymore || Oh Sehun.
Fanfiction"Visszagondolni rá, és az összes emlékünkre mindig is olyan volt, mint kiülni a csillagok alá, egy hűvös éjszakán- boldogítóan melankolikus. " Napok. Életünket napok sorozata alkotja, rengeteg nap, rengeteg élmény, rengeteg gondolat. Rengeteg ember...