We Don't Talk Anymore || Oh Sehun.

4/1

X Ambassadors- Renegades

  Run away-ay with me
Lost souls in revelry
Running wild and running free
Two kids, you and me

Tizenharmadik nap

Beszéltük

De sokat.

Hiába ültem én a közgazdaságtan órám közepén (miért is tanultam közgazdaságtant, igen, az is egy jó sztori, később majd erre is kitérek) a telefonom folyamatosan rezgett a kezemben, néha szakadtunk el, ha Ő táncolt, amikor nekem tényleg tanulnom kellett. Két napig non stop egymáson lógtunk, igen, elkezdődtek a mézes hetek- tudod, az a pár nap, amikor még minden friss, amikor még semmit sem tudsz a másikról, amikor Ő az egyetlen dolog, amire figyelsz.

A kis szemét, ezek alapján azt hinnéd milyen romantikus, biztos milyen aranyos- a francokat. Bombáztuk egymást a kihívó üzenetekkel, megvolt a napi könyöklésed, vicces, nagyon vicces, remélem senkire se öntötted rá az italát. Este Ő nem szép álmokat üzeneteket írt, hanem hogy menjek fürödni, különben nem mutatkozik velem, reggelente pedig elküldött fogat mosni, ha nem megyek hivatalosan is szakít velem.

- Kim Jiah emberek, hát megérkezett! – kiáltott fel széttárt karokkal a pultnál ülő Baekhyun, mikor beléptem Sehun munkahelyére – Te fiam, nagy hős vagy – mutatott felé, aki csak támaszkodott a pultnak – elrángatni egy bárba, ugyanabba kétszer. Még a legjobbaknak sem sikerült.

- Te nem vagy ép – közölte nevetve, mielőtt én szólhattam volna le Baekhyunt – Szia. Túl vagy a fogmosáson?

- Egyikőtök se ép – nevettem miközben leültem Baek mellé, Sehun pedig áthajolt a pult fölött, nem is olyan kis csókkal köszöntve; mit mondhatnék, mézeshetek – Nem vagyok olyan gáz, el szoktam hagyni a lakásom!

- Jó, egyet értek, csak könyörgöm, ne smároljatok többet így előttem!

Az egész hely, sokkal nyugodtabb volt, mint amikor legutoljára ott jártam. Akkor pénteken egy jól menő szórakozóhelynek is elment, így hétköznap délután valószínűleg csak a szokásos törzsvendégek voltak ott, Sehun, és egy munkatársa, aki pincérként funkcionált.

Megjelent, kínos kis köszönés, Xiumin, oké, becenév, mindent értek, oké annyira nem, minek koreainak a nevéhez tök nem illő kínai becenév? Nem firtattam, minek tettem volna, Xiumin egyébként jó fej volt, mint kiderült a gang része, de jó, belecsöppentem Baekhyun középiskolás éveibe.

- Akkor áll a ma délután, ugye? – kérdezte újdonsült ismerősöm ahogy lepihent, persze nem tőlem – Ha képes vagy lemondani egy délutánnal előtte, én komolyan kinyírlak.

- Eszembe sem volt – vágta rá – Baek?

- Én már tegnap óta erre készülök.

- Mire?

Értetlenül figyeltem a gondolatmenetet, mígnem meguntam, hogy semmit sem értek, mind a három fiú rám kapta a fejét. Sehun kapcsolt, látszott arcán, hogy csak most jutott eszébe fogalmam sincs miről beszél.

- Ó, igen. Biliárdozni megyünk a többiekkel, tegnap Baekhyun is erre járt, meghívtam Őt is, mivel Ő az egyetlen, akivel az évek alatt nem találtuk meg egymást. Legalább is eddig.

- Szóval a középiskolás barátaiddal mentek? – bólintott – Hű, nekem fogalmam sincs mi van az én gimis barátaimmal. Jól együtt maradtatok.