Kavarás ( Sehun fanfic.)

Ep.1

Yoojin:-Nem hiszem el még mindig...kijöttek a felvételi eredmények, hihetetlen , hogy bekerültem ének szakra! Jesszus, ez azt jelenti van esélyem bekerülni valamelyik Entertainment-hez és van esélyem a debutra .-Csak ülök az ágyamon és ordibálok, mióta kijött az eredményem. A szüleim már biztosan azt hiszik megőrültem. Bár ez nem áll messze a valóságtól.
-Oké...le kéne higgadni és átgondolni mi is kell a koleszba-elővettem egy papírt, egy tollat és elkezdtem pontokba szedni a teendőimet mielőtt beköltöznék. Minnél hamarabb menni szeretnék és bebizonyítani, hogy képes vagyok az álmaimat valóra váltani.
Barátaim nincsenek így nem lesz nehéz itt hagyni ezt a várost. Nem vagyok jó ismerkedés terén, így közel a 20-hoz nem volt még egy normális kapcsolatom sem, nem igazán vagyok embercentrikus . A szüleim lassan 25 éve házasok,  van egy öcsém aki felér minimum 5 gyerekkel olyan rossz. Itt lesz és vigyáz helyettem anyuékra.

Sehun: -Hogy tessék? Visszaküldenek az egyetemre ? Mi lesz az exo-val ? - morogva szaladok a szobám felé, mint aki nem hall és nem lát, átsétálok Xiuminon is aki szúros pillantásokat vet rám és érzem, ezt még visszakapom. Becsapom magam után az ajtót, majd ledobom magam az ágyra. Kai ekkor jön elő , csak a kérdőjeleket látom, ahogy repkednek a feje felett. Gondolkozik, ez esetben nem hagyom, hogy megkérdezze mi a baj, belekezdek magamtól. Rettenetes sebességgel elhadarom neki a reggeli történéseket, válaszként egy gúnyos mosolyt és egy válloncsapdosást kapok.
-Kössz a bíztató szavakat...- de természetesen már itt sincs a szobában ,így hiába morgok tovább.
Nagy duzzogva összepakoltam a cuccomat a koleszba költözéshez , ugyanis a menedzser szerint "senkivel nem kivételezhet az egyetem" .
-Miért ne kivételezhetne ? -jó mondjuk én sem gondolhatom komolyan...ez így igazságos...francba az igazsággal! A diákok tuti tudni fogják ki vagyok legalább segítenek majd mindenben. Elindultam a bőrönddel kifelé, elköszöntem az ágyamtól...ohh ez az ágy miket átél ...vagyis milyen jó benne aludni...persze az alvásra gondoltam, semmi másra. A többiek sok sikert kívántak és én kivonszoltam magam, mint aki a kivégzésére készül.
A sofőr egészen a kolesz kapujáig hozott, majd kitessékelt a kocsiból .
Mindenki olyan boldogan érkezett ide , színte berepdestek az örömtöl a kapun. Megfordultam, segélykérően ránéztem a sofőrre aki csak integetett majd beszállt a kocsiba ( mondanom sem kell, megvárta , hogy bemenjek a kapun és csak utána hajtott el).
Velem nagyjából egyidőben érkezett egy csapat lány is , mindegyiknek ugyanolyan táska , haj és stílus. Hova tűntek az egyéniségek erről a földről?

Yoojin: Még indulás előtt belenéztem a tükörbe. Egészen meg vagyok elégedve a mai kinézetemmel,bár a rúzst elkentem sikeresen, azt gyorsan megcsináltam és futottam a buszmegállóhoz , nehogy lekéssem a buszt.Vicces látványt nyújthattam, talpig kisminkelve egy hatalmas bőrönddel szaladok amennyire csak tudok...de végül csak elértem a buszt, ezért ha leszállok megérdemlek egy fagyit. A gondolatmenetemet a következő megállónál felszálló tömeg szakította félbe, ugyanis teljesen felkentek a falra.
- Jól indul...-motyogtam magam elé. 10 perces volt a busz út,de é minimum 1 órásnak éreztem a keringő szagok és levegőhiány miatt. Leszálltam...
-Itt állok életem kapujában...huhh...
-Itt állsz a pokol kapujában- szólt hozzám egy idegen srác.
Nem válszoltam semmit , csak megvontam a vállam és belibbentem a kapun . Ez minden amire vágytam. Most a talajtól 2-3 méterre lebeghetek , nem tudom pontosan, de azt tudom, hogy boldog vagyok. A srác nak,  aki a hatalmas lelkesedésével érkezett ide, meg a véleményére senki nem kiváncsi. Az ilyenek úgy is kihullanak.
Megtaláltam a szobámat.
"303-Min Yoojin -Park Songji"
OMG ! Van szobatársam! Erre nem állok készen...
-Huh...nyugalom Yoojin, ha ide bekerültél nem futamodhatsz meg holmi szobatárs miatt.-lehet hülyeség, de megrémiszt a tudat, hogy egy idegennel leszek egy szobában.
Vettem egy mély levegőt, és benyitottam az ajtón. Amit megláttam mosolygásra késztetett,alacsony szemüveges lány, aki félénken elpirul mikor benyitok az ajtón.
- Szia, Min Yoojin vagyok a szobatársad.
- Szia, én Park Songji-miközben válaszolt le sem vette a szemét a szőnyegről.
- Úgy érzem itt nem lesz baj...-erőltettem magamra egy félmosolyt .

Sehun: Nagy nehezen sikerült rátalálnom, a szobámra.
Ami az ajtóra volt írva egyáltalán nem tetszett ...
"77-Oh Sehun-Lee Hyunwoo"
Elszörnyedve néztem az ajtót hosszú percekig, majd egy hang szakított félbe. Megfordultam rögtön kaptam  egy "tejóságoségsehunaszobatársam" nézést. Bemutatkoznom nem kellett , ő meg nem igazán érdekelt ( a nevét tudom annyi elég).
Illedelmesen meghajoltunk és birtokba vettük a szobát.
Kipakolás után elindultunk eligazításra, vagyis én indultam és Hyunwoo jött utánam.
Leérve az egyik terembe küldtek minket. Rengetegen voltunk. A tanár elkezdett beszélni,mikor két lány besunyult az ajtón. Ez az a lány akivel egyszerre érkeztem...

Yoojin: Pakolás közben zenét hallgattunk és énekeltünk hangosan. Éppen a szinkron sikító versenyünknél (BIGBANG-Fantastic baby) jöttek be szólni , hogy menni kéne. Bezártuk az ajtót és szaladtunk. Már tartott az "előadás". Szuper első nap és már el is késtünk. Egyébként Songji is énekszakos. Gyorsan sűrű elnézéskérések közepette kerestünk egy helyet ahol láthatunk valamit.
Mikor vége lett a tömeg egyszerre indult meg, minket meg csak vitt magával. Nagyjából fél úton a szobánk felé elhagytam Songjit és próbáltam előkeríteni.
-Songjiii! Park Songji!- kiabálás közben nekimentem egy magas , izmos fiúnak és a földre estem.
-Sa-sajnálom-dadogtam neki.
Lenyúlt értem és egy laza mozdulattal összekapart a földről.Megigazította a hajamat és a szemembe nézett.Próbáltam nem rá nézni, de nem bírtam ki. Bevonzottak azok a szemek.

Sehun:Megindult a tömeg, mint valami flamingó csorda. Még a saját gondolataimat sem hallom ebben a zajban...valaki nekem "szaladt"(túlzás, nekem sietett) majd nagy puffanással a földre esett. Szőke fürtjei eltakarták az arcát, így nem láttam rendesen.
Valamit dadogott, ezért felhúztam a földről. Az arcából elsöpörtem a haját és ekkor láttam meg, mennyire el is van pirulva. Rendesen zavarba hoztam szegényt...Próbálta kerülni a szemkontaktust, ha nem hát nem...
-Rendben vagy ?