Kavarás ( Sehun fanfic.)

Ep.3

Yoojin: Még mindig a Sehunnal való beszélgetésem hatása alatt vagyok, ha ezt a dolgot vehetem rámmozdulásnak, akkor örömmel veszem.
Songjit úgy néz ki lassan, de sikerülni fog összehozni Moonbinnel. Moonbin ( Songji elmondása szerint) ami a külsejét illeti cuki, de emellett irtó jó pasi és a szemei...olyan szemei vannak amikben az ember elveszik és soha nem kerül elő, belsőre pedig igazi boldogság bomba. Rettenetesen szurkolok nekik.
Holnap pihenő napunk van , gondolom az ivás miatt. Songjival filmnézést terveztünk, de őt elhívta Moonbin, így maradtam egyedül.
Másnap reggel útjára indítottam a saját törpémet, majd kezdetét vette a csodálatos napom.
Először elmentem futni,de 1km után rájöttem, hogy hülyeség volt, ezért visszafutottam. Utána jött az ötlet, majd én filmet nézek,de egyedül unalmas volt. Aztán az ön sajnálatban és szánalomban fetrengés volt a program, ezzel sokáig elvoltam.
Este fele amikor már vártam Songjit kaptam egy üzenetet,hogy ne várjam, mert lehet nem jön "haza" ma.
Huhh de jó...
Akkor folytatom a fetrengést(gondoltam én naívan) , amikor kopogást hallottam.
Felkaptam a szexi rózsaszín kigurumimat, igazából nem tudom milyen indíttatásból és kiszaladtam az ajtóhoz.
Az ajtóban egy kisírt szemű lánnyal találtam szemben magam...

Sehun: A tegnap este elég szarul sikerült, inni sem ittam, és egyedül voltam azt a két percet leszámítva amit Yoojinnel töltöttem. Gratulálunk Sehun , sikerült megtudni a nevét, de se szám se semmi...a mai szabadnapot Hyunwoo-val kettesben töltöm, próbálom rendbeszedni, ugyanis annyit ivott mint szerintem három ember együtt. Csoda, hogy csak a feje fáj. Persze ilyen tintahal arccal nem tudott becsajozni így este elég vicces látványt nyújtott, amikor egy üveggel smárolt és flörtölgetett a kukával. Igazából kezdem megkedvelni, egészen addig amíg csöndben van jófej.Nem szoktam senkiről gondoskodni,(így igazán nagy dolog,hogy próbálom ápolgatni a szobatársam) még a lányokról sem, ami azt jelenti igazából, hogy az egyéjszakás kalandokat Suhoék kisérgették ki,amíg én átmentem Baekhyunhoz aludni.
-Ez mi?-kérdezte Hyunwoo, mire a vérnyomásom felszökött az egekbe.
- Örülnék neki, ha értékelnéd, hogy csináltam enni neked és ápolgatlak itt!
-Értékelem, de tényleg mi ez?-elegem lett majd inkább kimentem az ajtón és becsaptam magam után. Nem igaz , hogy a rament nem lehet fellismerni...
-Ennyire nem főzhetek szarul...-motyogtam miközben trappoltam végig a folyosón.

Yoojin: Nem is az volt a legfurább,hogy egy vadidegen bőg az ajtómban,hanem a bőröndjei amiket cipelt.
-Te ki vagy és miért jöttél ide ?
-Ji...Jisoo-mondta két szipogás között.
Megsajnáltam, így kénytelen voltam beinvitálni és egy százas zsepi társaságában leültünk a kanapéra, kibeszélni a próblémáját. Rengeteget beszélgettünk, nagyon kedves lány.
Végül abban maradtunk, hogy amíg nincs hol laknia itt maradhat velünk és a kanapén alszik.
Igazából örülök, hogy idejött, így újabb barátra lelhetek.
Kipakoltam a szekrényem egyik felét,ezért gond nélkül beköltözhetett mellénk, ha meg gond lenne az itt léte kirakjuk a szobából és kész...

Jisoo: Még mindig hallom , ahogy a szüleim azt mondják ,,Addig ne gyere vissza, amíg rendes egyetemet nem találsz magadnak!"
Nah és ezzel a mondattal és a bőröndömmel kerültem utcára, majd a kollégiumba...
Hogy miért? Az egy kicsit bonyolult...a szüleim orvosnak, vagy ügyvédnek szántak, de én mást szerettem volna. Én küzdöttem egész életemben, hogy elérjem az álmom, amikor felvettek hihetetlenül büszke voltam, hiszen mindent egyedül értem el. Más szülők melle dagadna a büszkeségtől, ha minden nehézség ellenére a gyerekük önerőből oldaná meg, hogy felvegyék...de nem engem kiraknak otthonról, hát persze...miért is ne...
Most itt vagyok egy vadidegen embernél, és annak ellenére,hogy a szüleim nem szegények(sőt) egy kanapén alszom egy két személyes szobában harmadikként.
Az esténk jól telt, kipakoltam ,ebben Yoojin segített nekem, majd filmet néztünk nagyjából 10-ig.
Utána elmentünk lefürödni, és kiapkoltuk a holnapi ruhákat, hogy ne reggel keljen kotorászni.
Holnap reggel együtt megyünk be az egyetemre, mert mint kiderült egy szakon leszünk mind hárman.

Sehun:  Miközben végighisztiztem magam a folyosón, a telefonom csörgésére lettem figyelmes.
Kivettem a zsebemből, majd a kijelzőre pillantva megláttam Suho nevét.
Mit akarhat ? Habozva,de felvettem a telefont.
-Szia Hyung!
-Szia,Sehunnie! Azért hívtalak, mert be kéne jönnöd gyakorolni, mert egy kis változás van a koreoban.
- De ez az egy pihenő napom van...
- Siess akkor,hogy tudj pihenni
-Ahjjj...megyek- csaptam le a telefont.
Visszaszaladtam a szobába, és mielőtt Hyunwoo kérdezhetett volna kiszaladtam. A kollégium előtt egy kocsi várt, amibe beszálltam és elindultunk a táncterem felé.
Az út gyorsan eltelt, mert bealudtam. Odaérve már egy türelmetlenül fel- alá sétálgató Suhoval találtam szembe magam.
Kiszálltam a kocsiból, nyújtózkodtam és szaladtam be vele a terembe, ahol már javában folyt a próba.
Egyedül Baekhyun örült nekem , vagyis hát rajta látszott valami öröm féle.
A próbán rengeteget bénáztam, mert fejben nem itt jártam...folyamatosan Yoojinre gondoltam, aki úgy csinál mintha nem érdekelném. ( csak érdeklem valamennyire, mindenkit érdeklek) Fő az önbizalom Sehun...
Persze ez a fiúknak feltűnt,így elkezdtek kérdezősködni:
,,Hosszú éjszakád volt?" ,,Szarul nézel ki,mi a baj ?" ,,Szerelmes a mi kis Sehununk?" És még sorolhatnám...
A második kérdés után már kezdett elegem lenni, ezt látták is rajtam, ezért kicsit hamarabb hagytuk abba a próbát és visszavittek a koleszba.
8 óra lehetett mikor "haza" értem. Szuper ma sem pihentem egy percet sem. Hyunwoo már alszik, így én is kénytelen vagyok.
Elmentem lezuhanyozni, majd befeküdtem az ágyba és bámultam a plafont, amíg mély álomba nem merültem...
*-Sehun!!Sehuuun! EXO EXO! - visítozta a tömeg. A szememmel pásztáztam a tömeget, keresve őt ...a lányt aki elcsavarta a fejem. Egészen a Love me right-ig kerestem,majd feladtam...nem jött el...hiába kértem meg rá.
Hirtelen hatalmas ürességet éreztem a szívemben, olyan volt mintha darabokra törtem volna.*