Kavarás ( Sehun fanfic.)

Ep.10 (Heart attack)

A videot csak mert miközben írtam ezt néztem és hallgattam folyamatosan. Érdemes végignézni olvasás előtt , vagy után.
Nézzétek meg ha ráertek, egy másik fanficem : http://my.w.tt/UiNb/uh2nWgbzEF 

Songji: Nem tudom ezek mit csináltak, vagy éppen mit nem , de Yoojin vigyorog mint akit bedrogoztak ...Sehun meg ...öhm tisztára zavarban van.
Csak nem voltam el ennyi ideig ...ugye ?
Bementem odaadtam a kávét Sehunnak , aki illedelmes "kisfiúként" megköszönte, majd megint Yoojint nézte. Én szemforgatva ültem le egy székre a szöszi mellett.
-Hogy vagy? -kérdeztem mosolyogva .
-Semmi bajom.
-Ha összeszedted magad akkor mehetünk.-mosolyogtam rá továbbra is.
Lassan összepakoltunk, majd Sehun kiment , hogy Yoojin nyugodtan felöltözhessen.
Gyorsan elintéztük a papirokat és még az orvos egyszer ránézett minden rendben van-e, biztosan hazajöhet-e.

Yoojin: Olyan furcsa ...mindenki kedves, figyelmes velem. Lehet többször kéne elájulnom és korházba kerülnöm? Na jó ez viccnek is rossz.
Sehun közeledésével nem tudom még mit kezdek...egyenlőre vegyük úgy, hogy nem akarok tőle semmit.
De kit akarok átverni ? Úgy is hagyni fogom, hogy közeledjen...
Amint kilépek a korház szobájának ajtaján Sehun rögtön hozzám lép és elveszi azt a hatalmas mennyiségű cuccot (egy táska amiben van egy pulcsi, a telefonom és az irataim) amit "cipelek". 
-Igazán lovagias vagy- kuncogok.
Mire csak felém dob egy amolyan Sehunos tudom fejet.
Az út gyorsan eltelt, végig beszéltem megállás nélkül.
Talán ha eddig nem sikerült elvennem a kedvét "magamtól", akkor most tuti sikerült.

Sehun: Már egy hónap is eltelt az ájulása óta, azóta nem találkoztunk. Mondanám, hogy fel sem tűnik a hiánya, de ez nem igaz . Nem szeretem a csendet...igen be kell, hogy valljam, hiányzik. Minden egyes hülye poénja és az, ahogy rám néz amikor csillogó szemekkel mesél valamit. Hogy miért nem kerestem ? Őszínte leszek , nem tudom, talán mert féltem a visszautasítástól, vagy nem is az EXO-val foglalkoztam ez idő alatt...igen sokat kellett próbálnunk...ja ez lesz a megfelelő indok.
Csak fetrengek az ágyamban és bámulom a plafont...
-Ez így nem mehet tovább!- kiáltottam fel hangosan.
-Neked mi bajod ? -sétált be a szobába  drága lakótársam.
-Hangosan gondolkoztam.
-Szoktál te olyat ? - nevetett fel hangosan a saját viccén.
Én csak felálltam, majd megindultam felé fenyegetően, mire felemelt kezekkel kiszaladt.
Jól teszi...
Ma elvileg már óráim vannak, de lusta vagyok bemenni, bár lehet mégis csak be kéne menni.
Hátha láthatnám Yoojint, meg amúgy is közeleg a félév.
Elvánszorogtam és csináltan egy kávét, majd úgy döntöttem meglátogathatom az egyetemet.
Mikor beértem körbenéztem, de Yoojint vagy Songjit sehol sem láttam.
-Kár volt  bejönni-morogtam, majd megindultam kifele.
Miközben sétáltam egy kezet éreztem a vállamon, lassan fordultam hátra és megláttam egy barna(?!) Yoojint.
-Te...mióta vagy hogy,miért?
-Neked is szia-nevetett-nagyjából 2 hete és mert megtehetem-mosolygott és sétált tovább.
Ez biztos ...ez nem lehet...nekem ez sok...mi történt az ártatlan beszédes szöszivel aki most barna, de na...
Ezt vehetem úgy, hogy flörtölt velem ?
Miután észbekaptam szaladtam utána.
-Hogy vagy ? - zárkóztam fel mellette.
-Jól köszönöm.- zárta rövidre
- Megiszunk ma valamit ? -nyögtem ki nagynehezen , a kezeimet tördelve.
-Nekem jó.-vonta meg a vállát.
-Akkor jó- mosolyogtam rá, majd szembe fordítottam magammal, hogy jobban szemügyre vegyem . Nem azt mondom, hogy tetszik amit látok, de ha nem Yoojin lenne már nem beszélgetnénk, már ha értitek.
Egy szoros ölelésbe vontam, amint végigmértem tetőtől-talpig.
-Szép vagy-motyogtam olyan halkan, hogy szinte még én sem hallottam.
-Köszi-vigyorgott rám. Basszus ...
Az órámra néztem és húztam be órára  Yoojint, aki csak nevetve jött utánam.
Mióta vagyok én pontos és mióta érdekel a tanulás?
Szépen helyetfoglaltunk, majd figyeltük a termen végigtopogó tanárt.

Yoojin: Most úgy érzem nem volt kár befesteni a hajamat, elérte a kellő célt.
Büszke vagyok magamra.
Besétált komótosan a tanárunk( nem mintha amúgy mindenki rá várna...),, majd lassan kezdett bele :
,,A tanári kar minden évben kiszelektálja azokat a diákokat akik csak rontják a színvonalat. Ezt a szelektálást idén 2 hónap múlva ejtjük meg. Minden diáknak, legyen az ének vagy tánc szakos elő kell adnia egy általa kitalált koreográfiát és egy ismert dalt. Mindenki írja be a termeknél az időpontokhoz a nevét és foglaljon termet még ma!"
Ezt nem hiszem el...nincs nekem elég bajom ?
A szívem hevesen ver, borzasztóan hevesen.
ÉN. NEM. TUDOK.TÁNCOLNI!
Ki fogok hullani...kész vége.
Honnan fogok én koreot szülni?
Egész nap csak ezen kattogtam...semmit nem jegyzeteltem, semmire nem figyeltem.
Az órák után siettem Songjit elkapni, hogy mit csináljak.
Mázlista nőszemély, jó pasija van, szép, gyönyörű hangja van és táncolni is tud...csak a magassága hiányzik.
-Songji~-visítom hisztizve a folyosó végén lévő hobbitomnak.
-Yoojin~-utánozza a hangomat.
-Sírni fogok.-jelentem ki határozottam mikor odaérek.
-Miért ? A koreo miatt ?
-Nem ...dehogy...áhh köze sincs hozzá-forgatom meg a szemeimet.
-Akarsz velem gyakorolni,vagy Sehunnal fogsz ? - kérdezi vigyorogva.
- Már miért gyakorolnék vele ?
-Egész nap melletted volt.
-És?
-Ha megkéred tuti belemegy és a táncba is-nevet fel .
-Hülye...de nem nem is olyan rossz ötlet. Mármint a tánc része.
-Akkor menj és beszélj vele, úgy is ott kockul.-mutat felé.
Bólintottam, majd elindultam felé.
Oké nem vagyok nagyon izgulós fajta, de a szívem a bordáimat szeretné kitörni most. (A kis huncut.)
Minden lépéssel emelkedik a szívveréseim száma.
Egyre közelebb érek, nagyjából 10 méterre lehetek mikor észrevesz és mosolyogva figyeli minden lépésemet, ezzel zavarba hozva mégjobban .
Én mindjárt elpatkolok szívrohamban.
Élek (egyenlőre) és ideértem , de mielőtt belekezdenék megelőz.
-Ami a mai találkozást illeti...nekem is  közbejött valami ne haragudj.-mondta kissé zavarban. Neki is ?
- Nem azért jöttem...de majd akkor bepótoljuk, ha neked nem jó-mosolygok rá kedvesen.-Kérhetek valamit ?
-Igen, persze
-Van ez a szelektálás és mint tudod ének szakra járok, és a tánchoz nem értek semmit...lenne időd és kedved segíteni nekem ? - nézek fel rá félve a számat harapdálva.
-Csak egy feltétellel.
-Mi lenne az ?
-Cserébe teljesíted egy "kívánságomat".