The Project [Nalu/Hun] ✔

5. - Meglepetés

- Szóóóval, Lucy - mért végig engem Erza, míg Juvia és Levy-chan letelepedtek az ágyamra.

- Juvia szerint, Lucynak a kék ruhák állnak jobban - bólogotott Juvia.

- Szerintem, inkább a narancs - morfondírozott Levy-chan.

- Piros - vágta rá vörös hajú barátnőm.

Egy pillanat alatt káosz lett urrá a szobán. Mindhárom lány a maga ötletét védte. Pár pillanatig csendben meredtem a semmibe, majd egyszerűen elkiáltottam magam.

- Lányok!

Kikerekedett szemekkel rámnéztek, míg én próbáltam összeszedni magam.

Minden előzmény nélkül a szekrényhez sétáltam, majd egyszerűen kivettem egy babarózsaszín felsőt és egy rövidebb, fekete szoknyát.

Meglepetettn összenéztek, aztán vissza rám. Erza elmosolyodva bólintott, Juvia és Levy-chan pedig büszkén néztek rám.

- Bár nem értem, miért kell ennyire kiöltöznöm... - dünnyögtem, miközben a lányok a fürdőszoba felé kezdtek el lökdösni egy cinkos mosollyal az arcukon.

- A smink ne maradjon le - szólt még utánam Erza, aztán becsukódott mögöttem az ajtó. Nagyot sóhajva roskadtam le a kád mellé, miközben a kezemben lévő ruhadarabokat vizslattam.

Eszembejutottak a szürke szemei, amik boldogan csillogtak, miközben pajkos vigyorra húzódtak ajkai. Milyen régen láttam azt a mosolyt...

- Na jó. Kihozom magaból a legjobbat - határoztam el magam, miközben felkeltem a földről.

Fél óra múlva már késznek nyílvánítottam magam. Izgatottan nyitottam ki az ajtót, de a lányoknak hűlt helyüket találtam. Majd beszédfoszlányokat hallottam meg lentről. Biztosan megunták a várakozást és lementek...

Míg csendben letrappoltam a lépcsőn, egy ismerős hangot hallottam meg. A felismerés villmáként hasított belém. Hirtelen valami fojtogató érzés kerített hatálmába, majd nyeltem egy nagyot, de a gombóc - ami a torkomba akadt - nem tűnt el.

Nem erről volt szó, Dragneel!

Kissé összeszedetlenül léptem le az utolsó lépcsőfokról, ahol aztán majdnem elestem. Csakis én lehetek...

A nappaliba érve, sokkoló látvány tárult elém. Natsu Dragneel unottan rágózott, miközben Lokeval farkasszemezett.

Megköszörültem a torkom, mire mindketten rámkapták tekintetüket.

- Oh, Lucy - mosolyodott el az unokatesóm.

Egy pillanatra ránéztem Natsura, aki épp végígmért, elidőzve bizonyos testrészeimen. Elvörösödve elkaptam fejemet.

- Hol vannak a lányok? - kérdeztem Loketól.

- Elmentek. De azt üzenik, hogy "sajnálják"...

Ekkor minden összeállt. Natsu Dragneel a lányok miatt van most itt.

Ezt még megbánják...

- Akkor csináljuk a feladatot? Nem érek rá egész nap... - forgatta szemét Natsu.

- Persze - néztem rá szúrós tekintettel, aztán Lokera. Vette a célzást, majd egy "Elmegyek sétálni" mondattal távozott. Hát, nem éppen erre gondoltam...

- Istenem - dörzsöltem halántékomat, miközben az egyetlen fiú, aki a házban maradt, engem bámult.

Zavartan beszélni kezdtem.

- Kihozom a füzeteimet, meg a laptopomat, te addig ülj le - hadartam és felbaktattam a lépcsőn.

Már majdnem felértem, amikor hallottam, hogy felveszi a folyamatosan csörgő telefonját.

- Oy, Lisanna. Nem, ma nem vagyok otthon... Nem hiszem... Majd legközelebb. Szia- aztán elhalgatott.

- Jobb lesz, ha sietek - suttogtam magam elé, aztán benyitva a szobámba, kotorászni kezdtem.

Teljesen abszurd ez az egész helyzet...