The Project [Nalu/Hun] ✔

1. - A project

Lucy Heartfilia:
Lassan rávezettem tekintetemet a faliórára. Minden másodperc egybefolyt, és csak arra vártam, hogy megszólaljon az az ismerős hang. Már csak öt perc és kicsengetnek.

- Rendben, akkor felolvasom a párokat, akik együtt készítik el a projectet - lapozgatott a füzetében a tanár. Unottan vártam, amíg a nevem el nem hangzott.

- Lucy kisasszony és Dragneel - olvasta fel, nekem pedig összeszorult a torkom. Na ne. Nem lehet... És ami a legrosszabb; nekem kell elmondanom neki, ugyanis már megint lógott...

A csengő fülsiketítő hangja hirtelen hasított a csendbe, de én még mindig magam elé bámulva terveztem a halálomat.

...

- Lu-chan, nem olyan rossz ez, én például Gajeelel leszek párban - próbált nyugtatni Levy, nem sok sikerrel.
- Ah, Juvia Gray-samaval került össze - olvadozott Juvia, én pedig letörten tovább sétáltam a kijárat felé.

Hirtelen valami keménynek ütöztem neki, mire majdnem elestem, de Levy-chan még időben kapott utánam.

- Vigyázhatnál - morogta, akinek nekimentem.

Kockás sálját - mint mindig - nyaka köré tekerve hordta. Rózsaszín fürjei össze-vissza kuszálódva meredeztek, szürke szemei idegesen meredtek rám, míg kezeit ökölbe zárva maga mellett tartotta. Úgy látszott, mérges.

- Bocs - dünnyögtem - De lenne valami.

Mintha csak szivességet tenne, rámnézett.

- A tanár kettőnket rakott össze egy project erejéig, nem kell csinálnod semmit, majd én... - nem tudtam folytatni, ugyanis a szavambavágott.

- Holnap délután jó lesz? - vonta fel szemökdökeit. Pislogva felpillantottam rá. Natsu Dragneel hajlandó dolgozni? Méghozzá velem? Csoda!

Egy pillanatig mélyen a szemeimbe nézett, majd hirtelen elkapta tekintetét és a folyosó irányába nézett.

- Gray, te perverz - kiáltotta és már el is tűnt előlem. Zavartan Levy-chan-ra és Juviara néztem, akik egy széles mosollyal az arcukon, mindentudóan összenéztek. Vállatvontam.

...

- Hétfőn találkozunk - köszöntem el mosolyogva a két lánytól, majd beléptem a házba.

Sóhajtozva lerángattam a lábaimról a cipőket, majd a konyha felé vettem az irányt.

A pulton egy cetli volt elhelyezve, én pedig már sejtettem, hogy mi állt rajta. Vonakodva kezembevettem és olvasni kezdtem a sorokat.

"Drága kislányom, a hétvégére el kellett utaznom. Hagytam otthon pénzt, ha szükséged van valamire, hívd Virgot. Apa"

Csalódottan kezeimbe temettem arcomat, és a pultra könyököltem. Mindig ez van. Mióta anya nincs, sokkal boldogtalanabbak a napok, ráadásul apa többet is dolgozik, hogy valamivel elvonja a figyelmét. Csak éppen, én minden áldott nap imádkozok, hogy apa egyszer velem töltsön akár csak egy órát is. Lassan olyan, mintha teljesen egyedül élnék...

A telefonom kettőt csipogott a farmernadrágom zsebében, majd előhalászva azt, olvasni kezdtem az SMS-t.

- "Holnap 2-re gyere át" - olvastam fel hangosan az üzenetet. Ez csak is Natsu Dragneel lehetett. Szomorúan zártam le a telefonom kijelzőjét, majd észbe kapva, idegesen arcon csapkodtam magam.

Már egy éve, Lucy. Ne hagyd, hogy az érzelmek eluralkodjanak feletted!

Csengettek. Meglepődve az ajtóhoz siettem. Szokatlan volt, hogy péntek délután, suli után valaki átjöjjön hozzánk... Kitártam az ajtót, és egy meglepett sikoly szökött ki az ajkaim közül.

- Loke!