The Project [Nalu/Hun] ✔

6. - "Luce"

Remegő térdekkel léptem be a nappaliba. A szőnyegen ült, pont ott, ahol régen...
Hirtelen megráztam a fejemet, kihesegetve az emlékeket, melyek kinzóan távolinak hatottak.

A laptomomat a kezemben fogva telepedtem le mellé, míg a füzeteket a szönyegre dobtam.

A kanapénak háttal dőlt, karjait a puha anyagon pihentette és engem fürkészett.

- Szóval. Körülbelül négy oldalasnak kell lennie a projectnek, úgyhogy, amíg én kikeresem az információkat, te addig mondatba szeded őket - adtam ki az utasítást.

Natsu unott fejjel csámcsogott a rágóján, amit - gondolom - az előbb vett be.

- Mondd... - a hangja elhalkult

Kíváncsi, mégis siettető pillantást vetettem rá.

- Miért történt ez az egész? - bámult maga elé

- Hogy hogyan raktak össze minket? - értetlenkedtem

- Luce, néha elgondolkozom, hogy ki a hülyébb; én vagy te? Pedig nálam ez nagy szó - elvigyorodott

"Luce"

Annyira hiányzott, hogy így hívjon...

- Egyértelmű, hogy te - kuncogtam, majd kiegyenesedtem - El kéne kezdenünk...

- Kéne, de nem akarom... Meg szeretném beszélni veled, ami történt - jelentette ki.

Hirtelen levegőt is el felejtettem venni. Nem lehet. Ő most boldog. Csakis ez számít.

Visszaémlékezés:

- Luce, képzeld. Új tanuló jön az osztályba - vágta ki az ajtót Natsu és trappolt be a konyhába. Mérgesen hátranéztem rá.

- Dragneel, mivel már ezerszer elmondtam, hogy vedd le a cipőd mielőtt beljebb jössz; most nem kapsz palacsintát - mosolyodtam el ördögien.

A vigyor egy pillanat alatt lehervadt az arcáról. Hipergyorsasággal szaladt vissza az előszobába és hallottam, ahogy levágja a cipőit a földre. Szemeimet forgatva vettem le a serpenyőt a lángról.

- Szóval - tért vissza, majd leült az asztalhoz - Egy új lány érkezik hozzánk két hét múlva - mesélte csillogó szemekkel.

Halkan fenevettem.

- Ha megint azzal rontasz neki az újoncnak, hogy "Tudsz főzni?" én hátast dobok - tettem le elé a palacsintával teli tányért és helyetfoglaltam előtte.

Élénk mosollyal az arcán kezdte el befalni az édességet, majd teli szájjal felnézett.

- Nem fog előfordulni, mert itt vagy nekem te, aki isteníen főz - vigyorodott el.

Apró pírral az arcomon felkuncogtam.

- Nos, ki tudja... Talán lesz valami közted és az új lány között valami - huzogadtam a szemöldökeimet.

Elvörösödve hadonászni kezdett.

- Nem, nem, nem és nem. Megfogadtam valamit - zárta ökölbe kezeit és egy édes mosollyal az arcán rámnézett.

- És elárulod, mit? - húztam résnyire szemeimet és előrébb döltem

- Nem mondom meg, viszont a kilátás tetszik... Vagy mondjam inkább úgy, hogy belátás? - vigyorgott

Értetlenül lepillantottam, aztán megvilágosodva magam elé kaptam kezeimet.

- Dragneel... - vicsorítottam a hahótázó fiúra, majd fejemet rázva elmosolyodtam.

Visszaemlékezés vége

- Natsu... - egy pillanatra elfordítottam a fejemet, aztán visszanéztem rá - Nem ez a megfelelő alkalom

- De sosem volt alkalmam elmondani, hogy mennyire megbántam. Én... - zaklatottan felsóhajtott - Én...sz-

Ekkor az ajtón elkezdtek kopogni, aminek éles hangja visszarázott a sokkból. Felpattantam, hogy megnézzem ki az. Éreztem Natsu jelenlétét közvetlen mögöttem.

Felsóhajtottam, majd egy mosolyt eröltettem az arcomra és kitártam az ajtót.

Hirtelen nem értettem, mi folyik itt.
Csak egy kétségbeesett és összezavarodott kiáltást hallottam mögülem.

- Lisanna?!