The Project [Nalu/Hun] ✔

4. - A "nagy" nap

Reggel úgy pattantam ki a szemeim, mintha világvége lett volna. Kimondhatatlanul izgultam. Hogy miért? Azt én sem tudtam biztosan...

Felültem, majd egyszerűen csak kipattantam az ágyból. Előhalásztam a szekrényből egy cicagatyát és egy bő pulcsit. Miután felöltöztem, elhúztam a függönyt, hogy az ablakból áradó fény elárassza a szobát.

Meglepve éreztem magam, amikor megláttam a házunk felé tartó Levy-chan-t és Juviát, hátuk mögött pedig Erzát.

Mosolyogva lépkedtem le a lépcsőn, miközben a konyhából áradó illatokat szaglásztam. Ekkor megszólalt a csengő.

Loke kikukkantott a konyhából, majd vidáman intett egyet.

- Jó reggelt - azzal visszament a konyhába, olyasmit kiabálva, hogy odaég a palacsinta.

Az ajtóhoz léptem, majd szélesre tártam azt.

- Sziasztok, gyertek csak - invitáltam beljebb őket - Erza, micsoda meglepetés - öleltem át a rég nem látott barátnőmet.

- Ki vele, ki az a fiú? - csapott bele a közepébe. Tipikus Erza... Kínosan vakargattam a tarkómat.

- Ugyan már, Erza. Még csak most értünk ide - nevetett Levy-chan.

Hálásan ránéztem, majd behívtam őket a nappaliba.

- Szóval. Mondj el mindent, részletesen - a lányok izgatottan közelebb ültek.

Lassan kifújtam a levegőt, majd egy hajtincsemet birizgálva kezdtem el mesélni. Pontosabban, csak a projectes dolgot. Az egész történetet, Levy-chan-on kívűl, csak Loke-nak kezdtem elmesélni.

- Yossh, akkor lassunk munkához - nézett fel ránk Erza egy határozott és  megállíthatatlan pillantással.

- Először egyetek palacsintát - hallottam meg Loke hangját és egy pillanat múlva már egy tálcával a kezében kínálta nekünk a finom édességet.

Engedelmesen elvettünk egyet-egyet - Erza természetesen kettőt -, majd Levy-chan megragadta a karomat és mindannyian felrobogtunk a szobámba.

Azt hiszem, túlzásba viszik...
Valahogy még mindig, tisztán emlékszem arra a napra, amikor először jártam a házukban.

Visszaemlékezés:

Natsuval a délutáni sétáról tartottunk visszafele. Egy jó ideje kijártunk beszélgetni és csak úgy szórakozni egymással, és azt hiszem, kőzelebb kerültünk egymáshoz. Úgy értem, találtam egy igazi barátot, aki lassan már mindent tudott rólam és nem ítélt el.

- Nem jössz be egy kicsit? - álltunk meg a házuk előtt, vagyis az ő háza előtt.
Hezitálva bólintottam, miközben követtem őt. Előhalászta a kulcsát, majd kinyitotta az ajtót. Udvariasan előreengedett.

Csodálkozva néztem körbe. Ekkor megéreztem valami puhát a lábaimnak dörgölőzni. Lepillantottam. Egy kék szőrű cica nézett fel rám, aztán nyávogni kezdett.

- Úgy látom, kedvel - nevetett fel édesen Natsu és lehajolva felkapta Happyt.

Mosolyogva közelebb léptem hozzá és végigsimítottam a macska szőrén. A kezünk egy pillanatig összeért, mire elvörösödve elkaptam az ujjaimat.

Csak pár centi volt köztünk, ezt észrevéve lassan felpillantottam rá. Csendben nézett, a tekintetünk pedig egybefonódott. Pár másodperc múlva, "köhögve" léptünk el egymástól.

- Izé, kérsz valamit inni? - vakargatta egyik kezével a tarkóját zavartan, miközben letette Happyt.

- Egy gyümölcslevet elfogadok - mosolyogtam szerényen.

Somolyogva bólintott, majd eltűnt - feltehetőleg - a konyhában. Néhány másodpercig elmerengtem a történteken, aztán kifújtam a levegőt és utánamentem.

°°°

Itt az új rész, de egy kicsit megcsúztam vele, amit sajnálok. Nem sokára hozom a folytatást. Xx