The Project [Nalu/Hun] ✔

10. - Boldog végződések

Külső szemszög:

Miután kicsengettek az utolsó óráról a legtöbb diák csoportokba verődve beszélte át a hétvégi teendőket, míg Juvia, Levy és Erza ajkukat harapdálva kapkodták fejüket.

Nem értették, hogy hova tűnhetett el csak úgy a szőke barátnőjük...

- Levy! - kiáltott ki valaki a tömegből, az alacsony, kék hajú lánynak, aki megszeppenten forgolódni kezdett.

Hirtelen egy magas árnyék vetődött rá hátulról. Megvilágosodva hátrapillantott, arca pedig egy árnyalattal vörösebb színben pompázott, amint meglátta a fölé tornyosuló Gejeel-t.

A fiú egy pillanatig tarkóját vakargatta, aztán izzadságcseppekkel a homlokán lenézett a megszeppent lányra.

- Azon gondolkodtam, hogy nem lenne-e kedved eljönni velem valahova - elvörösödve elkapta tekintetét

Erza Gajeel háta mögött, mutogatva artikulálni kezdett Levy-nek, aki vette a célzást és félénken bólintott egyet.

- Persze, hogy van kedvem - mosolya szinte a füléig ért, hiszen nagyon boldog volt abban a pillanatban - De... - bizonytalanul a két barátnőjére nézett.

- Menj csak, Levy. Juvia és Erza-san addig megkeresi Lucy-san-t - somolygott rá Juvia.

A két lány elköszönt a nevető pártól, akik a közeli kávézóhoz indultak el.

- Szerintem menjünk a park felé, nagyobb az esélye, hogy Lucy ott tartózkodik. Ugyanis mindig oda vonul el, ha írni szeretne - csettintett egyet Erza, majd karonragadta kék hajú barátnőjét.

Magnolia parkjához érve, mindketten lassabb tempóra kapcsoltak, elvégre a fák és a virágok, amik ott kaptak helyet, csodásak voltak. Talán ezért választotta Lucy ezt a helyet a találkát Gray és Juvia számára.

A fiú egy padon ült, szíve pedig vadul kalapált. Ugyan mindigis a lány tudtára adta, hogy ő nem érez iránta semmit, rá kellett jönnie hogy tévedett. Vagy csak nem akarta bevallani magának az igazságot.

- Juvia hirtelen furcsát észlel - jelentette ki a lány, aztán találkozott a tekintetete Gray-ével - Gray-sama? Nem edzésen kéne lenned?

Értetlenkedve közelebb lépett hozzá.

A fiúnak most nem számított semmi más, csak hogy választ kapjon a lánytól egy különleges kérdésre. Nem nagy dolog, ha kihagyott egy edzést...

- Juvia - mancsai közé fogta Juvia kezeit, aki abban a pillanatban pislogni is elfelejtett - Eljönnél velem egy randira?

Gray egészen eddig itt várta Juviát?

Erza mintha egy szappanoperába csöppent volba bele; úgy érezte magát, mintha egy fölösleges szereplő lenne, aki sosem találja meg a keresett nagy Ő-t.

Juvia egy kisebb sikollyal rávetette magát Gray-re, akit hirtelen ért, így elvesztette egyensúlyát és mindketten a földre zuhantak.

- Na, jó. Jobb lesz, ha most megyek - köszörülte meg torkát a vörös hajú, majd egy pillanat alatt eltűnt a levegőért kapkodó Gray és az őt ölelgető lány mellől.

Erza csak remélni tudta, hogy összefut Lucy-val, hiszen elég nagy ez a város, és fogalma se volt, merre keresse a lányt.

A lágy szellő belekapott skarlát színű tincseibe, miközben össze-vissza forgolódva kutatta szemeivel szőke barátnőjét.

Miközben nem figyelt maga elé, nekiment valaminek. Vagyis inkább valakinek. Megilletődve felnézett a személyre.

- Je..Jellal?! - elpirosodva hátrébb lépett - Te hogy-hogy a városban vagy? Úgy tudtam, csak a jövő hónapban jössz vissza... - a fiú elmosolyodott Erza kirohanásán.