The Project [Nalu/Hun] ✔

7. - Egy történet vége

Visszaemlékezés:

Néztem, ahogyan kecses léptekkel besétál a tanterembe, rövid, fehér hajába pedig belekapott a szellő, ami az ablakból áramlott be. Mosolya boldog volt, majd szégyenlősen megállt előttünk.

- Mindenki figyeljen - tapsolt kettőt a tanár és mostmár teljes csend telepedett az osztályra. Natsu - aki mellettem ült -  méregetni kezdte a lányt, de letudta egy vállrándítással.

- Luce.. Neked szimpatikus ez a lány? - bökött meg.

- Igen, de még nem tudjuk, hogy milyen a személyisége. Előbb meg kell ismernünk - somolyogtam és visszafordultam az új diák felé.

- Sziasztok, a nevem Lisanna - enyhén oldalra döntötte a fejét, száját pedig elhagyta egy kissebb kuncogás.

Ha tudtam volna, mi rejtőzik e nyájas viselkedés mögött...

Visszaemlékezés vége:

Natsu szemszöge

A torkomban keletkezett gombóc egyre csak nőtt, a homlokomon pedig verejtékcseppek gyönygyöződtek. Lucy értetlenül hátranézett rám,  majd vissza egyenesen Lisanna-ra.

- Lisanna?! - kiáltottam fel kétségbeesetten.

Azt gondoltam, hogy ennek a projectnek köszönhetőn végre tisztázhatom a dolgokat Luce-val.

- Szóval ezért nem értél rá... - fonta össze karjait mellei előtt a fehér hajú lány.

- Már megbocsáss, de éppen dolgozunk az iskolai feladaton. Nem te fogod megszabni, hogy Natsu hol tartózkodhat - vágta hozzá Lucy.

Meglepetten ránéztem. Még sosem láttam ilyen...ilyen megbántottnak. Vagy csak nem voltam képes észrevenni...

- Felesleges. Nem fogom hagyni, hogy elcsábítsd Natsu-t. Tudom, hogy nem a project miatt van itt - gyilkos tekintetét rámemelte.

Ez mindig is ilyen hülye volt...?

- Oy, Lisanna. Nyugodj meg, csakis a feladat miatt vagyok itt, nem kell ebből nagy ügyet csinálni...

Lucy rám emelte tekintetét. Csalódott volt.

A francba, már megint elszúrtam!

- Különben is, honnan tudtad, hogy itt vagyok? - emeltem feljebb a hangomat, ugyanis az idegesség miatt kezdtem elveszíteni a türelmemet. 

- A telefonodban van nyomkövető - szűkítette össze szemeit a barátnőm.

Ha megtehettem volna, hogy szakítok vele, már rég Luce-val az oldalamon lennék a legboldogabb fiú a világon...

- Te őrült vagy - jelentette ki egyszerűen az előttem álló szőke lány - Nem értem, hogyan tudod elviselni ezt a... - hozzám fordult, majd elhallgatott - Tudod mit... Most jobb lesz, ha elmentek innen...

Lehajtotta fejét, majd az ajtóra mutatott remegő kezével.

- Luce... - közelebb léptem hozzá, ő pedig hátrált egy lépést - Kérlek, beszéljük me -

Minden egy másodperc alatt történt. Egy kéz csattanása az arcomon, majd egy elfolytott sírás hangja.

- Hagyj engem békén, Dragneel. Utállak.

Mintha ezer kést szúrtak volna bele a szívembe, a látásom pedig homályosulni kezdett az előtörő sós könnyek miatt. Most veszítettem el az egyetlen személyt, akit teljes szívemből szeretek.

- Natsu, gyere menjünk - ragadta meg karomat Lisanna és az ajtó felé kezdett el húzni. 

Mintha az idő lelassult volna; egy sós könnycsepp gurult végig az arcomon, ugyanúgy, mint Lucy-én. Ahogy elhaladtam mellette, mélyen egymás szemeibe néztünk és akkor kellett rájönnünk, hogy a történetünk - amit oly' annyira imádtam - ebben a pillanatban ért véget.