1.rész

21 1 0
                                    

FÉLELEM

Reggel hírtelen telefon zajra lettem figyelmes. Először a csengőhangom, majd aztán Jimin hívott. Hát igen, nem valami jó hogy reggel ilyen "korán" kell kelnem (pontosabban reggel 8kor). De hát ez van... Viszont egy évvel ezelőtt is ez volt.

1 ÉVEL EZELŐTT:

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~MÚLT~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Korán reggel telefon csörgésére keltem. Megnéztem a kijelzőt. Lee Jimin. Imádom mikor hétvégén is ilyenkor kelt engem.

- Jó reggelt élet!

- Jó reggelt neked is.

- Elkészültél?

- Nem.. Bocsi! De mire ideérsz addigra elkészülök.

- Tudod ugye hogy gyors vagyok!?

- Persze, mint a csiga.

- Rendben. Fogadunk!?

- Hogy!??

- Előbb oda érek, minthogy elkészülsz.

- Előbb haljak meg, minthogy fogadjak veled!

- Hát, te mondtad.

- Akkor sem!

- Tehát bevallod hogy gyorsabb vagyok, tudtam.

- Nem! Szia.

- Szia édes! Akkor várlak az ajtó előtt.

~Gondoltam hogy ameddig beszélünk aközbe ér ide. Halottam ahogy megáll az autó. Sajnos meg nekem fel kellett kelnem a pihe-puha ágyamból és a lehető leggyorsabban felöltözni, enni, inni, fogat mosni és megfésülni a hajam. Mikor kiléptem szorosan ott ált az ajtó előtt.. Így szépen neki botlottam sietségemben.

- Hova-hova ilyen gyorsan?

- Hozzád.

- Biztos?

- Igen. Biztos!

- Remélem is, mert tudod mi lesz ha kiderül hogy mégse!

- Igen. Tudom.

- Akkor jó. Na gyere!

- Hova megyünk?

- Hozzám.

- Hozzád!??

- Aha, miért? Talán baj?

- Mi?

- Hogy jössz hozzám!

- Hát, oké. Oka?

- Oka? Minek?

- Amiért elviszel magadhoz. Nem igazán szoktál magadhoz vinni.

- Mert veled töltöm a karácsonyt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~MÚLT~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hirtelen csipogott a telefonom jelezve hogy üzenetem jött:

Hirtelen csipogott a telefonom jelezve hogy üzenetem jött:

Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.

Majd megnyitottam:

~Még pár percig beszélgettünk majd írta hogy eljön értem elvinni valahová

Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.

~Még pár percig beszélgettünk majd írta hogy eljön értem elvinni valahová. Nem volt valami jó... Mivel... Rossz emlék köt ehhez.... Dejavu érzés.. Stb. De belementem... Nem értem hogy mit érezhettem olyankor mikor ebbe bele egyeztem. Na mindegy. Szóval elrendeztem magam stb, majd utána hallottam is a csengőt. Kinyitottam és Jimin állt ott.

- Szia. Gyors voltál.

- Neked is szia. Ahogy te is.

- Tudom. Hozzád mindig sietek életem.

- Aranyos vagy még mindig.

- Tudom.

~Erre mind a ketten felnevettünk majd elindultunk a kocsijához beszáltunk és indultunk is már. Út közbe mondta hogy a családjához visz, és hogy ne idegeskedjek hogy mi lesz. Még mielőtt oda értünk volna egy kis boltnál megáltunk ajándékokért. Mikor oda értünk kedvesen fogadtak a szülei. Nagyon aranyosak voltak. Most már tudom hogy Jiminnek honnan van a nagy szíve. Sokat beszélgettünk, nevettünk és szórakoztunk. Beszélgetésünk közbe hallottam meg hogy valami csörömpöl az ablakon. Oda mentünk és láttuk hogy vihar van. Gyorsan becsuktuk a többi ablakokat, terasz ajtókat, a kutyájukat beengedtük a lakásba stb. Nem igazán örültünk a viharnak amit Jimin ki is mondott:

- Nem valami jókor jön a vihar. Így nem tudunk hazamenni.

- Fiam, nyugodtan aludjatok itt.

- Appa. Nem akarunk zavarni.

- Kisfiam, nem zavartok. Nyugodtan maradjatok. Addig is Nayla-val tudunk sütni sütiket.

- De tényleg omma!

- Gyermekem, maradjatok. Appa is mondta hogy nem zavartok. Amúgy is jól jönne egy kis társaság.

- Nem jön senki más?

- Még ki jönne fiam? A halál?

- Appa! Ne mondj ilyet mégegyszer!

- Csak akkor ha maradtok.

- Pillanat megkérdezem Naylát.

- Rendben gyermekem.

~Odajött hozzám Jiminie (mert közbe kiindultam a konyhába egy pohár vízért), hátulról átölelt majd:

- Nayla?

- Hm?

- Maradjunk, vagy menjünk haza?

- Maradhatunk, nekem mindegy.

- Nem gond ha maradunk életem?

- Nem baj. Itt is jól érzem magam.

- Biztos vagy benne?

- Persze Jiminie.

- Rendben, de ha baj vanazonnal szólj!

- Úgy lesz.

~Adott egy csókot majd visszamentünk a szüleihez.

- Rendben, maradunk. Holnap reggel mihelyst jobb idő lesz hazaindulunk, mert még sok dolgunk van.

- Köszönöm fiam.

- Ne köszönd meg appa, ez alap.

- Ahogy szeretnéd.

- Nayla, kijönnél velem egy kicsit a konyhába?

- Persze Ommonie.

~Konyhában:

- Minden rendben?

- Persze. Miért? Mi baj lenne?

- Jimin mesélte hogy...

...~

U.i.: THX, for reading this part♥

BTS (JIMIN) - Remember [Befejezett]Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin