Please Let Me Love You\BEFEJEZVE\

15.

Wonho pov*

-Szeretlek.- mondtam ki az èn egyetlen Jeamnak akivel az ágyon fekszünk. Ő alatam van èn pedig a nyakát puszilgatom.
-Èn is tèged.- mondta ki majd ajkaira tapadtam. A csókja èdes mint a mèz a teste mint egy porcelán a szeme mint egy oroszlánè olyan barna a haja pedig.. Nem is mondom tovább ez a lány egy álom amit nem èrinthetek meg. Miután el válltam mèz èdes ajkaitól az üres tekintetèvel találkoztam megráztam egy kicsit de semmi az ágy ami egykor hó fehèr volt most vèr borítja be.

Ki pantattak a szemeim emiatt az álmom miatt. Úgy űltem fel az ágyamon mintha valaki meg akarna ölni. Hevesen dobogó szívemhez kaptam kezem, zihálásom kezdett le lassúlni a szívem dobogásával együtt. Fel álltam ès ki mentem a szobámból de a telefonom rezegni kezdett.

Mèg jó, hogy le vettem a hangot

Jea apjának a számát írta ki. Fel vettem ès bele se tudtam szólni.
- HOL VAN A LÁNYOM!!- olyan hangal mondta a fèrfi, hogy el kellet vennem a fülemtől mert akkor megsüketülök.
-Ezt, hogy èrti? - kèrdeztem egy kicsit fèlènken majd ki mentem a szobából ès a konyhába indultam.
- Úgy, hogy nem találjuk- csuklott el a hangja.- A garázsunkban egy kèst találtunk a földön de nincs rajta vèr...- sír.. Szemeimben könnyel gyűltek a gondolattol, hogy meg öltèk de miután azt mondta, hogy nincs rajta vèr meg nyugodtam.
-Èn.... Mi haza vittük. Az èletemre esküszöm. Miután haza vittük ő be ment a házba mi pedig el jöttünk.- a szívem ki ugrik a helyèről. Annyira ideges vagyok.
- Ide tudnál jönni?- kèrdezte fèlènken-amit nem èrtettem.
-Persze. 10 perc ès ott leszek.- azzal le tettem ès fel vettem egy farmert ès egy pulcsit felhúztam a cipőm majd elindúltam. Hívtam egy taxit ami  hamar el is vitt az utocèlomhoz. Mindenhol rendőr kocsik vannak. Be mentem a kerítèsen ès oda mentem a többiekhez.
- Wonho.- jött oda hozzám az anyja mèrges tekèntettel majd adott egy pofont az arcomra. Egy kicsit nem tudtam fel fogni, hogy most mi is törtènt de utána fájó ponthoz emeltem a kezem.
- Mind a te hibád!- ordította közben arcát el leptèk a könnyek. Utána pedig megölelt.
-Annyira sajnálom, hogy pofon vágtalak.- mondta rázkodó cállakal. Az apa is meg èrkezett.
- Hara..- fogta meg a felesège vállát.
-Èn..èn..- a sírástól nem tud beszèlni.- Megpofoztam.,- majd hangos bőgèsbe kezdet.
- Nem láttad a lányom? Nem beszèltèl vele? Nem monditt semmi különöst?-a kèrdèsekre mindegyikre megráztam a fejem. A szülők szemei a sírástól vörös lett. Èn is sírni kezdtem.
- Istenem.- suttogtam magam elè. Egy rendőr jött oda hozzánk.
-Ön lenne Wonho- kèrdezèsère bólintok.- Nem tud valamit a láyról? -megrázom a fejem.- Nem mondta, hogy kit utál a legjobban?- erre hirtelen a mai beszèlgetèsünk jutott az eszembe.

-Van olyan ember akit tiszta szívből utálsz? - Hyungwon kèrdezèsère senki nem számított.
-Igen van.- szerintem Soyoungra gondolhat.- Jung. A biztonsági őrünk. Ki nem állhatom!.

-Igen van.- a felismerès villámkènt csapott belèm.
-A biztonsági őrötök Jung.- mindenki rám kapta a szemèt. A rendőr egy kis noteszba írkálni kezdett.
-Na de Jung...- kezdett volna el magyarázkodni az apja mire Harara nèzett ő pedig bólintott.
- Igaza van. Amikor neked szólt, hogy tüntessük el őt te azt mondtad, hogy nem ès fel ment a szobába èn pedig utána mentem ès azt mondta, hogy minden hovaköveti őt. Meg mindig megnèzi. Èn már beszèltem vele de nem hatott.- az apa idegesen fogta a fejèt ès halkan szitkozódni kezdett.
-Kèrem adjanak meg róla minden adatott. A családját, telegonszám, hol lakik mindent.- a szülők bólintottak. Sírva borúltam le a földre. Tudtam jól, hogy lesznek bajok de, hogy ilyen?!?! Esküszöm, hogy ha meglesz azt az embert megölöm, nèzni fogok majd egy házat ès ida költötök de viszem nagamal JeaHwat is. Ès mindenhova jönni fog velem. Nem èrdekel, hogy majd mit fig mondani vagy mit nem. Magamhoz láncolom. Meleg kezeket èreztem meg ès egy síró apával találtam szembe magam. Megöleltük egymást ès úgy sírtunk. A telefonom csörögni kezdtet. Shownu jelent meg a kèpernyőn.
-HOL VAGY?- ordított a telefonba.
- Jeahwa.- szipogni kezdtem- eltünt- majd megint síró rohamom lett. Kínos csönd után le tette. 10 perc sem kellet már az egèsz csapat idegesen - na meg sírva- jöttek oda hozzánk. Minhyuk sírva megölelt. Utána pesig a többiek. Hyungwon szorosan megölelt.
-Nyugi.. Megoldjuk- eltolt magától ès ő is sírt- Együtt.- ennek a mondat vègèn egy nagy csapat ölelès lett a vège.

Igen... Együtt.