Titkos üzenetek

Prológus

Végre elment az utolsó beteg is. Mint az új körzeti orvos, az emberek, főként az idősebb nők, nagyon szerettek mindenféle csip-csup, betegségnek alig nevezhető problémával hozzám fordulni és fél órákat is a rendelőmben tölteni, miközben az igazán betegek türelmesen várakoztak kint. Igyekeztem udvarias és türelmes lenni, de egy idő után már bosszantott, hogy például Rozika, aki ötven éves, özvegy nő volt, és úgy öltözködött, mint valami tini, csak azért vizsgáltatta meg az - állítólag - begörcsölt vádliját, hogy valaki végre, lehetőleg férfinemű, megmasszírozza neki. Egyébként semmilyen görcsöt nem tapintottam ki a "beteg" területen... Rozika láthatólag elégedett volt a munkámmal, mert egy héten háromszor is eljött és mindig volt valami olyan baja, ami vetkőzéssel és vizsgálattal járt. 

Pedig én nagy lelkesedéssel és segíteni akarással kezdtem meg orvosi pályafutásomat, mert mindig is enyhíteni akartam az emberek szenvedésén. A legjobb tudásomat adtam és minden egyes páciensemmel komolyan foglalkoztam. Arra nem számítottam, hogy a nők körében ennyire népszerű leszek és a várótermem minden nap tömve lesz betegekkel, akik közül többen is szimuláltak... 

- Na, végre, a Rozit újra lerázta a doktor úr - nevetett fel asszisztensem, Szilágyiné Marika, amikor becsukta a szóban forgó nő mögött az ajtót. 

Nagyot sóhajtottam és elfintorodtam, amin Marika megint csak jóízűen felnevetett. 

- De ne is csodálkozzon rajta, a doktor úr, hiszen fiatal és nagyon jóképű, persze, hogy megdobogtatja az itteni nők szívét  - folytatja asszisztensem kuncogva. - Szerintem egy kis pezsgést visz az amúgy unalmas életükbe.

- Lehet - vettem át a szót. - De én igazi betegeket szeretnék gyógyítani, nem pedig szimulánsokat, akik csak azért jönnek ide, hogy végigtapogassam őket. 

- Jaj, doktor úr! - kiáltott fel Marika mosolyogva. - Pont így gyógyítja őket! Ma a Rozinak megint jó napja lesz, mert a doktor úr előtt levetkőzhetett és a doktor úr meghallgatta a mellkasát! Csak gondoljon bele! Rozinak ez már maga a mennyország!

Marikára nézve nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magamat. Talán igaza van, és a Rozi-féle nőknek már ez is gyógyír... 

- Én akkor mindent előkészítettem holnapra - szedelőzködött Marika. - Ha nincs más, akkor én mennék, mert még el kell mennem a kisebbikért az oviba.

- Persze, menjen csak, Marika, majd holnap találkozunk - bólintottam, majd én is felálltam és pakolni kezdtem. Közben megcsörrent a mobliom. A barátnőm, Pálma volt az. 

- Szia, Kicsim - szóltam bele vágyakozva és már magam előtt láttam, hogy miket fogunk csinálni, ha haza megyek. 

- Erik, ma később megyek, mert sok a munka.

Mint, akit jéghideg vízzel nyakon öntöttek, úgy értek a szavai. Elhúztam a számat, mert arra számítottam, hogy Pálma otthon fog várni, megölel és megcsókol, amikor belépek, és a kanapén szerelmeskedünk egyet. Vágytam a fiatal testére, jó illatára a sok betegség és öreg nő után. 

- Rendben - sóhajtottam lemondóan.

- Ne haragudj. Majd kárpótollak - mondta sejtelmesen, aztán bontotta a vonalat. 

Gergely Pálmával még az egyetemi évek alatt ismerkedtem össze, amikor a többi hallgatóval elmentünk egy bárba szórakozni. Ő a barátnőivel iszogatott két asztallal arrébb. Mindig is a húsosabb nőket kedveltem, akiken van mit fogni és szépen gömbölyödnek a fontos helyeken, mint mell és fenék. Ezt a két dolgot néztem meg mindig először a nőkön. A vékony, piszkafa lányok nem jöttek be nekem, mert nem találtam bennük semmi nőieset, hiszen elöl-hátul laposak voltak. Ami Pálmában legelőször megfogott, az a mosolya volt, valamint az igen csak szépen dudorodó mellei. Első pillantásra erotikus vágyaim támadtak tőle, és elhatároztam, hogy mindenképpen fel fogom őt szedni. Hamar észrevette, hogy leplezetlenül bámul őt és rámosolyogtam, amikor tekintetünk találkozott. Láthatóan tetszettem neki, mert viszonozta a flörtöt. Pozitív hozzáállásán felbátorodtam, és elhívtam a pulthoz egy italra. Hosszú fekete haja volt, nagy barna szemei...és igen, amikor felállt, akkor szemügyre vehettem formás fenekét. A dolog innentől el volt döntve: kell nekem ez a lány! Randizgattunk, csókolóztunk, aztán pedig lefeküdtünk egymással. A szex volt az utolsó lökés, ami megerősített abban, hogy Pálmával akarok járni, később pedig együtt élni vele. Számomra a szex nagyon fontos volt egy párkapcsolatban. Ha jól működött, akkor a kapcsolat során felmerülő gondokat is sokkal jobban lehetett kezelni. És Pálmával nagyon is jól megértettük egymást az ágyban...

Ezért nehezteltem kissé, amikor Pálma közölte a telefonban, hogy későn jön haza, mert én már gondolatban kettőnkről fantáziáltam... De hát nem volt mit tenni... Már előre láttam magamat, hogy mit fogok csinálni belvárosi lakásunk harmadik emeleti nappalijában: egyedül fogok enni a tévé előtt. Lelombozódva löktem be a nagy nehéz ajtót és léptem oda a postaládánkhoz. Tele volt szórólapokkal és számlákkal. Viszont a vörös boríték azonnal magára vonta a tekintetemet, hiszen teljesen kilógott a többi közül színével. Nem volt rajta feladó. A számlákat a táskámba csúsztattam, a vörös borítékot pedig ujjaimmal feltéptem, mert annyira kíváncsi voltam, hogy ki küldhette. Amikor először elolvastam, fel sem fogtam a levél tartalmát. Arra gondoltam, hogy talán Pálma küldte viccből, de a stílus nem vallott rá. Aztán Rozika jutott az eszembe, de őt is elvettem, mert minek írna szerelmes levelet nekem, amikor a hét öt napján bármikor bejöhet hozzám a rendelőbe, levetkőzhet előttem és megtapogadtathatja magát akármikor... A lakásba érve leültem a konyhában egy székre, magam elé tettem a levelet és újra elolvastam.

Egyetlen Szerelmem, Erik!

Tudom, hogy soha nem leszel az enyém, de le kell írnom és el kell mondanom neked, milyen sokat jelentesz a számomra. Amikor legelőször megláttalak és belenéztem kedves, meleg barna szemeidbe, azt hittem, menten elolvadok. A mosolyod pedig maga volt a mennyország! Ha csak megpillanthatlak, akkor a szívem hevesen dobog és földöntúli boldogság tör rám! A napok nélküled üresek és fájdalmasak, és mindig azon imádkozok, hogy ha csak egy pár másodpercre is, de valahol had láthassalak. Igyekszem minden egyes találkozás minden egyes mozzanatát jól bevésni az emlékezetembe, hogy amikor nem látlak, akkor a magányos napokon ezekből a morzsákból táplálkozhassam és vigasztalódjam. 

Te vagy számomra az Egyetlen és az Igazi!

Szeretlek! Örökké!