Titkos üzenetek

10. fejezet

Linával nem tudtam betelni, és állandóan az járt a fejemben, mikor találkozunk újra és újra és szerelmeskedünk. Már nem volt elég esténként vele beszélgetni, magam mellett akartam őt tudni, de a szüleinknek még mindig nem mutattuk be egymást, csak húgom tudott arról, hogy együtt vagyunk. Mivel Linának ez volt az utolsó éve a középiskolában, sokat tanult az érettségire, és készült a nyelvvizsgára is, ami ugyancsak a velem töltött időből vett el. Nehezen viseltem a hiányát, és legszívesebben hisztiztem volna, mint egy gyerek, de amikor nagy ritkán végre kettesben lehettünk a lakásban, eszembe sem jutott cirkuszt csinálni, inkább azonnal a hálószobámban vonszoltam és a magamévá tettem. Annyira élvezte a szexet, hogy már attól majdnem orgazmusom volt, ahogy alattam nyögdécselt és kéjesen sóhajtozott. A tudat pedig, hogy már régóta szerelmes volt belém és annyira odáig volt értem, csak hab volt a tortán. Teljesen odaadta magát nekem, és nagy élvezetet találtam abban, hogy mennyire elgyengül, ha hozzá érek, vagy megcsókolom. Pálma soha nem nézett rám így, soha nem csüngött úgy a szavaimon beszélgetés közben, mint Szöszi. Lina felnézett rám. Ebben a mámorban éltem és még rendelés közben is Szöszire gondoltam. 

Teltek a hetek, hónapok, a lányok leballagtak és leérettségiztek. Azt fontolgattam, hogy itt az ideje, hogy Linával felvállaljuk a családjaink előtt a kapcsolatunkat, mert a titkolózásból már elegem volt. A szüleim sejtették, hogy van valakim, de mivel nem mondtam nekik erről semmit, nem kérdezgettek. 

- Bejössz hozzám rendelés után? - kérdeztem Linát, amikor a délutáni rendelésre készülődtem otthon. - Elmehetnék anyáékhoz. Ketten. Együtt.

- Ezt most tényleg komolyan gondolod? - kérdezte Szöszi félelemmel vegyes örömmel a hangjában.

- Tényleg komolyan gondolom - válaszoltam és tudta, hogy nem hazudok. 

- Rendben van. Fél öt fele ott leszek - ígérte és letette.

Negyed öt volt már, mikor az utolsó beteg is távozott és Marika készülődni kezdett. 

- Bezárja a doktor úr a rendelőt? - kérdezte.

- Persze, ne aggódjon, menjen csak - bólintottam és még bejegyeztem pár dolgot a számítógépen vezetett orvosi feljegyzéseimbe. 

- Úgy hallom, még valaki jött - közölte Marika és kiment megnézni, hogy ki lehetett az. - Doktor úr, magát keresik.

Hangjára felpillantottam és megrökönyödve konstatáltam, hogy Pálma áll az ajtóban Marikával. Asszisztensem rögvest megérezte a feszültséget kettőnk között, ezért felkapta a cuccait és gyorsan elköszönt. 

- Mit keresel itt? - kérdeztem bosszúsan. Zavart, hogy Pálma bejelentés nélkül látogatott meg. Én azt hittem, hogy akkor régen, azzal a búcsúlevéllel lezártuk a kettőnk kapcsolatát és többé nem lesz már egymáshoz közünk. 

- Nagyon örülsz nekem, látom - jegyezte meg Pálma kissé csalódottan. - Gondoltam, benézek hozzád és megkérdezem, hogy vagy.

- És ugyan miért gondoltál ilyesmire? - kérdeztem gúnyosan.

Pálma odajött az asztalomhoz és felült rá. Mini szoknya volt rajta, ezért az asztalon kivillantak combjai, melyek egykor lázba hoztak, ám most semmi hatással nem voltak rám, sőt, inkább felbosszantottak. Hátra dőltem a székemben, hogy távolság keletkezzen kettőn között.

- Mit akarsz? - kérdeztem tárgyilagosan. - Ne húzd az időmet, dolgom van.

- Na, ne mondd! Csak nem randid lesz valakivel? - kérdezte és szája szegletében csúfondáros mosoly jelent meg. - Már, ha egyáltalán barátnőnek lehet nevezni azt, akivel most együtt kufircolsz!

Szemem résnyire szűkült, szám egy vonallá vékonyodott.

- Miről beszélsz? - szűrtem a fogaim között.

- Arról a kis dagadt cafkáról, akit éppen most dugsz! - vágta hozzám, majd gúnyosan felnevetett. - Mondd, Erik, ennyire nem találtál NŐT magadnak én utánam?! Hát, odáig süllyedtél, hogy egy ilyen ...ilyen csúfsággal fekszel össze?! Ráadásul én utánam? 

Szavai úgy csaptak, mint a korbács. Agyamat elöntötte a düh, ezért úgy felpattantam, hogy majdnem a széket is feldöntöttem haragomban.

- Azonnal fogd be a szádat! - mondtam fenyegetően. 

Szeme egy pillanatra félénken megvillant, de aztán taktikát váltott, és odajött hozzám, hirtelen átölelte a nyakamat és csábos, búgó hangon így szólt.

- Nem hiányzom neked egy kicsit sem? - mondta, majd szájon csókolt. Mielőtt reagálhattam volna egy éles ajtócsapódást hallottam kintről. Letéptem Pálma karjait a nyakamról, és jeges rémülettel a szívembe kirohantam. Az utcán nem láttam senkit. Az órámra pillantottam. Fél öt volt. Lina ekkora ígérte, hogy bejön a rendelőmbe. Csak nem? Idegesen kirángattam a köpenyem zsebéből a mobilomat és tárcsáztam Lina számát. Kicsengett egyszer, kétszer, háromszor...számtalanszor, de nem vette fel. Azzal nyugtattam magamat, hogy talán még nem ért ide, és annyira siet, hogy nem hallja a táskájában kicsengő telefonját. Ám szívem mélyén éreztem és tudtam, hogy ő volt az, aki nem rég kiszaladt az épületből. Vettem két-három mély lélegzetet, hogy lecsillapodjak annyira, hogy amikor visszamegyek a rendelőbe, ne pofozzam fel Pálmát. 

- Most fogod magad és eltakarodsz innen, addig, amíg nyugodt vagyok - közöltem Pálmával hidegen, amikor visszatértem. - Nem tudom, minek kerestél meg, vagy kitől és honnan tudod, kivel járok, mit csinálok, de a jövőben, ha jót akarsz magadnak, messzire elkerülsz. Megcsaltál, elhagytál. Életemnek azt a szakaszát lezártam. 

Pálma le sem tagadhatta volna, hogy mennyire csalódott volt. Valószínűleg azt gondolta, hogy újra kezdheti velem, de nem számított arra, hogy már mással vagyok komolyan együtt. Ha egyedül lettem volna sem fogadtam volna vissza, mert már nem tudtam volna benne megbízni. Úgy élni mellette, hogy állandóan attól tartani, hogy mikor csal meg újra....! 

Nem szólt semmit, csak sarkon fordult és elhagyta a helyiséget. Megpróbáltam újra Lina számát tárcsázni, de a készülék már ki volt kapcsolva. Lerogytam a székbe, és visszakapcsoltam a számítógépemet. Amíg vártam, hogy újra bemelegedjen, azon morfondíroztam, vajon mennyit látott és hallott az egészből. Hallotta-e hogy beszélt róla Pálma? Látta a csókot? Valószínűleg igen, különben nem szaladt volna el. A Facen írtam neki, megmagyarázva a helyzetet és kértem, legalább hívjon fel és beszéljük meg az egészet. 

Otthon egész este a számítógép előtt ültem és vártam a válaszára. Valamikor éjfél fele elaludhattam ráborulva az íróasztalomra. Ám Lina nem jelentkezett sem másnap, sem később...