Titkos üzenetek

13. fejezet

Karolinával azon a héten egyszer sem futottam össze, ami rettentően bosszantott. Alig vártam a reggeleket, hogy láthassam, de mire a rendelőbe értem, ő még nem érkezett meg, később pedig már nem volt módon átmenni a másik rendelőbe hozzá, mert Marika is befutott, meg Lukács doktor is, és mindenki készült a rendelésre. A rendelés végére pedig hiába vártam. Nekem több betegem volt, mint a szomszédos orvosnak, így én mindig később végeztem, és addigra Lina már elment. Éjjelente alig aludtam, csak rá gondoltam, és azon törtem a fejemet, hogy milyen módon találkozhatnék vele. A húgomat most nem tudtam felhasználni, mert két éve szó szerint elszökött Amerikába egy fiatal orvoshoz, akit a Facebookon ismert meg. A középiskola elvégzése után apa noszogatta Csengét, hogy menjen az orvosi egyetemre, de húgomnak nem voltak olyan jó eredményei, hogy az alapján felvették volna. Apa protekciójával jutott csak be, de utálta és nem akarta csinálni. Nekem könyörgött, hogy beszéljek apával, és vegyem rá, hogy engedje meg neki, hogy abbahagyhassa és kimehessen Londonba dolgozni, de apa erről hallani sem akart, hiába jártam közbe a húgomért. Aztán két évvel ezelőtt az egyik hétvégén nem jött haza a kollégiumból. Szüleim teljesen kiborultak és anya már azon fantáziált, hogy biztosan elrabolták Csengét, miközben hazafelé tartott a vonaton. Értesítették a rendőrséget az eltűnéséről, de nem találták sehol. Egy hét múlva írt nekem a Facen, hogy New Yorkban van a szerelménél, nem fogja az egyetemet befejezni és haza sem fog jönni. Anyáékat teljesen összetörte a hír, apa pedig majdnem felrobbant dühében, de tehetetlenek voltak, mert Csenge már nem volt kiskorú a magyar törvények értelmében, hiszen huszonegy éves volt. A bajt csak tetézte, hogy kivette az összes pénzét, amit a szüleink születése óta neki gyűjtöttek az egyetemre és később az életben való boldoguláshoz, hogy ki tudjon utazni. Azóta már megbékéltek a helyzettel, beszéltek is már a húgommal, de ő még egyszer sem jött haza, a barátját sem mutatta még be apáéknak. Szóval, a szerelmi problémámat egyedül kellett megoldanom. Feltételeztem, hogy Lina az édesanyjával lakik, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek hozzá. Az egyik rendelésem után nem haza indultam az autómmal, hanem egyenesen arra a lakótelepre, ahová Linát régen többször is haza vittem. Az volt a tervem, hogy felcsengetek és megmondom, hogy kivagyok, aztán már döntse el Szöszi, hogy lejön-e hozzám vagy sem. Természetesen nagyon bíztam benne, hogy az első verziót fogja választani, az utolsó lehetőségre nem is akartam gondolni.

A kapucsengő előtt vettem egy nagy, mély levegőt és megnyomtam a Badacsonyi név mellett a csengőt. 

- Igen, ki az? - hallottam Lina édes hangját pár másodperc múlva. 

- Szöszi, Erik vagyok - mondtam, aztán még gyorsan hozzátettem: - Kérlek, gyere le, mert beszélnünk kell. 

Elléptem a csengőtől és mereven az üvegajtót bámultam. A szívem zaklatottan verni kezdett. A várakozás hosszúnak tűnt, pedig körülbelül öt perc telhetett csak el, amikor megjelent Lina az ajtóban. Még a lélegzetemet is visszafojtottam, mialatt arra vártam, hogy lenyomja a kilincset és végre teljes valójában előttem álljon. Nem tudtam a látványával betelni! Szebb volt, mint ahogy az emlékeimben élt. Most tudatosult csak bennem, hogy mennyire szeretem őt és mennyire hiányzott az elmúlt évek alatt. Mindent egy lapra tettem fel: odaléptem hozzá, magamhoz húztam és úgy csókoltam, mint egy fuldokló. Nem ellenkezett, átölelte a derekamat és odaadóan viszonozta a csókomat, ami rögvest előhozta eddig szunnyadó vágyaimat. 

- Lina! Lina! Lina! - mormoltam, miközben hol a száját csókoltam, hol a nyakát, a fülét, az arcát. Férfiasságom olyan erővel nyomta a nadrágomat, hogy szinte fájdalmat okozott. Kifulladva eltoltam egy kicsit magamtól, hogy a szemébe nézhessek. Az a vágy, amit régen láttam a szemében, ott lángolt ugyanolyan hévvel és tűzzel. Kézen fogtam és a kocsimhoz húztam. A lakásomig tartó úton egy szót sem szóltunk egymáshoz, mert féltünk mindketten, hogy megtörjük egymás között a varázst. Hol a kezét, hol a combját markolásztam és kicsit jobban odanyomta a gázpedált. 

A lakásomba érve egymásnak estünk. Téptük, szaggattuk egymás ruháját és éhesen szívtuk egymás ajkát. A nappaliig jutottunk. Hanyatt döntöttem a kanapén és már csúsztam is belé. Az enyém volt újra! Csak az enyém! Hányszor álmodtam, hogy ilyen hévvel és szenvedéllyel szeretkezünk és hányszor ébredtem csalódottan, hogy csak álom volt az egész. De most! Most nem álmodtam! A karjaimban volt, éreztem finom bőrét, hevesen dobogó szívét és forrón lüktető ölét! A mellei a heves tempótól rázkódtak, melyeket itták szemeim és csak még közelebb vittek az orgazmushoz. Lina úgy tapadt testemhez, mintha soha többé nem akarna elválni tőlem. Teljesen átadta magát a gyönyörnek és láttam rajta, hogy minden pillanatát élvezi. Az orgazmus hullámokban tört rám, és hatalmas nyögést szakasztott fel belőlem. Lina a nevemet sóhajtozta, amitől a szerelem teljesen elborított és még emésztőbben birtokba vett. Abban a pillanatban tudtam, hogy, ha Lina elhagyna még egyszer, én azt már nem bírnám ki. 

- Szöszi, szeretlek! - mondtam neki egyenesen a szemeibe nézve. 

- Én is szeretlek, Erik - válaszolta gyengéden egy széles mosoly kíséretében. Nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam meg újra. 

Még mindig benne voltam, és ahogy csitult a vágy és a tűz, lassan rádöbbentem arra, hogy Linába élveztem. Annyira elvesztettem az eszemet, hogy nem ügyeltem a védekezésre, még csak eszembe sem jutott. Régen Szöszivel óvszert használtunk, odafigyeltem rá. De most! Kutatóan néztem a szemébe és vártam, hogy ő is felismerje a helyzetet, de nem reagált.

- Lina - nyaltam meg idegesen az ajkaimat és kiszálltam belőle. Felültem mellé a kanapéra és aggódva néztem rá. - Lina, nem védekeztünk...

Lassan felült mellém, karomba bújt és egy nagy sóhaj szakadt ki belőle.

- Tudom, Erik, a végén én is észrevettem... 

- Haragszol? - kérdeztem óvatosan.

A fejét rázta.

- Nem, hiszen én is ugyanúgy felelős vagyok a dologért, mint te. Nem a te hibád...  - mondta, majd kis riadalommal a szemében felnézett rám. - És te haragszol? Bánod?

A szívem újra őrült módon dörömbölni kezdett a mellkasomban. Magamhoz szorítottam Linát, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

- Édesem, nem, egyáltalán nem!