Titkos üzenetek

5. fejezet

Máson sem kattogott az agyam, csak a Szöszin. Egyik éjjel, amikor egyáltalán nem tudtam aludni, felkeltem és az íróasztalom fiókjából halkan kivettem a leveleket, amiket Lina írt, és a nappaliba vonulva elolvastam őket. Szerencsére Pálma nem ébredt fel, mert nem tudom, hogyan magyaráztam volna meg neki, hogy mit is csinálok pontosan az éj közepén a kanapén vörös borítékokkal körülvéve. Nem tudom, hogy nem tűnt fel soha barátnőmnek, hogy ilyen leveleket kapok rendszeresen, hiszen volt, hogy ő hozta fel a postát. Ennyire nem érdekeltem már oly régóta? Talán már akkor is csalt, amikor Lina írni kezdett nekem? A kapcsolatunkban még nagyon sok megválaszolatlan kérdés volt, és csak halogattuk a tisztázását a munkákba menekülve. Vajon Pálma volt valaha ilyen szerelmes belém, mint Karolina? Most visszagondolva talán a jó szex volt az, ami mindig is összetartott bennünket. Nem kellett sokat fűznöm Pálmát, hogy lefeküdjön velem, és eleinte többet szeretkeztünk, mint randiztunk volna. Ez akkor fel sem tűnt, egyszerűen élveztem az egészet. Egy idő után logikus volt, hogy összeköltözünk, hogy együtt ébredjünk, együtt feküdjünk. Nem mondtam neki forró szerelmi vallomásokat, hacsak az nem számít annak, amikor szex közben hörögve lihegtem a fülébe, hogy mennyire jó vele dugni. Aztán ezek az extázisok csillapultak, elkezdtem praktizálni és egyre ritkultak közöttünk a forró éjszakák, mert többször dőltem az ágyba hulla fáradtan, mint szexuális vágytól fűtve, főként, hogy annyi női betegem volt, és annyian örömmel vetkőztek előttem, hogy egy időre elegem volt a női test látványból. Talán Pálma ekkor kezdett viszonyt a főnökével, amit én tudat alatt érzékeltem is, de nem foglalkoztam vele. Tudtam, hogy tisztáznom kell sok mindent Pálmával, de még nem voltam kész ezt a lépést megtenni. Lina! Lina! Csak ő járt most a fejemben. Jelen pillanatban átkoztam magamat, hogy ezeket a leveleket nem vettem komolyabban és nem jöttem rá sokkal hamarabb, hogy ő írja őket. És most búcsúzik... Nem ír többet. Kiábrándult belőlem? Nem akartam arra gondolni, hogy randizik valakivel, de nem tudtam megállni, hogy ne gondolják rá. Láttam magam előtt formás idomait, hosszú szöszi haját, ringó csípőjét... Istenem! Ha azokat most más markolássza....! Mindenképpen találkoznom kellett vele, látnom kellett őt, hogy bizonyítékot szerezzek arról, hogy szeret-e még vagy sem. Egyetlen egy mozzanatából látni és tudni fogom, hogyan áll a dolog. Azt viszont elhatároztam, hogy holnap valahogy felhívom a húgomat és megtudakolom tőle, hogy van-e valakije Szöszinek. Nagyot sóhajtottam, beletúrtam a hajamban, és legszívesebben felpofoztam volna magamat, hogy úgy viselkedek, mint egy hülye kamasz!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Szia, Lina! Eljössz hozzánk vasárnap egy kis kerti sütögetésre? Anyukád is eljöhetne, anya mondta - hívott fel egy hétköznap Csenge. Javában tombolt a nyár, én pedig elsötétített szobám hűvösségében olvasgattam. Barátnőm javaslata megrémített, ezért, mielőtt igent mondtam volna, kipuhatoltam, hogy kik lesznek ott. Erikkel semmi szín alatt nem akartam találkozni, mert amikor legutóbb összefutottam vele Csengék házában, akkor úgy nézett rám, hogy majdnem elájultam. Nem értettem, hogy mi történhetett, mert addig mindig csak kedvesen mosolygott és barátságos volt, de most másként nézett rám. Úgy mint egy nőre. Tekintete szinte perzselte a bőrömet és a mosolya nem barátságos volt, hanem...hanem....mint, aki a prédáját mustrálja. Láng vörössé vált az arcom forró, barna szemeitől, és alig vártam, hogy elbújjak Csengével a szobájában és többé ne kelljen vele találkoznom. Talán rájött, hogy én írtam a leveleket? Pedig már rég nem küldtem neki semmit és meg is írtam neki, miért. Utána még találkoztam vele és akkor még nem nézett rám így. Akkor mi történhetett? Azt tudtam Csengétől, hogy összevesztek Pálmával, és valószínűleg külön fognak menni, aminek, szégyellem bevallani, nagyon örültem. Hiába írtam búcsúlevelet, hiába döntöttem el, hogy megpróbálom Eriket elfelejteni és összejövök valakivel, eddig még egyik sem sikerült. 

- Szia, nem tudom. Kik lesznek ott? - kérdeztem óvatosan.

- Anyáék, pár rokon meg lehet, hogy Erik is eljön, de az nem biztos. Eljössz, igaz? 

Egy kis ideig tétováztam, nem tudtam, mit is válaszoljak. 

- Nem tudom... - feleltem bizonytalanul. - Majd megbeszélem anyával. 

- Jaj, Lina, ne legyél már olyan! Miért ne akarnál eljönni? Legalább dumcsizhatnánk. Amúgy cseteltem Márkkal a facen, alakul kettőnk között a dolog - mondta vidáman Csenge. Márkkal még egyik hétvégén a diszkóban ismerkedtek meg. Persze, Csenge szülei nem tudtak egyelőre róla, de már randiztak úgy, hogy Csenge azt mondta, velem fog találkozni a városban, és én falaztam neki, ha véletlenül leellenőrizték volna. Márk pontosan az a pasi volt, aki annyira bejött Csengének: magas, vékony fiú volt, ezzel az új ecsetfejhez hasonló séróval. Én röhejesnek tartottam ezt a frizurát és férfiatlannak, de Csengének bejött a fazon, és ez így volt jó. Tudtam, hogy Márkról akar velem beszélgetni, ezért annyiba maradtunk, ha anya nem is, de én mindenképpen elmegyek. Egyik felem azt kívánta, hogy bárcsak Erik is ott lenne, a másik felem viszont nagyon nem akarta. 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Kisfiam, vasárnap egy kicsit sütögetnénk a kertben, afféle kerti partit tartanánk édesapáddal. Pálmával eljöttök? - hívott fel anya szerda este. Egyedül voltam otthon, Pálma, állítása szerint, a barátnőivel elment bulizni. Többször gondoltam rá, hogy felhívom és leellenőrzöm, hogy tényleg a barátnőivel van-e, de minden egyes alkalommal elvetettem az ötletet. Ennyire gyáva lennék szembe nézni az igazsággal? Való igaz, hogy férfiúi büszkeségemet sértené, ha bebizonyosodna, hogy nem vagyok neki elég jó és valaki mással kufircol. 

- Nem tudom, anya - válaszoltam kitérően. - Kiket hívtatok meg?

- Hát, Sanyi bácsiék azt ígérték, hogy jönnek Emma nénivel, anyukámat is elhoznánk, meg a Barniék is jönnek - sorolta anya a rokonságot. - Ja, meg talán a Karolina, Csenge kis barátnője is eljön az anyukájával.

Lina nevének említésére felegyenesedtem a kanapén és azonnal rávágtam.

- Szerintem én elmegyek, de lehet, Pálma nem jön. 

- Kisfiam, minden rendben van veled és Pálmával? - kérdezte anya óvatosan. 

- Persze, ne aggódj - nyugtattam meg, de mindketten tudtuk, hogy hazudok. 

- Jól van, akkor várlak - mondta anya egy kis csend után, majd elbúcsúzott és letette.

Látni fogom a Szöszit, ujjongtam magamban és a tény heves izgalommal töltött el. Csengétől már megtudtam, hogy nincs senkije, ami megnyugtatott. Legutóbb, amikor találkoztam vele anyáéknál egyenesen a szemébe néztem és minden porcikáját végigmértem. Riadtan és zavartan nézett rám, az arca bíbor pirossá változott és láttam rajta, hogy alig várja, hogy felmeneküljön Csenge szobájába. Még mindig tetszettem neki, ez tagadhatatlan volt. Teljesen más szemmel néztem rá, mint eddig. A prédám volt, és meg akartam szerezni magamnak. Nem számított, mennyit kell várnom.  Már előre láttam, hogyan fog tehetetlenül vergődni a karjaimban és mennyire élvezni fogja, amikor eggyé válik velem.