Titkos üzenetek

7. fejezet

- Minden rendben volt Brennerék kerti partiján? Kicsit, mintha sápadt lennél. Csak nem kaptál napszúrást? - kérdezte anya aggódva, amikor beléptem az ajtónkon. 

- Nem, nem, jól vagyok, ne aggódj! - próbáltam anyát megnyugtatni. - Lezuhanyozok és lefekszem, kicsit fáradt vagyok. 

- Jól van - mondta anya még mindig aggódó hangon, és gyanakodva méregetett, de nem szólt már egy szót sem.

Alig vártam, hogy az ágyamba zuhanhassak és zakatoló szívem végre megnyugodhasson. Az utóbbi órák történései teljesen váratlanok voltak és annyira felkavartak, hogy szükségem volt egy kis magányra, hogy el tudjam magamban rendezni az érzéseimet. Már az is felért egy sokkal, amikor a kertben megpillantottam Eriket. Azonnal észrevett és úgy nézett rajtam végig, hogy a vérem is felforrt. Hála Istennek Csenge annyira el volt foglalva Márkkal, hogy állandóan róla csacsogott és nem tűnt fel neki, hogy alig vagyok jelen a monológjánál. Aztán jött a még nagyobb rémület, Erik elindult felénk. Szemem sarkából minden mozzanatát követtem és láttam, hogy folyton engem bámul. Nem értettem az egészet. Mi volt ez a nagy érdeklődés irántam? Bevallom, nagy kő esett le a szívemről, hogy Erik egyedül, s nem Pálmával jelent meg a szüleinél. Aztán viszont azt kívántam, bárcsak ott lett volna, akkor talán Erik nem engem pásztázott volna, hanem vele foglalkozott volna. Amikor odajött hozzánk, úgy állt meg, hogy szinte az arcomon éreztem forró leheletét és borzongtam a közelségétől. Nem mertem ránézni, hogy ne áruljam el magamat, de aztán nyilvánvalóvá vált, hogy ő pontosan tudja, hogy odáig vagyok érte, és a levelekkel is lebuktam. Nem tudom, miből jött rá, hogy én voltam, de majdnem elsüllyedtem szégyenben, hogy olyan dedós, buta leveleket küldözgettem neki. Fellélegeztem, amikor Csenge indítványozta, hogy menjünk fel a szobájába, mert úgy éreztem, nem bírom tovább, és megfulladok Erik jelenlététől. 

- Márk küldött sms-t - közölte izgatottan Csenge, amikor levetettük magunkat az ágyára. 

- Mit írt? - kérdeztem, csakhogy végre másra koncentráljak és lenyugodjak.

- Találkozni akar velem, és azt kérdezte, hogy holnap mikor végzek a suliban, mert akkor értem jönne - Csenge arca kipirult beszéd közben. Megszépült a szerelemtől. Aztán kissé elkomorult a tekintete és félénken ezt kérdezte: - Nem lenne baj, ha holnap nem veled mennék haza, hanem Márkkal?

- Nem, egyáltalán nem - mondtam mosolyogva.

- Biztos, hogy nem sértődsz meg? Nehogy úgy érezd, hogy most eldoblak magamtól, mert van pasim - magyarázkodott, majd átölelt. 

- Egyáltalán nem érzem úgy, ne aggódj miattam - nyugtattam meg Csengét.

- Jaj, annyira jó barátnő vagy, Linus! - kiáltott fel. - Remélem, te is találsz valami jó pasit magadnak, mert megérdemled. Mindketten megérdemeljük, hogy jó pasijaink legyenek, akik szeretnek bennünket.

Nem válaszoltam, csak mosolyogtam. Innentől arról folyt a társalgás, hogy másnap milyen ruhát vegyen fel Csenge, kisminkelje-e magát egy kicsit, és a neten frizurákat néztünk, hogy mi lenne sikkes és szexi. Annyira belemerültünk ezekbe a női témákba, hogy észre sem vettük, hogy későre jár az idő.

- Lányok - lépett be kopogás után Csenge anyukája a szobába. - Már hat óra van. Karolina készülődj, jó? 

- Jó, jó - bólogattam.

- Remélem, nem baj, ha most a fiam, Erik visz haza, mert a férjemnek, Péternek még haza kell vinni az anyukámat.

Nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne áruljam el magamat és ne sikítsak fel ijedtemben, hogy Erikkel kell egy autóban ülnöm. Nyeltem vagy kettőt, és elrebegtem valami olyasmit, hogy nem gond,  megértem, jó lesz úgy. Erre nem voltam felkészülve. Most, hogy tudja, hogy én írtam a leveleket, én vagyok az a hülye bakfis, aki olvadozok tőle, nagyon kellemetlenül érintett, hogy vele kell hazamennem, de nem volt más választásom. Feltűnő, de egyben udvariatlanság is lenne, ha elkezdenék azon hisztizni, hogy ne Csenge bátyja, hanem az apukája vigyen haza. Kimentem még a mosdóba, magamra zártam az ajtót és igyekeztem teljesen lenyugodni. Belenéztem a tükörbe. Atyaég, hogy nézek ki! Felvehettem volna valami divatosabb ruhát, és kikészíthettem volna az arcomat, vagy belőhettem volna a hajamat! Aztán csak legyintettem magamnak a tükörben, hiszen hol voltam én Pálmához képest?! Tök mindegy, mit veszek fel, hogy cicomázom magamat, az úszógumijaim attól még léteznek és nem fogok gyönyörű szép nádszál kisasszonnyá átváltozni. Lemondóan sóhajtottam egyet, vettem még pár mély lélegzetet és lementem a földszintre. Erik a lépcső alján állt és felfelé nézett. Ez a pasas állandóan kibillentett a lelki egyensúlyomból azzal, hogy váratlan helyeken bukkant fel és áthatóan nézett rám. Az addig nagy nehezen lenyugtatott szívem, akkorát ugrott, hogy azt hittem, kiszakad a mellkasomból.