Titkos üzenetek

8. fejezet

A lakás nagyon csöndes volt, amikor beléptem és rögvest rossz érzésem támadt. A konyhába lépve azonnal megláttam az asztalon a borítékot. Nem vörös volt, hanem hófehér és rajta a nevem Pálma kézírásával. Ki sem kellett nyitnom ahhoz, hogy tudjam, mi áll benne. Mielőtt felvettem volna az asztalról, bementem a hálószobába. Az ágy érintetlen volt. Kinyitottam az egyik szekrényt, amiben Pálma ruhája egy részét tartotta. Üres volt. A fürdőszobában nem voltak a polcon az eddig megszokott női cuccok. Azok is eltűntek. Visszamentem a konyhába, magamhoz vettem a levelet és bementem a nappaliba. Leültem a kanapéra és felbontottam a levelet. Hiába számítottam a tartalmára, valahol akkor is felkavart.

Erik!

Szerintem nem leszel meglepődve azon, amikor hazaérsz, hogy már nem találsz a lakásban. Mindketten nagyon jól tudjuk, hogy a kapcsolatunk zátonyra futott és csak idő kérdése volt, hogy elváljanak útjaink. Mint, ahogy észrevehetted, összepakoltam és elköltöztem. Igen, őhozzá, a főnökömhöz, akit egyébként Imrének hívnak. Nem magyarázkodom, hogy miért, egyszerűen így alakult. A vádaskodásnak nincs értelme. 

Pálma

Egyszerű, de lényegre törő levél volt. Nem vádolt, csak közölte a tényeket. Kicsit fájt szembe nézni azzal a dologgal, hogy fel lettem szarvazva, meg lettem csalva. Tudatom mélyén rémlett egy pocakos, enyhén kopasz főnök alakja, mert kapcsolatunk kezdetén, amikor még nem praktizáltam, csak tanultam, néha elmentem Pálmáért a munkahelyére és rémlett egy főnök, akivel találkoztam. Férfiúi büszkeségemet sértette, hogy egy ilyennel csalt meg, de hát a pénz nagy úr, és én még nem voltam annyira jómódú, mint ez a cégigazgató. Igazából nem bántam, hogy Pálma tette meg az első lépést, és elhagyott. Megkönnyebbültem, hogy vége és tiszta lappal indíthatok Karolinával. Lina! Milyen közel voltam ahhoz, hogy búcsúzáskor szájon csókoljam! Láttam rajta, hogy ő is mennyire várja a csókomat, semmi ellenállást nem tanúsított volna, ha megteszem. Sőt! De attól tartottam, hogy csak egy csóknál nem lettem volna képes megálljt parancsolni magamnak. Felgerjesztett volna azzal, hogy annyira odaadó. Savanyúan húztam el a számat arra a gondolatra, hogy egy időre szerzetesi esküt fogadtam Linának. Az ég adja meg, hogy ezt be is tudjam tartani!

Úgy döntöttem egyelőre nem keresem Karolinát, hogy valamelyest lenyugodjak, és a Pálmával való szakításon is napirendre térjek. Nem volt könnyű, mert csak Szöszi körül forogtak a gondolataim és az ő formás idomait láttam magam előtt. Körülbelül két hétig bírtam ki nélküle. Egyik este felmentem a Facebook oldalamra, amit egyébként nagyon ritkán használtam csak és megkerestem, majd bejelöltem Linát. Mintha már várta volna ezt a lépésemet, mert szinte azonnal visszaigazolt. Nem szoktam csetelni, ezért elég bárgyún bámultam a képernyőt a messenger részen és azon morfondíroztam, mit írjak neki, hogy ne tűnjek túl kiéhezettnek és nagyon rámenősnek. 

Szia, Szöszi! Hogy vagy, amióta utoljára találkoztunk?  

Elég bugyuta kezdés volt, de jobb nem jutott az eszembe.

Szia, Erik! Köszi, jól vagyok. :) Veled mi újság? Sokat kell dolgoznod? 

A munka mindig biztonságos téma volt, ezért leírtam neki, hogy aznap mi történt a rendelőben. A végére még élveztem is, mert ilyen részletesen még soha senkinek nem beszéltem róla. Meséltem Rozikáról, aki állandó páciensem volt és nagy hipochonder volt. Ma például azzal állított be a rendelőmbe, hogy nézzem már a fenekén nőtt hatalmas pattanást, mert szerinte az már olyan kórosan nagy volt, hogy csak szakember volt képes kezelni. Az asszisztensem, Marika csak nagy nehézségek árán tudta nevetését leplezni, én meg a döbbenettől ott álltam a vizsgáló asztalnál Rozika csupasz fenekét bámulva, mert még mielőtt egyet nyikkanhattam volna, ő már le is tolta a bugyiját és megmutatta a "betegség" helyét. Se köpni, se nyelni nem tudtam hirtelenjében, ezért inkább a Marikára bíztam, hogy lássa el Rozikát, aki kiborulva hisztizett, hogy a Marika nem szakember és mi lesz, ha rosszul kezeli azt a pattanást, és ő meghal valami fertőzéstől. Most, hogy Linának elmeséltem az egészet és ő rengeteg nevető arcot küldött vissza, már én is nevettem az egészen, de ott és akkor legszívesebben kihajítottam volna Rozikát a pattanásával együtt. Még beszéltünk arról, hogy Linának hamarosan kezdők a suli, ez lesz az utolsó éve. Nehezen akarózott mindkettőnknek a búcsúzás. Nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg, mielőtt kilépett volna.

Azért hiányzok? Gondolsz rám?

A válaszra kicsit várnom kellett. Talán azt latolgatta, hogy megmondja-e az igazat, vagy inkább hárítson. Megkönnyebbültem, hogy az első mellett döntött.

Igen.

Szeretnélek látni. Te akarod?

Igen.

Holnap négyig rendelek, hacsak nem jön közbe valami és nem lesz nagyon sok betegem. Elmehetnénk valahová. Akarod, hogy érted menjek?

Nem, inkább mondd meg, hol találkozzunk. És megírom a telefonszámomat, ha mégis késnél, akkor hívj fel.

Rendben.

A belváros egyik bevásárlóközpontjában állapodtunk meg, hogy találkozunk. Éjfélre járt, mire végül elbúcsúztunk. Volt még néhány órám, hogy aludjak, de kicsit tartottam attól, hogy ez nem fog összejönni, mert már alig vártam, hogy Szöszivel legyek másnap.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az első randimra készültem. Alig akartam elhinni, hogy valóra vált a vágyam, és Erikkel fogok találkozni! Legszívesebben sikítottam volna a boldogságtól. Pici ürüm az örömben, hogy aznap felhívott Csenge és azt akarta, hogy találkozzunk és egy jót beszélgessünk. Lelkiismeret furdalásom volt, hogy hazudtam neki és kibújót kerestem, de mindenképpen Erikkel akartam tölteni a délutánt. Szívem mélyén tudtam, hogy egy nap el kell mondanom a barátnőmnek, hogy a bátyjába vagyok szerelmes és vele randizok, de egyelőre még élvezni akartam a bűnös randit. A ruhatáramat mustrálva fancsali képet vágtam, mert randira egyáltalán nem voltam berendezkedve. Egy fekete farmer halász nadrág mellett döntöttem és hozzá egy fehér blúzt vettem fel, ami mell alatt szűkített volt. Ezt a blúzt még anyától kaptam a tavalyi szülinapomra, de eddig még soha nem hordtam, mert túl szexinek tartottam, ugyanis kicsit kiemelte a mellemet. Úgy gondoltam, hogy Eriknek nem probléma a testalkatom és nagy idomaim, mert, ha nem tetszenék neki, akkor nem hívott volna el randizni. Kicsit aggódtam, hogy talán túlóráznia kell majd, és végül nem lesz semmi a találkából, de mire ötkor a megbeszélt helyre értem, ő már ott várt rám. Szívdöglesztően nézett ki kék farmer halásznadrágjában (mintha összebeszéltünk volna e téren!) és hófehér pólójában, aminek V-kivágása volt és kivillant belőle egy kis mellkasszőrzet. Mihelyst megpillantott, mosolyogva odasietett hozzám és megpuszilta az arcomat, amitől én teljesen zavarba jöttem, de tagadhatatlanul jól esett. Természetes mozdulattal megfogta a kezemet, és így mentünk fel a bevásárlóközpont egyik cukrászdájába. Nagyon kellemes délutánt töltöttünk kettesben. Sokat beszélgettünk és nevetgéltünk. Búcsúzáskor ragaszkodott ahhoz, hogy valameddig hazavigyen és a lakótelepünkhöz közel kitegyen. Persze nem engedett el búcsúpuszi nélkül, aminek a nyoma egész éjjel égette a számat.